꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

15. Fejezet.

Kérdése teljesen lesokkolt! Tudatában vagyok annak, hogy ezt pusztán a pia és a drogok mondatták vele. Itt a kérdés már csak az, hogy mi történne akkor, ha azt mondom hogy "rendben." Természetesen nem gondolnám komolyan, elvégre egy részből biztos vagyok benne, hogy ő sem gondolja komolyan, másrészt pedig nem vagyunk olyan viszonyban. Na meg ki az a normális nő, aki egy ilyen kicsapongó életű embernek igent mondana? Hát biztosan nem én! Azonban abban is teljesen biztos vagyok, hogy ha azt mondom neki hogy nem, azzal felhúzom őt. Azt viszont nem akarom megtudni, hogy mit kapnék utána! Az a pofon bőven elég volt, még mindig fáj az arcom. 

-Rendben!- Nyeltem egyet. Meglepett fürkésző tekintete, elidőzött arcomon, végezetül pedig tartotta szavát. Elengedett, és meghátrált. Zavaros tekintete, nem segített kitalálni gondolatait. 

-Ez túl könnyű! Hazudsz!- Ingerülten beletúrt fürtjeibe.

-Nem! Én nem!- Álltam ki a kegyes hazugságom mellett. 

-Akkor bizonyíts!- Vágta rá, és karba fonta mellkasa előtt kezeit, én pedig értetlenkedve néztem rá. -Bizonyítsd be, hogy komolyan gondolod!-

-De mégis hogyan tegyem?- Kezeimmel megfogtam karjaimat.

-Hitesd el velem, hogy te is szeretsz!-

-Hogy mondtad? Hogy én is szeretlek?- Felvontam szemöldökeimet, ő pedig teljesen zavarba jött. Egy darabig tétovázva állt előttem, és nem szólt semmit. -Harry..- Nyeltem egyet, közben igyekeztem csökkenteni a pulzus számomat. 
Ezeket csak a kábítószer mondatja vele! 

-Hagyjuk.- Motyogta, és elindult a szoba ajtaja felé. 

-Harry!- Nem tudom miért szóltam utána, simán hagyhattam volna kisétálni azon a rohadt ajtón, de én mégis megállítottam őt. Elindultam felé, ő pedig megfordult, és abban a pillanatban elkapott. Magához vont és úgy csókolt meg, mint még soha! 

[...] 

8:00 óra. 

A karja ölelésében fekszem, pedig pár órával ezelőtt nem kicsi pofonban részesített! Nem feküdtünk le egymással, szimplán összebújtunk. Most pedig hallgatom nyugodt szuszogását, miközben alszik. Hogy hülye vagyok-e? Ó de még mennyire! Egy normális nő már rég megszökött volna, de én még mindig itt vagyok. De vajon miért is? Hiába is tagadnám, én igenis beleszerettem Harry Styles-be. Ez a szomorú igazság! Beleszerettem a saját fogvatartómba, ami életem legnagyobb hibájának minősült. 
Tisztában vagyok azzal hogy miután felébred, nem fog emlékezni semmire! Azonban ennek a pillanatnak, minden percét kiélvezem!
Nem tudom hogy mi fog történni a közeljövőben, de azt igen is tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni őt, még ha esetleg egyszer meg is szöknék, vagy ha csak pusztán szétválnak utjaink. De erre most nagyon nem akarok gondolni! Jelenleg nem számít semmi más, csak az amit érzek. Az érzés, amit már nem tagadok! Bármennyire is nehéz ezt bevallani magamnak, de én igenis Szeretem őt! 

Ha egy nap azt mondta volna nekem valaki, hogy egy házba leszek zárva egy híres énekessel, aki mellékesen nem más mint Harry Styles, én biztosan képen röhögtem volna! Elvégre ki ne örülne neki? Non stop 24-ben ott lenne veled, akár egy szál alsóban is. Maga a gondolat is eléggé mámorító nem de? Azonban a valóság ehhez képest, teljesen az ellentéte az említetteknek!
Nem minden volt tejfel az elmúlt hónapokban, sokszor szenvedtem lelkileg, és hát ritkán de fizikailag is a sznob sztár mellett. Olyan dolgoknak tett ki, amiről még a könyvekben sem írnak. 
Első sorban a lelki terror. Napokig tartó haragja, olykor éheztetést vont maga után. Meg kellett tanulnom levegőnek nézni őt, mert ha bármibe is beleszóltam, az sajnos a haraggal járt. Azonban voltak jobb napok is, amikor kedvesen mosolygott, a reggeli kávém habjában egy szív forma várt. Soha sem lehetett nála tudni, hogy éppen milyen kedve volt. De minden apró pozitív cselekedete maga volt a csoda, egy cseppnyi mennyország. 
Ez Harry Styles! Az álarca alatt, igenis létezik az a érző lélek, akit anno láttam benne. Csak nagyon jól titkolja! 

Hosszas gondolatmenetem után, szépen lassan de álomba szenderültem. Most kivételesen úgy aludtam el, hogy annak a személynek a karja ölelt, akitől ezt nem is vártam volna. De nagyon örülök, hogy ez így történt! 

[...] 

11:02 óra. 

A kipihentnél kipihentebben ébredtem, ha szabad így fogalmazni! Azonban amikor teljesen magamhoz tértem, elég hamar feltünt hogy Harry már nem volt mellettem. Ez miatt elszomorodtam egy kicsit, de meglepetésemre egy kis cetlire lettem figyelmes, a férfi hűlt helyén. 

"Ha felébredtél, akkor gyere le az étkezőbe.,,

Felvont szemöldökkel olvastam végig, majd nyújtózkodtam egy nagyot. Az üzenet szerint cselekedtem, így oda caplattam az ajtómhoz. Amint kinyitottam azt, vörös rózsaszirmok fogadtak a padlón, amik egészen a lépcsőkig vezettek. Mosolyra húztam ajkaim, és sóhajtottam egy nagyot. 

-Mire készülhet ez az ember?-