FRIENDZONE

36.

Delaney

Bizalmatlanul nézünk a megégett süteményre. Az alsó ajkamat beharapva próbálom visszatartani a röhögésemet, Cade pedig unottan néz fel az arcomra.

- Mondtam, hogy megcsinálom – tör ki belőlem végül a nevetés.

- Most miért? Nem olyan rossz ez – bizonygatja és felkapja az egyiket. – Tessék, kóstold meg – tolja az arcomba.

- Te hülye vagy? Meg akarsz mérgezni? – röhögök még mindig, miközben hátrálni kezdek és védekezésképpen még a kezemet is magam elé tartom, mielőtt Cade a számba nyomná a kekszet.

- Fogadok, hogy kibaszott jó – vigyorog rám Cade és felém lépked maga előtt tartva a mesterműve egy darabját.

- Én viszont fogadok, hogy ha lenyelem, akkor hívnod kell a mentőket – jelentem ki határozottan.

A hátam a konyhaszekrénynek ütközik, Cade pedig óriási vigyorral az arcán elém lép.

- Ugyan már bébi, csak egy harapás – búgja a lehető legcsábítóbb hangján egy olyan mosoly kíséretében, amitől minden részem olvadozni kezd.

- Meggyőző vagy – motyogom halkan, mire még szélesebb lesz a mosolya, de amikor hirtelen kikapom a kezéből a megégett kekszet az arca zavarttá válik, majd felhúzott szemöldökkel figyeli a sütit a kezemben. Felemelem a karomat magunk mellé és a földre dobom az édességnek indult valamit, ami nagyot koppan a konyhapadlón, de még csak ketté sem törik, mert olyan kemény, mint a kő. – Hát ezért nem kóstolom meg.

Cade rám néz, és amikor találkozik a tekintetünk, egyszerre tör ki belőlünk a röhögés.

- Oké, bevallom, nem tudok sütni – vonja meg a vállát nevetve. – De ez az egyetlen dolog, amiben nem vagyok jó – teszi hozzá egy magabiztos vigyort villantva rám.

- Szerény vagy Cade, mint mindig – bólintok.

A szavaim viszont elfogynak, amikor egyet előre lépve a lehető legközelebb kerül hozzám és a testével a bútorhoz présel. Levegő után kapok, mert a közelsége túl intenzív hatással van rám nem is beszélve az illatáról, ami máris úgy vonz, hogy nem lennék meglepve, ha kis szívecskék lennének a szemem helyén.

- Megmutassam miben vagyok a legjobb? – duruzsolja a fülembe, majd lehajol, a térdem alá nyúl és felemel.

Automatikusan a dereka köré fonom a lábaimat, a kezemmel pedig a nyakát kulcsolom át. A tenyere a fenekemre csúszik, és úgy néz ki, mint aki mindenféle erőfeszítés nélkül képes megtartani. Már egyikünk sem nevet miközben felmérjük egymás arcának minden négyzetcentiméterét. Ahogy Cade puha ajkaira nézek, eszembe jut, hogy ma még nem is csókolóztunk és azonnal vágyakozni kezdek utána.

- Ritkán csókolsz meg – csúszik ki a számon még azelőtt, hogy végiggondolhatnám, mit mondok.

Cade a szemembe néz, én pedig fejben ostorozom magamat, amiért ezt kimondtam.

- Valószínűleg azért, mert egy kibaszott idióta vagyok – jelenti ki egyszerűen, majd mielőtt pisloghatnék, megszünteti azt a kevéske távolságot köztünk és rózsaszín ajkai az enyémekre tapadnak.

Először csak egy hosszú puszit nyom a számra, majd egy kicsit eltávolodik, és azt hiszem, máris el fogja mélyíteni a csókot, ahogy szokta, de most nem ezt teszi. Beszívja az alsó ajkamat, majd óvatosan beleharap. Ugyanezt teszi a felső ajkammal is. Egyre gyorsabban veszem a levegőt és teljesen elkábulok az érzéstől, ahogy a szája az enyémet kényezteti, ráadásul olyan szenvedélyesen, mint még soha. Néhány percig csak lassan ízlelgetjük egymás ajkait, ami sokkal izgatóbb érzés, mint azt az ember gondolná. Főleg Cade Nixonnal. Az egész testem remeg, bizsereg a talpam és a tenyerem, ráadásul folyamatosan érzem azt a furcsa csiklandozást a hasamban, ami sosem elégszik meg Cade-del, hanem mindig csak többet és többet akar belőle.