FRIENDZONE

12.

Delaney

 - Kelj már fel te eszetlen.

Gloria Coleman magas hangú rikácsolása ébresztett – cseppet sem édes – álmaimból. Miután Cade és Luke nyugodt kis lakásában éltem hetekig, szinte már el is felejtettem ezt a különös érzést, amit Gloria vált ki belőlem. Minden megszólalásának alkalmával mélyen belül feltör bennem egy érzés, hogy legszívesebben megfojtanám.

- Mennyire nem hiányoztál – motyogom a fal felé fordulva.

A fejemre húzom a takarót, de az abban a pillanatban eltűnik a kezeim közül. Kimeresztett szemekkel nézek Gloriára, aki az ágyam végében áll, kezében a legféltettebb kincsemmel. A takarómmal. Na, ezért halál jár.

Gyilkos szemekkel figyelem, ahogy elvigyorodik, majd a takarómért ugrok és megpróbálom kitépni a kezéből.

- Próbálj már meg felnőttként viselkedni – morogja Gloria, de azért ő is ugyanúgy húzza a takarót.

- Meg foglak ölni Gloria, nem viccelek – sziszegem.

- Még ahhoz is nyomorult vagy – a következő pillanatban Gloria hirtelen kirántja a kezemből a takarót és győzedelmesen néz rám. – Hol is tartottam? Ja, igen. Te vagy a legagyatlanabb ember, aki csak létezhet ezen a bolygón – tér vissza az eredeti témához.

- Oké, tegyünk úgy, mintha érdekelne, hogy mi a problémád velem és meghallgatlak, hogy meglegyen a napi figyelemadagod, ami nélkül nem tudsz élni. Aztán lépjünk tovább – ajánlom fel sóhajtva, miközben a telefonom lecsekkolom az időt.

Még nyolc óra sincs, remek. Gloria a kijelentésem után hozzám vágja a takarót és csípőre tett kézzel néz rám.

- Akinek figyelemre van szüksége ebben a szobában, az egyedül te vagy – köpi oda nekem lenéző tekintettel. – Eljátszod itt az ártatlan kislányt, akinek semmi köze Cade-hez a barátságon kívül, közben meg úgy néztek egymásra minden alkalommal, mint akik megőrülnek, ha nem érhetnek a másikhoz. Nem csak Cade, te is – nyomatékosítja a véleményét, amikor éppen közbeszólnék. – Hisztizel, amikor pletykálnak rólatok, hisztizel, amikor beszólnak nektek, hisztizel, amikor Cade flörtöl veled, de mindeközben majd megőrülsz a srácért és folyatod érte a nyáladat, amikor azt hiszed, hogy senki sem figyel. Mindennek tetejébe még hergeled is őt, mert hagyod, hogy törődjön veled, megérintsen és puszit adjon, de amikor valami komolyabb történhetne, akkor azonnal megfutamodsz. Hagyod kicsúszni a kezeid közül és inkább odalököd azoknak a ribancoknak, akik egész éjszaka a picsájukat rázták neki. Mindezt azért, hogy te ártatlan maradj mások szemében és maradjon a figyelem, amit azért kapsz, mert képes vagy ellenállni a világ legdögösebb férfijének. Nevetséges a viselkedésed – fejezi be egy gúnyos mosollyal a monológot.

- Mi van?

Mindössze ennyit tudok kinyögni Gloria hosszú monológja után. Komolyan azt gondolta, hogy ébredés után öt perccel rám zúdít egy ilyet és azonnal képes leszek válaszolni, vagy egyáltalán végig gondolni, amit mond?

A lány végül csak a szemeit forgatva fújtat és az ágyára huppanva a táskájába kezd matatni.

- Felejtsd el. Idióta vagy, ez a lényeg – egyszerűsíti le a mondanivalóját.

- Nem, Gloria, most komolyan. Mi van? – teszem fel újra a kérdést, amikor lassacskán kezd leesni mindaz, amit az előbb ledarált.

- Pontosan az van, amit mondtam – vonja meg a vállát.

- Kik rázták a picsájukat Cade-nek?

Ez az első kérdés, ami megformálódik a fejemben és sajnos hangot is adok a gondolatnak.