Delaney
- Basszameg.
Mindössze ennyit vagyok képes mondani egy óriási sóhajt követően, a hátamon fekve. Cade Nixon ágyában, meztelenül. Már megint.
- Hé, egyébként boldog újévet – szólal meg mellettem Cade a levegőt kapkodva. Oldalra fordítom a fejem és a szikrákat szóró szemekkel meredek rá. Nem törődik a dühömmel, inkább rám villant egy szívdöglesztő vigyort. – Feszültnek tűnsz, ahhoz képest, hogy valószínűleg életed legintenzívebb orgazmusát élted át.
- Hallgass már – csattanok fel. – Nem kellett volna...
Cade teljes testtel felém gördül és megtámaszkodik a könyökén, az ajka pedig az enyémhez tapad, ezzel elhallgattatva engem. Az egész testem ellazul a lassú, ráérős csók hatására, talán túlzottan is, ugyanis pár másodperc után azt érzem, hogy hamarosan lefolyok az ágyról. Az ajkaink tökéletes összhangban simogatják egymást, anélkül, hogy elmélyítené valamelyikünk a csókot. Ez és Cade illata egyszerre olyan hatással vannak rám, amit megmagyarázni sem tudnék. Az egész testem bizsereg és forróság önti el minden porcikámat a közelségétől. Egyre csak többet és többet akarok kapni belőle. És ez már nem a szexuális vágy, annál valami sokkal erősebb.
- Akkor még egyszer – motyogja Cade, alig eltávolodva tőlem. A puha ajkai még mindig az enyémeket súrolják, miközben beszél és érzem a forró leheletét. Még egy csókot hagy az alsó ajkamon majd apró puszikat nyom az államra és a nyakamra. – Boldog újévet Delaney – suttogja a fülembe.
Az egész testem megremeg már csak a hangja hallatán is, úgyhogy csak olaj a tűzre, amikor nedves csókot nyom a nyakam legérzékenyebb pontjára. Mohón felhúzom magamhoz, mintha megint függő lennék, akinek azonnal szüksége van az adagjára. A számat az övére tapasztom és érzem, ahogy egy pillanatra belemosolyog a csókba. Szinte hallom az önelégült gondolatait.
- Boldog újévet te... – megint nem tudom befejezni a mondatot, ugyanis inkább újra lecsap a számra, hogy ne mondhassam ki, amit akarok. A terve azonban csak addig működik, amíg újra el nem távolodik tőlem. Ekkor viszont gyorsan elhadarom a mondandómat, mielőtt újra elhallgattatna. –... te idióta, aki valahogy mindig eléri, hogy szembe menjek minden elvemmel és újra és újra itt kössek ki – csapok az ágyneműjére.
Hangosan felnevet és egy utolsó puszit nyom a számra, mielőtt elhúzódna tőlem.
- És ezzel az égvilágon semmi baj nincs – jelenti ki Cade.
- Szerinted – vágom rá azonnal.
Az alsó ajkamat kezdem rágcsálni idegességemben. Cade egy darabig bámulja a számat, végül egy hatalmas sóhaj kíséretében ismét a szemembe néz.
- Miért rossz ez Della? – teszi fel a kérdést.
Hitetlenül meredek rá. Mintha nem tudná.
- Mondjuk azért, mert nekem éppen alakul valami valakivel, aki nem te vagy – mondom ki először a legerősebb érvet, ami miatt bűntudatom van. Cade azonnal megfeszül a mondat hallatán, pedig még nem is végeztem. – És talán azért is, mert te éppen távolságot próbálsz tartani tőlem. Azért pedig főleg, mert ez sosem végződik jól – mutatok kettőnkre.
Hosszasan és idegesen bámul rám, végül hanyatt vágja magát az ágyon és a plafont kezdi bámulni. Nem szólal meg, én pedig nem piszkálom, mert tudom, hogy már megint magát próbálja nyugtatgatni. Hallottam, ahogy szétzúzta a szobáját és nem volt szép. Most pedig a saját szememmel láthatom, hogy eléggé megfogyatkozott a törékeny tárgyak száma a helyiségben. Laura szerint egy romhalmaz volt az egész szoba és Cade-nek végül órákba telt a rendrakás. Semmi szükség arra, hogy megint ez történjen, és már úgysincs mit a falhoz vágnia, úgyhogy jobban teszem, ha hagyom, hogy lenyugodjon. Addig is nekem van időm végiggondolni, hogy milyen óriási baromságot csináltam.
YOU ARE READING
FRIENDZONE
RomanceDelaney Durante megtanulta, hogy szeretni butaság. Létezik egyáltalán igaz szeretet? Létezik szerelem? Hiszen ő még soha nem szeretett senkit. Soha nem ragaszkodott senkihez. Soha nem is bízott még senkiben. Megváltozhat ez, ha új életet kezd? Cade...