꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

25. Fejezet.

11:42 óra. 

-Dalszöveg írás? Betanulás? Egy nap alatt? Úgy hogy még egy rakás dolgot kell elintézni? Mondd Jeffrey, te minek nézel engem?- Teljesen bepánikoltam. -Robotnak?-

-Igaza van!- Állt mellém barátnőm. -Ez így lehetetlen!-

-Szépségem, ilyen a sztár élet! De most igazad van!- El gondolkodott. -Akkor egy ismert dalt kellene énekelned, de előtte engedélyt kérünk a szerzőtől. De azt csak bízd rám!- Ismét elővette a telefonját. -Mondd milyen dalt énekelnél el szívesen?- 

-Hát..- Elmerengtem egy pillanatra az emlékeimben. Eszembe jutott Harry arca, amikor Selena-tól énekeltem egy dalt. -Van kapcsolatod Selena Gomezzel?-

-Hogy ne lenne!- Felnevetett. 

-Szuper! Akkor kérj engedélyt, a Black To You számára!- 

-Biztos hogy azt szeretnéd?- Felvonta szemöldökét, én pedig megkönnyebbült érzéssel az ablakra pillantottam, ugyanis én tudtam, hogy miért azt szeretném elénekelni. Az egy üzenet lesz tőlem annak az idiótának!

-Biztos!- Sóhajtottam. 

[...] 

12:21 óra. 

-Jaj már Su!- Nyögtem az öltözőfülkében, miközben ő próbálta felhúzni a cipzárt a ruhán. 

-Hagyd abba a nyavajgást!- Szólt be. -Nem megy fel!- Erőlködött. -Te híztál?-

-Na most dugulj el Susan Baker!- Megforgattam szemeimet. -Nem híztam!- 

-Jól van na!- Elnevette magát. -Na kész!- Vigyorgott elégedetten, elvégre ő választotta a ruhát. -Na hogy tetszik?- Nézegettem magam a tükörben, de nem győzött meg a rózsaszín kis habos babos hercegnős textil. 

-Hát!- Húztam a számat. 

-Csak azt ne mondd, hogy nem tetszik!- Karba fonta kezeit. 

-Jó akkor nem mondom!- 

-Istenem! Ilyen nincs!- Dörzsölte meg az arcát. -Ez már a negyedik ruha!- Fújtatott. -Jó vegyük le, és hozok másikat!-

-Tudod mit életem? Most választok veled!- Nevettem el magam gyengén. 

-Na azt már nem! Akkor is én leszek az öltöztetőd, amikor híres énekes leszel!- Vigyorgott

-Utoljára mondom, hogy nem leszek énekes!- Unottan néztem rá. 

-Bla bla bla, csak ezt hallom!- Nevetett. 

-Fejezd be!- Felnéztem a mennyezetre. 

-Bla bla ba!-

-Susan!- Ránéztem. 

-Jó! Na gyere vegyük le!- Könnyek közt röhögött, a szekálhatóságomon. 
Ezt még visszakapod babám! 

[...] 

14:52 óra. 

Beültünk a már jól ismert fekete autó hátsó ülésére, ahol már Thomas várt minket, Jeff pedig az anyósülésen. 

-Na végre hogy megszülettetek!- Szólt be Jeffrey. 

-Jó! Nem tehetek róla, hogy egyesek híztak!- Nevette el magát ismét barátnőm. 

-Susan!- Néztem rá vérben forgó szemekkel. 

-Na fejezzétek be! Nem érünk rá erre! Vár a fodrász!- Szólt közbe a menedzser. 

-Hogy mi?- Akadtam ki. -Nekem tökre megfelel így a hajam!-

-El tudod viselni azt a szénakazlat?- Felvonta szemöldökeit a seggfej. 

-Mi van?? Jeff te is dugulj el!- Sértődötten karba fontam a kezeim. 

-Elliott irány a fodrászat!- Mutatott előre a sofőrnek, az érzéketlen tapló. 

[...] 

15:39 óra. 

Botránkozva néztem szegény szőke fürtjeimet. Innen onnan vágott belőle a fodrász, már azt hittem hogy sírva fakadok. Igaz a festés már kellett neki, abban igazat kell hogy adjak. De a vágás az falhoz vágott. 

-Mit vagy úgy oda?- Kérdezte Thom. -Csak pár centi hiányzik!-

-Thom! Ha neked hiányozna onnan lentről pár centi, szerintem te is csak rinyálnál!- Karba fontam kezeimet. 

-Hogy mi van?- Elsápadt. -Na az én pitonomat ne keverjük ide!- Akadt ki teljesen. 

-Na fodrász pipa!- Húzta ki telefonján a tehendők listájáról Jeff. -Holnap majd Scott belöki a fellépés előtt.-
Ó tényleg! A kis meleg barátom. Vajon vele mi lehet? 

-Akkor végeztünk is nem?- Néztem érdeklődve végig a társaságon, azonban Jeff arca nem nyugtatott meg. 

-Közel sem! Jöhet a kozmetikus, aztán a körmös. Közben légy oly szíves, és gyakorold csak a dalt! Tornáztasd meg a hangszálad szépségem!- Indult az ajtó felé. -Ja a fizetni valót meg írják a számlámra!- 

-Hát ilyen nincs!- Sóhajtottam. -Hova formálsz Jeffrey? Talán a kifutóra?-

-Még az sem kizárt! Jó formálható vagy!- Nevette el magát a többiekkel egyetemben, de még a fodrász is kuncogott. 

-Jaj de vicces valaki!- Forgattam meg szemeimet. 

[...] 

19:59 óra. 

A kemény nap után, végre úton voltunk hazafelé. Legalábbis csak én hittem azt, hogy haza megyünk. 

-Most hova megyünk?- Néztünk döbbenten egymásra Susan-al. 

-A magán gépemhez. A Londoni villában töltjük az éjszakát, mert Scott-ot nem óhajtom New Yorkba hívatni. Mellékesen megjegyezve, nekem pedig ott maradt a meghívóm a jótékonysági bálra. Anélkül elég nehezen engednének be. Plusz Thomas-nak és Susan-nak is kell valami ruha.- Hadarta. 

-Hogy mi van?- Kérdeztük mindhárman egyszerre.

-Megyünk a bálba?- Elsápadt Su és Thom

-Londoni villa?- Akadtam ki, és abban a szent pillanatban eszembe jutottak az emlékek. 
"Nagyszerű!"