꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

9. Fejezet.

Lassú léptekkel az ablakhoz sétált, azonban nem szólt hozzám. Nyugodt lélegzet vétellel nézet az üvegen túlra, jó magam pedig érdeklődő pillantásokat mértem arcára.

-Harry!-

-Csend!- Némított el egyhangúan. -Nem azért jöttem hogy te beszélj. Majd ha kérdezek, akkor válaszolsz!.- Fordította fejét felém. -Csak pár dolgot akarok tisztázni veled, mert szükség lesz a hétvégét tekintve.- Adta tudtomra gondolatait, majd az ágyhoz lépkedett. -Hétvégén jön hozzám pár barát, és lesz egy kis buli. Mivel nem akarom hogy megszökj, így be leszel zárva mindkét nap. Melegen ajánlom neked, hogy ne csapj majd zajt, mert amit utána kapnál, azt nem tennéd el zsebre!-

-De Harry!- Nem tetszően szóltam rá.
Miért lett ilyen szívtelen?

-Ne szólj közbe!- Förmedt rám. -Most én beszélek!- Leült az ágyra. -Nem akarok semmiféle balhét, és ezt a saját érdekedben mondom. Gondolom nem akarod hogy kezet kelljen emelnem rád. Nem de?-

-Nem.- A takaró alatt felhúztam a térdeimet a mellkasomig, és az államat a térdkalácsomra hajtottam.

-Nekem sem esne jól, ha kiharcolnál magadnak egy pofont.- Sóhajtott. -Nos! Egyszerű lesz a dolgod. Csak együtt kell velem működnőd.- Gondolt egyet és megemelte a paplant, végül befeküdt mellém. Rá sem néztem, csak azon kezdtem el töprengeni, hogy hogyan is szökhetnék meg. -Feküdj mellém!-

-Nem akarok.- Motyogtam alig hallhatóan.

-Nem érdekel hogy te mit akarsz!- Megtámaszkodott karján. -Azt akarom hogy feküdj el!- Erélyesebb hangvétellel utasított, azonban én rá sem hederítettem, csak ültem tovább. Egy darabig várt, végül felült és az arcomhoz közelített a sajátjával. Keze a takaró alatt a lábszáramra simult, aminek hála megfeszültem. Rögvest rá vetettem tekintem arcára, ami már csak pár centire volt az enyémtől. -Tedd azt amit mondtam, és nem fog bántódásod esni!- Suttogta. Más helyzetben biztosan nem fogadtam volna szót, de most nehezen de megtettem. Őszintén meg vallva, féltem tőle! Ki tudja hogy mire célzott, a bántódás alatt. -Okos kislány!- Húzta mosolyra száját, és visszafeküdt a hátára. - Bújj ide!- Megemelte karját, hogy a mellkasára tudjam hajtani a fejem. Nem sok ingerem volt hozzá, de úgy tettem ahogy azt kérte.

Néma csendben hallgattam szívverését, közben azon karja amivel átkarolt, lassan simogatásnak indult. Teljesen úgy viselkedett, mintha egy pár volnánk, pedig ennek a fele sem volt igaz!

-Harry.- Halkan és bizonytalanul szólítottam nevén, majd óvatosan felnéztem arcára. Fejemet még mindig nem emeltem fel mellkasáról. Tekintetünk találkozott ahogy rám pillantott, de ezúttal nem jött dühbe.

-Igen?-

-Miért nem engedsz még el?- Kérdésem hallatán, nem a megszokott érzéstelen arccal nézett rám, amin igazat szólva kicsit meglepődtem.

-Mert nem!- Visszanézett a mennyezetre.

-Ekkora még a baj? Vagy miért nem?- Könyökömre támaszkodtam, hogy nagyobb rálátásom legyen zöldellő íriszeire. Nem mozdította fejét, azonban pillantása ismét az én szemeimben végezték.

-Csak mert nem!- Vágta rá majd felült, hátat fordítva nekem.

-De nem tarthatsz itt örökké Harry!- Kicsit félve vágtam fejéhez szavaimat.

-Addig tartalak itt, ameddig akarlak!- Felém fordította ingerülten fejét, szemei pedig elsötétültek.

-De ez nem így van! Engem is vár az életem, és a barátnőm is. Már biztosan nagyon aggódik!-

-Nem érdekel!- Felállt az ágyról. -Akkor is itt maradsz!-

-De Harry!- Kimásztam az ágy szélére, de ő hirtelen megfordult.

-Fejezd be!- Sziszegte, keze pedig egy pofonra készülve megemelkedett, azonban nem csattant el. Félve meredtem rá, és a levegőben lévő végtagjára.

-Képes lennél ezért megütni?-

-Ha kiharcolod, akkor igen.- Próbálta elnyomni a dühét. Egy darabig bámult rám, majd elhagyta a szobát.
Valamit tennem kell. Meg kell valahogy szöknöm, mert ennek nem lesz így jó vége!

[...]

Szombat reggel 9:32 óra.

Viszonylag nyugodt álmomból, egy elég erőteljes ajtónyitás, és csukás ébresztett. Nem sok kedvem sem energiám volt, a zaj gazdájára szegezni, a reggeli első pillantásomat. Szóval továbbra is igyekeztem aludni.

-Jó reggelt!- Hangzott el a tegnapi morgós sztár szájából. -Jobban teszed ha felkelsz, mielőtt meggondolom magam, az új tervemet illetően.- Jelentette ki, én pedig kinyitottam szemeimet izgatottan. Felültem az ágyban, és rögtön a felém sétáló kócos Harry-vel találtam szembe magam.

-Mégis csak elengedsz?- Csillantak fel szemeim.

-Nem!- Vágta rá egyhangúan.

-Akkor mégis milyen új tervről beszélsz?- Csalódottan húztam fel mellkasomig a térdeimet, azonban válasz nem érkezett. Oda caplatott a gardróbhoz, majd kinyitotta két ajtaját, és elkezdett keresgélni benne.

-Fürödj le, aztán vedd fel ezeket!- Felém dobott egy vajszínű gyöngyözött testhezálló, mély dekoltázsú felsőt. Ezt követően szintén az ágyra dobott, egy hozzáillő vászon nadrágot. Fehérneműt pedig a fehérek közül válogatott, és hamar tálált is egy csipkézettet szépséget, a rengetegből.

-Nem értelek Harry. Mi a terved?- Összeszedtem a ruhadarabokat, végül felnéztem arcára.

-Ma elmegyünk együtt vásárolni, este pedig elfogod játszani, hogy a barátnőm vagy.- Adta tudtomra.

-Hogy mondod?- Kikerekedtek szemeim, és egy pillanatra megállt ereimben a véráramlás.

-Ma este a pasid vagyok, szóval igyekezz ehhez tartani magad!- Kifejező szavai után, az ablakhoz lépkedett elmerengve.
Ezt most tényleg komolyan gondolja?