꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

18. Fejezet.

Miután bekopogott hozzánk az egyik testőr, mondván hogy Harry-nak vendége érkezett, ő rám nézve maradásra utasított. Azonban egy kis idő elteltével, magam köré tekertem a takarót, és utána osontam. Tudom hogy utálja ha kémkednek, lehallgatják őt, de azért kíváncsi vagyok! Na és persze amiről nem tud, az nem fáj neki! 
Le sompolyogtam a lépcsőn, és némán fülelni kezdtem. 

-Mondtam hogy majd kereslek, és hogy ne gyere ide. Nem de? Menj haza!- Mérgelődött nem túl hangosan. -Nem kell tovább nehezíteni a helyzetet. Hidd el hogy betartom amit ígértem!-

-Öm. Nem akarom megzavarni, de..- Szólalt meg a hátam mögött egy hang, amitől iszonyatosan megijedtem. 

-Basszus Thomas!- Sziszegtem halkan, és a szívemhez kaptam. 

-Ne haragudjon, nem akartam megijeszteni, én csak szeretnék lemenni.- Magyarázkodott.

-Megértettük egymást?- Kérdezte Harry az ajtón túl állótól. -Nem jöhetsz ide akkor, amikor csak kedved szottyan!-

-Kivel beszélhet?- Kíváncsiskodtam. Személy szerint, nekem már minden gondolat megfordult a fejemben. 

-Egy nőt láttam az ablakból ide sétálni.- Adta válaszul Thom. 

-Hogy mondtad?- Elsápadtam hirtelen. -Egy nőt?- Néztem ismét az ajtó felé. 

-De ugye majd azért eljössz hozzám?- Tette fel kérdését, egy vékony női hang. 

-Mi a szar?- Akadtam ki, és leültem erőtlenűl a lépcsőre. 

-Majd megyek!- Felelte a gerinctelen. -Szia!-

-A szerető..- Suttogtam remegő hangon.

-Basszus..- Reagált Thomas. -Nem ülhet itt, észre fogja venni magát. Jöjjön!-

-Hagyj!- Húztam ki karomat kezéből. 

-Jöjjön már!- Megemelt, és segített visszatérni az emeletre. -Szimuláljon alvást!- Be kísért a szobába, én pedig leültem az ágyra. Nem tudtam reagálni semmit, csak meredtem rá. Ekkor betért a helyiségbe Harry is, és szemmel láthatóan kiakadt Thomas jelenlétén. 

-Mit keversz te a szobámban?- Förmedt rá szegényre. 

-Én csak..- Hirtelen felállt a guggolásból. 

-Ő csak segített nekem!- Válaszoltam helyette, de nem néztem egyikőjükre sem.

-Miben segített neked?- Kezdett ingerültebbé válni hangja.

-Nem éreztem jól magam, ő pedig éppen az ajtó előtt járt. Bejött hogy hozzon nekem egy pohár vizet.- 

-Mi a bajod? És hol a viz?- Nézett körbe. 

-Még nem jutottam el odáig, hogy hozzak is!- Vágta rá Thomas. -De rögtön hozom is!- 

-Akkor hajrá!-

-Rendben!- Elindult az ajtó felé, végül távozott. Nem sokkal később felálltam az ágyról, és magamra öltöttem a ruhámat. 

-Mire készülsz?- Vont kérdőre, meglepett szemek kíséretében. 

-Vissza megyek a szobámba. Nem érzem jól magam!- Ráraktam a takarót az ágyra. -Jó éjt Harry!- Elköszönésem után, elhagytam a helyiséget. Szinte éreztem hogy a tekintete lyukat égetett a hátamba, de jobbnak véltem így cselekedni. 

Becsuktam szobám ajtaját, és azzal a lendülettel belebújtam egy egyszerű alvós pólóba. Leültem az ágyra, és csak az elhangzott mondatok csengtek a füleimben. Ekkor kopogtatás hozott vissza a valóságba. Nem reagáltam rá, inkább eldőltem az ágyon. 

-Hagyd majd én beviszem neki!- Hallottam meg Harry hangját, az ajtó túloldalán. Nem sok idő után, be is nyitott. -Jobban vagy?- Oda sétált az ágyhoz, és leült. Tartotta nekem a vizet, de én nem vettem el tőle. 

-Már jobban kicsit.- Feleltem kifejezéstelen arccal. 

-Biztos?- 

-Igen, de most hagyj magamra kérlek!- Behunytam szemeimet, majd éreztem ahogy felállt az ágyról. 

-Szólj ha baj van. Oké?- 

-Oké.- Feleltem, és már csak az ajtó csukódását hallottam. 

[...] 

9:00 óra 

Szinte nem aludtam egész éjjel, egy szemhunyásnyit sem, csak forgolódtam. 
A gondolataim kínoztak percről percre, óráról órára. Sokkal nehezebb volt úgy elviselni a tudatot hogy van neki mellettem más, hogy tudom megkapott testileg és lelkileg. Nem lenne ennyire rossz, ha nem kapott volna meg. Így már az én nevemet is kihúzhatja a listájáról! 
Szinte már annyira fájt az egész, hogy már sírni sem tudtam, csak önmagamat marcangolni a gondolatokkal. 
Hogy miért nem kértem számon? Mert nem akartam hogy ismét megüssön. 

[...] 

11:21-óra.

Annyi lelkierőm sem volt, hogy letámojogjak enni vagy bármi. Egyszerűen csak feküdtem az ágyban, és igyekeztem feldolgozni a saját hibámból adódott csalódásomat. 

-Istenem! Mégis mit vártam? Hisz ő mégis csak egy popsztár, aki bármikor bárkit megkaphat. Hát erre az élő bizonyíték én vagyok!- Órák óta, most először gördült ki könnyem. -Engem is megkapott, a kurva életbe is!- Haragtól túlfűtötten kimásztam az ágyból, és betértem a mosdóba. Neki támaszkodtam a mosdókagylónak, majd bámulni kezdtem a tükörképemre. -El kell mennem! Véget kell ennek vetnem! Nem hagyhatom, hogy ennél erősebb lelki fájdalom érjen! Nem hagyhatom neki, hogy így játszon velem!- 

Nagyjából rendbe raktam magam, és felvettem azt a bőrszerelésemet, ami a koncerten volt rajtam. Belenéztem a tárcámba, és hálát adtam az égnek, hogy benne volt a bankkártyám. 

[...] 

Lehetőleg a legészrevétlenebbűl igyekeztem ki kommandózni az épületből, azonban a kapuban álló két hegyomlás, nem volt valami bizalomgerjesztő. 

-Merre tart Lauren?- Vont kérdőre, a hátam mögött álló szőkeség.