FRIENDZONE

27.

Delaney

 - Basszameg.

Mindössze ennyit vagyok képes mondani egy óriási sóhajt követően, a hátamon fekve. Cade Nixon ágyában, meztelenül. Már megint.

- Hé, egyébként boldog újévet – szólal meg mellettem Cade a levegőt kapkodva. Oldalra fordítom a fejem és a szikrákat szóró szemekkel meredek rá. Nem törődik a dühömmel, inkább rám villant egy szívdöglesztő vigyort. – Feszültnek tűnsz, ahhoz képest, hogy valószínűleg életed legintenzívebb orgazmusát élted át.

- Hallgass már – csattanok fel. – Nem kellett volna...

Cade teljes testtel felém gördül és megtámaszkodik a könyökén, az ajka pedig az enyémhez tapad, ezzel elhallgattatva engem. Az egész testem ellazul a lassú, ráérős csók hatására, talán túlzottan is, ugyanis pár másodperc után azt érzem, hogy hamarosan lefolyok az ágyról. Az ajkaink tökéletes összhangban simogatják egymást, anélkül, hogy elmélyítené valamelyikünk a csókot. Ez és Cade illata egyszerre olyan hatással vannak rám, amit megmagyarázni sem tudnék. Az egész testem bizsereg és forróság önti el minden porcikámat a közelségétől. Egyre csak többet és többet akarok kapni belőle. És ez már nem a szexuális vágy, annál valami sokkal erősebb.

- Akkor még egyszer – motyogja Cade, alig eltávolodva tőlem. A puha ajkai még mindig az enyémeket súrolják, miközben beszél és érzem a forró leheletét. Még egy csókot hagy az alsó ajkamon majd apró puszikat nyom az államra és a nyakamra. – Boldog újévet Delaney – suttogja a fülembe.

Az egész testem megremeg már csak a hangja hallatán is, úgyhogy csak olaj a tűzre, amikor nedves csókot nyom a nyakam legérzékenyebb pontjára. Mohón felhúzom magamhoz, mintha megint függő lennék, akinek azonnal szüksége van az adagjára. A számat az övére tapasztom és érzem, ahogy egy pillanatra belemosolyog a csókba. Szinte hallom az önelégült gondolatait.

- Boldog újévet te... – megint nem tudom befejezni a mondatot, ugyanis inkább újra lecsap a számra, hogy ne mondhassam ki, amit akarok. A terve azonban csak addig működik, amíg újra el nem távolodik tőlem. Ekkor viszont gyorsan elhadarom a mondandómat, mielőtt újra elhallgattatna. –... te idióta, aki valahogy mindig eléri, hogy szembe menjek minden elvemmel és újra és újra itt kössek ki – csapok az ágyneműjére.

Hangosan felnevet és egy utolsó puszit nyom a számra, mielőtt elhúzódna tőlem.

- És ezzel az égvilágon semmi baj nincs – jelenti ki Cade.

- Szerinted – vágom rá azonnal.

Az alsó ajkamat kezdem rágcsálni idegességemben. Cade egy darabig bámulja a számat, végül egy hatalmas sóhaj kíséretében ismét a szemembe néz.

- Miért rossz ez Della? – teszi fel a kérdést.

Hitetlenül meredek rá. Mintha nem tudná.

- Mondjuk azért, mert nekem éppen alakul valami valakivel, aki nem te vagy – mondom ki először a legerősebb érvet, ami miatt bűntudatom van. Cade azonnal megfeszül a mondat hallatán, pedig még nem is végeztem. – És talán azért is, mert te éppen távolságot próbálsz tartani tőlem. Azért pedig főleg, mert ez sosem végződik jól – mutatok kettőnkre.

Hosszasan és idegesen bámul rám, végül hanyatt vágja magát az ágyon és a plafont kezdi bámulni. Nem szólal meg, én pedig nem piszkálom, mert tudom, hogy már megint magát próbálja nyugtatgatni. Hallottam, ahogy szétzúzta a szobáját és nem volt szép. Most pedig a saját szememmel láthatom, hogy eléggé megfogyatkozott a törékeny tárgyak száma a helyiségben. Laura szerint egy romhalmaz volt az egész szoba és Cade-nek végül órákba telt a rendrakás. Semmi szükség arra, hogy megint ez történjen, és már úgysincs mit a falhoz vágnia, úgyhogy jobban teszem, ha hagyom, hogy lenyugodjon. Addig is nekem van időm végiggondolni, hogy milyen óriási baromságot csináltam.