꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

21. Fejezet.

8:00 óra. 

Utoljára visszanézve a házra, elmerültem a gondolatban, hogy hónapjaimat töltöttem el fogva tartva ebben az épületben, és most csak úgy hirtelen vége lett mindennek. 
Kicsit könnyebb úgy a távozás, hogy Harry-t nem láttam. 

-Lauren kisasszony?- Kérdőn nézett rám a sofőr. 

-Indulhatunk!- Bólintottam az autó hátsó ülésén ülve. 

-Lauren!- Kiabálta Thomas a nevemet. 

-Váron csak!- Szóltam a fickónak, és letekertem az ablakot, majd lihegve de odaért hozzám Thom. 

-Ezt a kis csomagot!- Még mindig zihált, közben benyújtott az ablakon egy kis ajándék tasakot. -A villában lévő emberekkel raktuk össze neked. Benne van a számom is, ha esetleg szükséged lenne egy barátra.- Mosolygott. 

-Ó! Köszönöm. Nem kellett volna!- Mosolyogtam, közben igyekeztem elnyomni feltörekvő érzéseimet. Kiszálltam egy pillanatra, hogy átöleljem őt. -Harry?- 

-Már kora reggel elment.- Felelte. 

-Értem.- Kicsit elmerengtem, de végül vissza néztem szemeibe. -Vigyázz magadra Thomas!- 

-Te is!-

Vissza szálltam az autóba, végezetül elindultunk. Könnyeimnek parancsolni nem tudva, potyogtak egymás után. 
Örülök hogy végre vissza térhetek az életembe, de mégis kínkeservesen fáj! A sok fájdalom ellenére, én még mindig szeretem Harry-t, és ez szerintem hosszú hosszú ideig így is marad! De tudom hogy helyesen döntöttem! 

[...] 

Az utamat Susan barátnőm lakására kértem, elvégre nem tudtam hogy mi lett az enyémmel. Megköszöntem a fuvart, majd kiszálltam. Felcsengettem, azonban nem nyitott ajtót. 

-Lauren?- Egy döbbent női hang szólított nevemen. Oda fordítottam a fejem, és szembe néztem egyetlen barátnőmmel, aki bevásárolt csomagjait elejtve, nyakamba zuhant. -Úristen te lány! Mi van veled?- Erősen ölelt magához. 

-Szia Su. Ez hosszú történet!-

[...] 

1 hónappal később. 

Az életem fenekestül felfordult, és mindenemet elvesztettem! A lakásom, a munkám oda lett, és így muszáj volt Susan-hoz költözöm. De ha ez mind nem lett volna elég, akkor még a sajtó is rám szállt. Egyszerűen nem tudtam kitenni a lábamat a négy fal közül, mert bárhova is mentem, egyből megtalált egy újságíró. Egyszerűen semmissé vált a magánéletem, és minden csak a "volt" kapcsolatomról szól. 

-Hát ez már röhejes!- Nézegetett kifelé az ablakon barátnőm. -Interjút kellene adnod!-

-Azt soha!- Vágtam rá, és felálltam a kanapéról. -Majd talán egyszer békén hagynak. Valahogy ki fogom játszani őket, és keresek munkát.- Oda caplattam a konyhapulthoz. -Kérsz kávét?-

-Aha, köszi!- Sóhajtott. -De mégis hogyan szándékozod ezt véghez vinni?- Sétált oda hozzám. 

-Nem tudom!- Feleltem elkeseredve, közben kitöltöttem a kávét, két csészébe. Mind kettőben fejenként raktam három cukrot, végül be raktam őket a mikróba. -De majd valamit kitalálok!- 

-Lehet beszélned kellene vele!- 

-Hogy mi van?- Fennakadt szemöldökkel néztem rá. -Még véletlenül sem!-

-Jó oké! Csak felvetettem! Le ne harapd a fejemet!- Nevetett fel kínosan. -Csak gondoltam visszaadod neki az eljegyzési gyűrűt.- 

-Hogy micsodát?- Vontam fel ismét szemöldökömet. 

-Te nem is tudsz róla?- Döbbent le. -Amikor beköltöztél hozzám, a dobozok között találtam egy kis ajándék táskát. Abban volt egy doboz, amiben volt egy levél, és egy ékszeres dobozka.-

-Hol van?- Szaladtam a szobámba. 

-Beraktam az éjjeli szekrény alsó fiókjába. Azt hittem tudsz róla, bár a levél bontatlan volt, szóval azt nem bontottam ki.- Benéztem az említett fiókba, és valóban igazat beszélt. Megtaláltam a levelet is, amit nyomban kibontottam. 

-Látom tényleg nem érdekel!- Gyengén gúnyosan felnevetett, az ajtófélfának dőlve. Nem is tudtam figyelni Susan-ra, mert teljesen elvesztem a sorok között. Könnyeket folyatva olvastam végig, végül felnéztem barátnőm arcára. 

-Na mit írt?- Lépett beljebb izgatottan, én pedig oda adtam neki a levelet. Egyszerűen nem jutottam szóhoz, és csak meredtem a semmibe.