꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

5. Fejezet.

1 héttel később. 

Teltek múltak a napok, azonban nem igazán beszéltek arról, hogy mikor szándékoznak elengedni. Ettől eltekintve feltaláltam magamat, nem igazán mentem ki a szobából. Pontosabban nem túl messzire merészkedtem ki, amikor persze vettem a bátorságot átlépni a küszöböt. Utam olyankor a szomszédos szobába vezetett, ahol magamhoz vettem jó pár izgalmas könyvet. 
Szükségem is volt rájuk, mert Harry szinte minden nap elment a villából, és olyankor bezárta az ajtómat. Csak a biztonsági őrök nyitották ki, de nagyon rövid időre. Lerakták a kis fiókos szekrényre az ennivalót, és már ennyi is volt. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mégis csak ki kellene mászni valahogy az ablakon, de tériszonyomnak hála nem jutnék túlzottan messze. 

Egy elég izgalmas könyvből, Harry dalolászó hangja zökkentett ki. Fel pillantottam az ablakra, és egy unott sóhaj hagyta el ajkaimat. 

-És már megint este van!- Mellkasomra tettem a kemény borítású szerelmes sztorit. 
Nehezen de félre raktam a képzelt világomat egy kis időre, amíg elmentem fürdeni. 

[...]

A relaxálásom után kimásztam a kádból, majd magam köré tekertem egy fehér törölközőt. Visszatértem a szobába, hogy elő kotorjak valami alvós göncöt. A gardróbban való kutakodás közben elkezdtem énekelni, mert már végzetesen untam a csendet. Hangszálaim Selena Gomez-től énekelték, a Lose You To Love Me számát. 
Teljesen belefeledkeztem a dalba, és a ruha keresésbe. Végül találtam egy kis szürke rövid nadrágot, és egy testhezálló fehér pólót, amin egy 'Forever love' felirat díszelgett. Magamra öltöttem a kiválasztott ruhadarabokat, végül fordultam vissza a fürdőszoba felé, és rögtön elhallgatott az énekem. Megpillantottam Harry-t, ahogy egy halvány mosollyal az arcán, karba font kezekkel az ajtófélfának dőlve állt. Meglepetten néztem rá, a törölközővel a kezemben.
Vajon mióta állhatott ott? 

-Kijöhetsz ám a szobából!- Adta tudtomra, a kicsit ittas srác. 

-Hát el vagyok én itt bent is.- Feleltem szerényen, ő pedig elvigyorodott. 

-Ne légy ilyen kis nyuszi! Csinálunk valami kaját, aztán nézünk egy jó filmet. Gyere!- Biccentett fejével, végül elhagyta a szobát. 
Ez a pasi tele van meglepetésekkel! 

[...] 

Lecaplatva a nappaliba, tekintetemmel elkezdtem keresni őt, azonban nem találtam sehol. Utam az étkezőbe vezetett, ahol megpillantottam a pattogatott kukoricát készítő, lezser farmer nadrágban, azonban felső nélkül kócos fürtös elrablómat. Önfeledt fürkészésemből, a felém irányuló mosolya zökkentett ki. 

-Remélem szereted a vajas popcornt.- Beleöntötte a papírzacskó tartalmát, egy nagy tálba. 

-Persze!- Közelebb lépkedtem hozzá, majd ki akartam csenni egy darabot, de ő vigyorogva gyengén rácsapott a kézfejemre.

-Ez a mozihoz kell!- 

-Jó!- Sértődöttséget szimulálva, karba fontam kezeimet, ő pedig sumákosan végignézett rajtam, egy fajta érdekes huncut pillantással. 

-Mi az?- Felvontam szemöldökeimet. 

-Semmi!- Nevette el magát szolidan, és megfogta a tálat. Hiába ő az egyik elrablóm, a mosolya még mindig csábos. 
Nyugi Lauren! 

[...] 

Törökülésbe szedtem lábaimat a kanapén, és csak néztem őt, ahogy mellettem ülve a laptopján keresett valamilyen filmet, amit kivetíthethetett a velünk szemben lévő, hatalmas Tv-re. 
Vajon miért lett ilyen kedves hirtelen? 

-Van ötleted?- Pillantott rám, és felém fordította a készüléket. 

-De ezeket még nem is játszották a mozikban.- Jegyeztem meg, meglepetten. 

-Hát némelyiket játszották már, de nem mindet.- 

-De mégis hogyan akkor?- Értetlenkedtem. 

-Nekem nem kell várnom addig, amíg le vetítik a mozikban!- Elnevette magát, az arcom láttán. 
Mondjuk ez teljesen jogos, hisz ő Harry Styles. 

-Nos?- 

-Akkor legyen a Közel a horizonthoz.- Mutattam rá, a képre. 

-Biztos?- Felvonta szemöldökeit.

-Igen mert?- 

-Hát ez egy romantikus film, és hát nem éppen happy end a vége.- Pillantott vissza a képernyőre. 

-Az élet sem csupa boldogság. Nem de?- Fordultam felé jobban, a karomat pedig feltettem a háttámlára. 

-Hát végül is igaz..- Elmerengett egy pillanatra. -De hát legyen, ha ezt szeretnéd!- Rá klikkelt és már meg is jelent a Tv-ben, a választott film. Lerakta az előttünk lévő dohányzó asztalra a laptopot, majd lekapcsolta a villanyt. Vissza ült a mellém, és az ölébe vette a popcornt. -Egyél.- Szólt rám, azonban ez a felkérés egy dologgal járt. Mégpedig azzal, hogy közelebb kellett hozzá húzódnom. Tétovázva pillantottam a köztünk lévő, egy ember helynyi távolságra. -Mondtam hogy ne legyél nyuszi!- Arcán ismét feltűnt vigyora, végül közelebb ült hozzám. -Nem eszlek meg!- Emelte felém a tálat, én pedig teljesen zavarba jöttem. 

-Köszi!- Igyekeztem nem el vörösödni, több kevesebb sikerrel, bár a sötétben úgy sem vette volna észre. 

[...] 

Mondhatni eléggé belemerültem a filmbe, bár néha lyukat égetett rám Harry tekintete. Próbálkoztam nem foglalkozni az érzéssel, és inkább a jelenetekre fókuszáltam. A kukorica elfogyasztása után az asztalra tette a tálat, és kicsatolta a nadrágja övét. Egy pillanatra sem néztem oda, de a hangok alapján magam előtt láttam. Úgy ültem mellette, mint a feszület! A derekam már iszonyatosan fájt, végül arra lettem figyelmes, hogy ismét magamon éreztem tekintetét. Már azon járt az agyam, hogy megkérdezem tőle, hogy érdekesebb vagyok a filmnél?

-Mondd Lauren. Van barátod?- Alig hallhatóan tette fel kérdését, én pedig lassan arcára néztem.
Ezt a kérdést most mégis mire véljem?