꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

28. Fejezet.

-Ha..Harry. Én..- Nyeltem egyet. 

-Válaszolj Lauren!- Türelme fogytán volt. 

-Nem adhatod fel magatokat Harry! Nem teheted! Lehet hogy bűnösök vagytok, és már veletek egyetemben én is, de akkor sem vagy gyilkos! Van amikor muszáj csendben maradni! Ez is egy olyan helyzet!- Hadartam. 

-Nem adtál választ, a kérdésemre Lauren.- Hangja amolyan közönségessé vált. -Azért adom fel magunkat, mert egy idő után ígyis, úgyis megtalálnának Jessica apjának, az emberei. Szerintem már most is sejti, hogy van közünk a lánya halálához! Azonban ha elmondom az igazságot, mi Jeff-el kapunk pár évet. De neked nem esik bántódásod. Mert miután kijöttünk a sittről, téged már biztosan nem kerestetne Jessica apja. Azonban minél tovább húzzuk az időt, annál kockázatosabb! Annál több az esély arra, hogy esetleg téged is eltesznek láb alól miattunk. Azt viszont soha nem bocsátanám meg magamnak!- Lepillantott a talajra. 

-De Harry!- Kicsit hangosabban szólítottam nevén. 

-Halkabban!- Sziszegte. -Szóval muszáj cselekednem. Sajnálom!- 

-Harry! Nincs bizonyítékuk! Nem tudhatják, hogy mi történt!- Továbbra is a közös kegyes hazugság mellett tartottam ki. 

-Vannak dolgok Lauren, amikről nem tudsz. Tudod nem mindenki olyan jó ember, mint amilyennek mutatja magát! De ha már itt tartunk, akkor elmesélek ezt azt.- Sóhajtott, végül leült a kanapéra. -Én sokáig Jessica apjával dolgoztam! Annak a férfinak, egy egész teleknyi pince Marihuána ültetvénye van! Nagyban kereskedi, és nem hiába álltam szóba Jessica-val. Tulajdonképpen nem teljesen a saját akaratomból tettem. Tudod már benne voltam a drog bizniszben, amikor Jessica kitalálta, hogy megszerez magának. Elszántan próbálkozott mindennel, azonban a legvégén az apjához fordult. Csak is az apja miatt jöttem össze titokban azzal a nővel! Nem volt köztünk semmi. Még azután sem, miután megtudtam hogy Olivia, Louis-al csalogatott. Egyszerűen sakk mattot kaptam. Azt viszont tudnod kell, hogy pont a koncert napján bizonyosodott be teljesen a gyanúm, hogy Olivia igen is megcsalt. Pedig a jegygyűrűt amit Jessica megtalált és lenyelt, azt igen is annak a hűtlen ribancnak szántam. Nem is tudom hogy miért, hisz akkor már a gyanúm annyira felemésztett, hogy már semmit nem éreztem Olivia iránt.- Elhallgatva meredt a sötétségbe, én pedig leültem mellé. Megfogtam a térdein pihenő karjainak, lazán összekulcsolt kezeit.

-Harry! Ez még mindig nem bizonyíték ellenetek!- Próbáltam keresni tekintetét, ami oly halványan rajzolódott ki, szemeim előtt. 

-Most jön a lényeg!- Vett egy mély lélegzetet, és folytatta. -Jessica közvetlen halála után, én beszéltem az apjával. Közöltem vele, hogy ki akarok szállni a drog bizniszből, amit nem éppen díjazott. Nagyon sokáig zaklatott, egészen addig a napig, amíg meg nem tudta valahonnan, a lánya eltűnését. Ugyanis Jeffrey elrendezte, hogy a hullát elhamvasszák. Azóta már körülbelül két hete írja az újság is, hogy hatalmas erőkkel keresik Jessica holttestét. A legrosszabb pedig az, hogy volt egy szemtanú, aki állítása szerint látta a lány testét. Látta hogy két fickó, egy furgonba rakta be. Nos ez a szemtanú kész személy leírást adni, XX összegért. Ha az a ember elmondja hogy mégis kiket látott, abból már következtethet Jessica apja, hogy a mi embereink végezték el, a piszkos munkát. Ha még nem tudja persze. Na és itt jössz te a képbe Lauren!- Felém fordította a fejét. -Ha megtudja hogy benne van a mi kezünk is a lánya halálának az eltusolásában, akkor pontosan ott fog támadni, ahol a legjobban fáj! Valószínűleg figyeltetni fog, és ha megtudja hogy te vagy nekem, akkor téged fog megöletni. Ezt pedig nem engedem! Muszáj vallomást tennem, de még időben! A felvétel amit elhoztam pendriven, azon rajta van, hogy az akaratod ellenére tartottalak itt. Szóval nincs mitől félned Lauren!-

-Ezt fejezd be Harry!- Egyszerűen fájtak a szavai. Fájt hogy ilyen feláldozó akar lenni. -Kitalálunk valamit! Nem kell tönkretenned az életedet!-

-Már tönkre tettem, és ha tovább folytatom ezt, akkor a tiedét is jobban tönkre fogom!- Határozottabb hangnemre váltott. 

-Nem tetted tönkre Harry!- Magam felé fordítottam arcát. -Jól figyelj rám Harry Styles! Egy percig sem bánom, hogy az életem része lettél! Minden egyes másodpercben, csak te jársz a fejemben. A veled együtt töltött idők, és minden ami hozzád köthető, boldogsággal tölt el! Kérlek ne hagyd, hogy az emlékeink fájdalmat okozzanak nekem. Ki fogunk találni valamit. Rendben?-

-Lauren!-

-Nincs Lauren! Megértetted?- Vágtam rá erélyesebben, majd sóhajtottam egy nagyot. Igyekeztem ledobni magamról a zavarodottságot, a félelmet, és csakis arra összpontosítottam, amit iránta éreztem. -Szeretlek Harry Styles!- Suttogtam, végezetül ajkaira leheltem biztató csókomat, ő pedig nem habozva hátam köré fonva kezeit, maga felé fordítva, lényéhez húzott, amennyire csak tudott. Ilyen szenvedélyesen érzelmes csókban, még sohasem részesített az idők során! 
Ne aggódj Harry! Túl leszünk mindenen, csak ne add fel!