꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

3. Fejezet.

Hangos kiabálásokra ébredtem, egy hatalmas szobában. Fejemet fájdítva riadtan néztem körbe a helyiségben, és rögtön felültem az ágyban. 

-Mi történt?- Suttogtam, közben kikerekedett szemekkel vizslattam magam körül mindent. Egy hófehér hatalmas ágy kellős közepén találtam magamat, egy olyan helyen, ami egy hotel lakosztály felé hajazott. Méregdrága bútorok vettek körbe, amik fehéres vaj színben pompáztak, némi arany színnel díszítve. A falak szintén hasonló árnyalatúak voltak, az ajtó pedig ami az ággyal szemben volt látható, teljes nagyságában fehérnek tűnt, egy díszítő faragással ellátva. 
Az említett alvásra szólgáló puha hófehér csoda mellett, mindkét oldalán egy-egy éjjeliszekrényt láttam. Balra fordítva a fejemet, pedig egy hatalmas gardrób szekrény töltötte ki, a tér nagy részét. Jobbra tekintve, fiókos szekrények voltak láthatók, és egy szintén fehér ajtó. Feltehetően a mosdó lehet mögötte. 

-Fogd be! Most mégis mit kezdjük egy hullával, és egy majdnem hullával?- Sziszegte hatalmas hangerővel, egy rekedtes férfi. 

-Még te kérdezed tőlem?- Vonta kérdőre a már jól ismert hang, akinek a gazdája Harry Styles volt. -Úgy mondod, mintha én akartam volna megölni! Mondom hogy megfulladt a ribanc a gyűrűtől. A koncert alatt találta a zakómban, és azt hitte hogy őt akartam eljegyezni, és amikor szembesült a ténnyel, hogy márpedig nem ő a választottam, lenyelte a gyűrűt. Fuldokolni kezdett, én megfogtam az álla alatt hogy kiszedjem a torkából, majd ekkor jelent meg az a szőke picsa és végignézte az egészet, közben megfulladt a kezemben az a féltékeny kurva. Erre jöttél te drága Jeffrey, és fejbe basztad a szőke csajt.- Hőzöngött. -Már bent fekszik több mint 1 napja a vendégszobában, és ki tudja mi lesz vele.. Lehet az is feldobja a talpát.- Most akkor mi van? Harry igazából nem is akarta megölni a szeretőjét? 

-Jól van! Nyugodj meg haver! Az őrökkel el tüntetem a hullát, a szőke csajjal kapcsolatban meg kitalálunk valamit.- Nyugtatgatta. 

-De mit? Ha elengedjük, egyből futna és szétkürtölné amit látott. És mivel tényleg halott a csaj, így tényleg vádlott lennék. És ez tudod mit jelent? Lőttek a karrieremnek!- Nyugtalanul kiabált. 

-Meg kell ölni!- Vágta rá hidegvérrel. 
Hogy mi? Most komolyan ki akarnak ezek engem nyírni? 

-Még egy hulla? Hát te nem vagy normális Jeffrey.- Belefáradtan köpte szavait. 

-Adj pár napot Harry, és kitalálom mi legyen vele!- 

-Most komolyan a karrierje miatt aggódik, miközben megfulladt a szeretője? Engem meg lehet kinyírnak? Sürgősen meg kell innen szöknöm!- Suttogtam magamnak, közben tekintetemet az ablakokra vezettem. Kimásztam az ágyból hogy megvizsgáljam őket, azonban hamar feltűnt hogy iszonyat magasan vagyok, feltehetően egy villában, a gazdag negyed kellős közepén. Hatalmas kerítések vették körbe az épületet, amiben jelenleg tartózkodom. Az udvar olyan nagy volt, hogy szerintem egy bő 10 percig biztos futhatnék a kapuig. Na és ha ez nem lett volna még elég, akkor még két bitang nagy fickó is őrizte, a hófehér kerítés bejáratát. 

Elsőszámú szökési kisérletem csődbe ment, gondolataimból pedig egy kulcscsörgés zökkentett ki. Rögtön vissza másztam az ágyba, és alvást szándékoztam szimulálni, de az ajtó hamarabb nyílt ki, mint hogy betakaróztam volna. Szembe néztem Harry-vel, aki csak meredt rám zöld íriszeivel. Némán néztem én is rá, és elhatalmasodott felettem a félelem. 

-Hogy érzed magad?- Tette fel első számú kérését, de én képtelen voltam felelni. Becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb kezdett lépkedni hozzám. Térdeimet felhúztam a mellkasomig, a takaró alatt. 

-Ne ölj meg!- Húztam magam, ő pedig leült az ágy szélére. 

-Nem öllek meg!- Mosolyodott el zavartan. 

-Akkor mégis mi a célod velem?- Remegni kezdtem a félelemtől. 

-Egyenlőre itt maradsz!- Vágta rá majd felállt, és az ablakhoz sétált. 

-Hol az az itt?- Néztem utána. 

-Londonban!- Rám pillantott karba tett kezekkel, végül tekintetét vissza szegezte az udvarra. Ezt követően, egy időre némaság ült le közénk. -Nem öltem meg azt a lányt érted?- Bökte ki. -Megfulladt!- Magyarázta, de nem nézett rám. -Tudom hogy nem hiszel nekem, szóval ezért kell fogva tartanom téged!-

-Értem.- Államat a térdemre tettem pihenni. Egy kis idő után, ismét szóra nyiltak ajkai. 

-Le kell fektetnünk pár alapszabályt, amíg itt vagy!- Lépkedett ismét felém, végül leült az ágyra. -Ebből a szobából csak akkor mehetsz ki, ha én vagy Jeffrey itt vagyunk. Amúgy az őrök vissza hoznak ide! Értetted?- Határozottan nézett szemeimbe, én pedig gyengén de bólintottam. -A szökés meg se forduljon a fejedben, mert megöletlek!- Kezével megtámaszkodott az ágyon, én pedig végig fürkésztem a karján lévő tetoválásokat. -Ha jó kislány leszel, nem lesz semmi bajod!-

-És mit kell ahhoz tennem, hogy elengedj?- Kimondva hülyén hangzott a kérdésem. 

-Ezt egy jó időre el is felejtheted!- Felállt, és gondolkodva sétálgatni kezdett a helyiségben. -Nem vagy éhes?- 

-Egy kicsit.- Feleltem bátortalanul.

-Gyere velem!- Utasított, én pedig tétovázva, de kimásztam a fehér paplan öleléséből. Megragadta a felső karomat, és csak húzni kezdett maga után. 

-Magamtól is tudok menni!- Ki akartam rántani a végtagomat a kezéből, de ő rászorított és megállt. 

-Azt elfelejtettem mondani, hogy ha jót akarsz magadnak, akkor engedelmeskedsz!- Közölte ingerültebb hangon, és folytatta útját az ajtó felé, szorongatva a karomat. 

Nem tudom hogy mi lesz ennek a vége, de attól félek hogy meg fognak majd ölni!