꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

11. Fejezet.

-Kislány! Nem ám valami hülyeségen töröd, azt a szép kis buksidat!- Tellegetett előttem, én pedig megszeppenve ránéztem. 

-Nem dehogy!- Felálltam az ágyról. 
Bocsi Scott de nem bízom benned annyira, hogy elmondjam a tervemet! 

-Gondolkodj! Mi lenne veled, ha most le adnál a médiának egy két titkos infót? Szerinted nem takarítanának el szépen csendben?- Felállt, és a vállamra tette a kezét. -Szerintem működj együtt Harry urunkkal, és hidd el hogy el fognak engedni kedves!- Mosolygott rám együttérzően. 
Lehet hogy Scott-ot bérelték fel azért, hogy le beszéljen erről az egészről? De lehet hogy igaza van. De akkor mégis mit tegyek? 

-Nem fogok mondani semmit!- Nyugtattam. 
Az is lehet hogy nagyobb kakiba keverném magam, ha kinyitnám a számat. Talán tényleg arra megy ki a játék, hogy így el tudjanak majd engedni. Nagyon remélem! 

-Jól van!- Visszafordult az ágy felé, majd összepakolta a cuccait. -Szerintem még fogunk a jövőben találkozni kislány!- Kacsintott. 

-Remélem!- Mosolyogtam. -Te vagy az első ember, akivel ennyi idő után végre tudtam, egy kiadósat beszélgetni.- Elnevettem magam. 

-Lesz még rá alkalom csajszi! Na puszika, most megyek!- Adott két levegő puszit az arcomra, amin igazából eléggé meglepődtem. -Még nekem is rendbe kell tennem magam! Majd talizunk a bulin.- Jelentette ki, és azzal a lendülettel el is viharzott. 
Ez érdekes volt! 

Kinyitottam a gardrób szekrénynek az ajtaját, és végig mértem magamat az egész alakos tükrében. 

-Egészen jó munkát végzett Scott, azt meg kell hagyni!- Tetszően vizslattam magam, közben forgolódtam. Azonban önbizalom növelésemből, egy határozott kopogás rángatott vissza, a valóságba. Tekintetemet az ajtó felé szegeztem, amin az egyik nagydarab testőr nézett befelé. 

-Gyere velem, mert Harry hívattat.- Adta tudtomra nyersen. 

-Neked is Jó estét!- Flegmáztam, végül becsuktam a gardróbot. Elindultam a férfi felé, ő pedig maga elé engedett. Végig caplattunk a folyosón, majd pedig a lépcsőn is le sétáltunk. Nem sokkal később megpillantottam Harry-t, ahogy üdvözölte az ajtóban álló vendégeket, sztárokat, és menedzsereket. Egy szép kis társaság gyűlt már össze, én pedig terveztem elvegyülni közöttük, azonban Harry egyenesen rám nézett. Volt közöttünk legalább bő 10, vagy 15 méter is, de a mi tekintetünk abban a pillanatban összefonódott. Végigmérte a külsőmet, de ezzel nem volt egyedül, ugyanis én is végig néztem rajta, az akaratom ellenére is! 

-Indulj!- Megtolt hátulról a testőr, egyenesen a göndör fürfős, virágmintás inges, lezser farmernadrágban feszítő fogvatartóm felé. Fikarcnyi kedvem sem volt az egész ceremóniához, azonban ha tényleg az elgondoltak szerint igyekszik cselekedni Harry, akkor a szabadulásom ellensége én sem leszek! Így pedig meg fog győződni arról ő is, hogy nem fog eljárni a szám, én pedig szintén megnyugodhatok afelől, hogy hamarosan szabadon elmehetek. 
Ha ezen túl leszek, akkor soha többé nem kérek autogramot senkitől! 

Érdekes pillantások fogadtak, ahogy odaértem az ajtóban álló vendégekhez. Mind eközben igyekeztem Harry tekintetét teljesen figyelmen kívül hagyni, azonban már lyukat égetett bizonyos testrészeimbe. 

-Jó estét, az én nevem Lauren!- Igyekeztem jól hallhatóan köszönni és bemutatkozni, túl kiabálva a zenét. 

-Viszont!- Vágta rá az egyik nő. -Te lennél Harry új nője?- Kérdezte meglepetten, majd az idétlen pink haját oldalra dobta. Ekkor rá pillantottam az említett sztárra, ő pedig látszólag vissza kászálódott a valóságba. 

-Igen Nicki. Ő a csajom!- Pillantott vissza rám zöld íriszeivel, végül azon kaptam magam, hogy karjával átkarolta vállaimat. 
Nyugi Lauren, csak légy természetes! 

A kellemetlen bemutatkozás után, fogadtuk a többi vendéget, köztük a rengeteg újságírót is. Talán egy félóra elteltével megragadta a kezemet Harry, és nyilvánosan magához húzott. Szabad kezét a derekamra tette, közben szemrebbenés nélkül íriszeimbe nézett. 

-Most táncolj velem!- Arca olyan rideg volt, valahogy éreztem a félelmét. Szabad kezemet a vállára tettem, és abban a pillanatban elindult egy romantikus lassú szám. 

-Ne félj! Szerintem egy a célunk! Nem fogok elmondani senkinek semmit!- Suttogtam, ő pedig lassan szemeibe pillantott. 

-Az nem olyan biztos, hogy egy a célunk!- Felelte lágy hangján, fülembe suttogva. Ismét vissza nézett arcomra, és mire észhez kaptam, ő lassan ajkaimra lehelte csókját.