꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

13. Fejezet.

Eluralkodott rajtam a választól való félelem, a kíváncsiság, és a kétségbeesés. 

-Harry!- Nem tétováztam sokáig, keltegetni kezdtem őt. Nem túl erősen rázni kezdtem a vállától fogva, azonban ő csak "hagyj békén,, hümmögést adott válaszul. -Harry! Ne csináld már!- Folytattam az ébresztését, de ő egy karral magához húzott, és hozzám bújt. 

-Aludj!- Motyogta, én pedig a tehetetlenségtől sóhajtottam egyet. Bámulni kezdtem a mennyezetet, közben igyekeztem felszínre hozni az emlékeimet. 
Alig emlékszem valamire! Az addig halványan dereng, hogy a konyhában átölelt. De hogy mi volt utána, az kész rejtély!

-Basszus ti még ágyban vagytok?- Rontott be a szobámba Jeffrey, szemmel láthatóan idegesen. Értetlenkedve néztem rá, Harry pedig rá sem hederített, továbbra is engem használt párnának. -Kettőre interjúra kell mennetek, a BBC rádió 1-hez.- Közölte, és hagyott egy kis hatás szünetet. -Hallottad Harry?- 

-Mondd le!- Vágta rá egyszerűen a másnaposság hercege. 

-Miaz hogy mondjam le?- Emelte fel hangját, a már vérben forgó szemű menedzser. -Sűrgősen kapjátok össze magatokat, ha azt akarjátok hogy Lauren mindennél hamarabb vissza térhessen az életébe. 5 percet kaptok!- Fejezte be mondandóját, majd azzal a lendülettel kiviharzott a helyiségből, és becsapta maga után az ajtót. Jó magam azt sem tudtam hogy mit fűzzek a témához, mert még mindig azon járt az eszem, hogy vajon történt-e valami az éjjel. 

-Faszom.- Szólalt fel morgó hangon, és a hátára dőlt. Nyújtózkodott egy hatalmasat, amit egy ásítás követett. 

-Történt valami az éjjel?- Dobtam be a kérdésemet instant. 

-Mi van?- Motyogta, de még mindig csukott szemekkel lustálkodott. 

-Azt kérdeztem, hogy történt-e valami az éjjel?- Felültem, a lábaimat pedig a mellkasomhoz pakoltam, végül átöleltem térdeimet. 

-Ne stresszeld magad ezen!- Ásított még egyet, de nem nézett rám. 

-Mi az hogy ne stresszeljem magam ezen? És ha teherbe ejtettél?- Akadtak fent szemöldökeim, a könnyelműségén. 

-Nézz magadra Lauren. Minden ruha rajtad van nem?- Rám pillantott fél szemmel. -Szerinted akkor történt bármi is?- Felült kínkeservesen, végül felállt az ágyról. Ekkor kikerekedett szemekkel, néztem szembe fedetlen fenekével, ő pedig lenézett a szerszámára. -Na bazd meg!- Takarta el férfiasságát, és rám nézett. 

-Harry..- Szólítottam kételkedve. 

-Nyugi! Biztos nem történt semmi, én szeretek meztelenül aludni!- Mentegette magát, közben megtalálta az alsóneműjét, az ágy mellett. Habozás nélkül magára vette azt, és ismét rám nézett. 

-De miért az én szobámban?- Kérdeztem, de már csak egy hajszál választott el, a kiborulástól. 

-És ha történt is valami? Mi van abban?- Túrt bele fürtjeibe lazán. 

-Harry, én nem vagyok olyan lány!- Akadtam ki. -Nekem igen is sokat jelent ha történik valami.-

-Nem vagy olyan mi?- Flegmán képembe nevetett. -Múltkor nem tűntél jó kislánynak!-

-De az más!- Szégyelltem el magam. 

-Miben más cica?- Vissza mászott az ágyra, lassan felém közelitve. 

-Azt én is akartam..- Nyeltem egyet. -Volna.- Motyogtam. 

-Nem hallottam!- Vigyorgott, és elfekvésre kényszerítve, fölém magaslott. A lélegzetem is elállt, csak fürkésztem felsőteste formáit, végül pedig arca minden szegletét. Megakadt pillantásom, vöröslő vigyorra húzódó ajkain. -Igen! Volt valami.- Szólt közbe, ezzel kizökkentve a varázsból.