꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

4. Fejezet.

Ahogy kiléptünk a szoba ajtaján, egy hosszú folyosóval néztem szembe. A legvégén egy fekete öltönyös férfi állt, karba font kezekkel. Lelni lehetett róla, hogy ő amolyan biztonsági őr lehetett. Elérve őt, tőle bal oldalt egy hatalmas csigalépcső fogadott, ami lefelé vezetett. A megszámlálhatatlan mennyiségű fok legalján, egy órási nappali terült szemeim elé, amiben rengeteg minden volt található. A helyiség fekete fehér színbe volt öltöztetve. A hosszú fekete bőrkanapéval szemben, a falra szerelt hatalmas szinte mozivászon nagyságú Tv-ben, a koncert felvétele ment éppen. Ismét felütötte fülemet, a Lights up című száma, ami bömbölt a házimoziból. Az érdekesség az, hogy az emeletre fel sem hallatszott a felvétel. 
Tekintetemet az ablakok vonzották magukra, amik olyan nagyok voltak, hogy megfeleltek volna egy kétajtós kapunak. A lépcsővel szemben elég távol tőlem, a bejárati ajtó köszöntött. Jobbra tekintve 3 ajtó díszítette a helyiséget. Azonban mi a középső, széles ajtófélfás, két ajtós felé vettük az irányt. 
Karomat még mindig szorongatta a jobb kezével, a ballal pedig benyitott. Ekkor megpillantottan a konyhát, amin belül egy idősebb nő tevékenykedett. Feltehetően, ő lehetett a szakács. 

-Margaret, kérem csináljon valami kaját ennek a lánynak!- Erőszakosabban leültetett, a hatalmas fehér asztalhoz. 

-Már is uram!- Megtörölte a szakács kötényébe a kezeit. 

Vizslattam a gigantikus étkezőt, ekkor feltűnt hogy Harry eltűnt a helyiségből. Tekintetemet vissza szegeztem a néma nőre, aki egy szendvicset igyekezett összedobni nekem. 

-Megkérdezhetnem, hogy mennyi az idő?- Bátortalanul pislogtam a nő felé. 

-Fél négy van, kisasszony!- Mosolyogott.

-Köszönöm!- Fejemet lehajtva a tördelő kezeimet kezdtem fürkészni, amik az asztal alatt pihentek az ölemben. 

-Szóval felébredt a kis csipkerózsika!- Tért be egy barna rövid hajú, sötét barna szemű férfi az ajtón, Harry mögött lépkedve. Rögtön felálltam, és eluralkodott rajtam a félelem. - Nyugi!- Felnevetett. -Nem akarlak bántani!- Közölte, végül lassan felém vezette útja. -Az én nevem Jeffrey Azoff. Gondolom hallottál már rólam, én vagyok Harry Menedzsere.- Kezét nyújtotta hogy rázzam meg, de nem fogadtam üdvözlését. -Na mindegy!- Fújtatott. -Mi a neved?- Tette fel első kérdését. 

-Elraboltak, és a nevemet sem tudják?- Értetlenkedtem. 

-Jogos!- Zavarában gyengén felnevetett. -Szóval Lauren. Gondolom már letisztáztátok a dolgokat Harry-vel, ha nem tévedek.- 

-Igen le!- Az említett emberre pillantottam, aki csak a szerelésemet mérte fel, zsebrevágott kezekkel a falnak dőlve. 
Hát élőben még helyesebb, de jobb lesz tartani tőle is. 

-Hallottad amit kérdeztem?- Tellegetett előttem Jeffrey, én pedig elvörösödtem. -Szóval? Tudomásul vetted a dolgokat?-

-Igen.- 

-De nyugodj meg, nem kell sokáig itt lenned! Elülnek a gondok, és el fogunk engedni! De ehhez az kell, hogy együtt működj velünk!- 

-Van más választásom?- Karba fontam kezeimet. 

-Nincs!- Vágta rá. 

-Hát akkor meg?- Sóhajtottam unottan. Azt meg sem kérdeztem inkább, hogy esetleg felhívhatnám-e Susan-t. Nyilván képembe röhögtek volna.

[...] 

A kellemetlen beszélgetés, és a szendvicsem elfogyasztása után, Harry visszavitt a szobába. Közölte velem távozása előtt, hogy elmehetek tisztálkodni, és szabadon választhatok a gardróbban lévő ruhák közül váltó ruhát. Voltam bátor és megkérdeztem, hogy kié az a rengeteg textil. Erre a válasz annyi volt, hogy az egyik exéé. 

Nem szívesen öltöttem volna magamra az egyik göncöt sem! Nem azért mert nem tetszettek volna, sokkal inkább azért, mert mint említette az egyik exéé voltak. De nem tudtam mást tennei, így kiválasztottam közülük egy hétköznapi fekete rövidnadrágot, és egy ezüstös mintás szűrke pólót, ami eltakarta a fenekemet. Hogy miért ezeknél maradtam? Mert a többi ezeknél sokkal ribancosabbak voltak, vagy éppen előkelőbbek. Fehérnemű terén szinte határtalan volt a választék, szóval egy fekete szettnél maradtam. Mielőtt magamra öltöttem volna őket, betértem a szobához tartozó hatalmas fürdőszobába. Egy óriási káddal találtam szemben magam, ami elég csábítónak tűnt. 

-Ha már egyszer itt vagyok egy hatalmas villában, akkor miért ne éljünk a lehetőségekkel?- Kicsit vidámabban beljebb lépkedtem a helyiségbe, és megengedtem a vizet. 

[...] 

A kellemes fürdés után, kimerészkedtem a szobából. Tervemben állt, kicsit jobban körbe vizsgálni az épületet. Óvatosan benyitottam a folyosó ajtóin, és rengeteg különböző helységgel találtam magamat szemben. Találtam egy kis könyves kuckót is rengereg könyvekkel, aminek felettébb megörültem. 

-Legalább nem fogok unatkozni, amíg itt vagyok!- Halvány mosolyommal arcomon, becsuktam az ajtót. Folytattam felfedező utamat, a többi helyiség felé is. A házi stúdiótól elkezdve, a hangszer szobákig mindent találtam. Azonban az "én szobámmal" szemben lévő helyiségben, ahol eddig egy őr állt, még nem jártam. 

Pofátlan kíváncsiságomnak hála, arra vettem az irányt. Lassan és óvatosan benyitottam oda is, és kikerekedett szemekkel nyugtáztam a látottakat. Ez Harry Styles szobája. Hogy honnan tudtam meg? A válasz roppant egyszerű! 
A félmeztelen férfi, éppen a mellékelt fürdőszobából, caplatott kifelé. Tetszett szemeimnek a látvány, azonban ezt hamar félbeszakította, a hirtelen kialakuló szemkontaktusunk. Rögvest becsuktam magam előtt az ajtaját, arcom pedig hihetetlenül elkezdett égni! Olyan szinten zavarba jöttem, hogy vissza szaladtam a "szobámba." 

Ennél kínosabb már nem is lehetne!