A Nagyúr lánya, Sabrina Denem-Dursley a Roxfortba érkezve apja csínyeit próbálja megakadályozni. Voldi sosem tud haragudni egyszem lányára, de egyikük sem adja fel céljait. Sabrina még a Kis Kiválasztottal, Neville Longbottommal is összebarátkozik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! - harsogta egy hatalmas, szakállas férfi, mikor leszálltak a vonatról. Dudley elmondása alapján Brina rögtön felismerte benne Hagridot, a vadőrt. - Gyerünk! Vannak még itt elsősök? Vigyázz, hova lépsz! Elsősök, utánam!
A gólyák csúszkálva-botladozva követték őt egy szűk, lejtős ösvényen. Korom sötét volt, de annyit azért észrevett, hogy egy erdőben vannak.
- Mindjár' rápisloghattok a jó öreg Roxfortra - szólt hátra Hagrid a válla fölött. - Csak még egy utolsó kanyar.
Kiérve az erdőből, mindenki egy emberként morajlott fel. Egy nagy, fekete tónál kötöttek ki, aminek túlsó partján egy sziklán ott állt maga a Roxfort, ami fölülmúlta Brina minden elképzelését.
- Csónakonként négy ember, nem több! - parancsolt rájuk Hagrid, aki egymaga foglalt el egy egész csónakot. Sabrina Harryvel, Ronnal és Neville-lel osztozott a lélekvesztőjén. A csónakok hangtalanul siklottak a tükörsima vizen, s senkinek nem volt kedve beszélni, túlságosan lekötötte őket a kastély látványa.
- Fejre vigyázz! - rikkantotta Hagrid, mikor besiklottak egy nyílásba a sziklafalon. Brina úgy tartotta, az irányból ítélve közvetlenül a kastély alatt lehettek. Mikor partot értek, mindenki sorra kikecmergett, bár Neville majdnem beleesett a vízbe. De végül mindenki épségben felkapaszkodott a sziklába vájt ösvényen, amely egy fennsíkra vezetett. Mire feleszméltek, már a hatalmas tölgyfa kapu előtt voltak, ami Hagrid kopogtatására rögvest kinyílt. Az érkezőket egy magas, smaragdzöld taláros boszorkány fogadta, kinek igen szigorú arca volt.
- Elsőévesek, McGalagony professzor - intett Hagrid a nő felé.
- Köszönöm Hagrid. Most már átveszem őket.
Belépve, az előcsarnokban találták magukat, amelyet fáklyák világítottak meg. Mennyezete olyan magas volt, hogy nem is látszott, azonban nem ide vezette őket McGalagony, hanem egy kisebb szobába. Itt a professzor elmondott egy beszédet a, amely Brinának nem igazán mondott újat. Míg arra vártak, hogy a nő visszatérjen, és a beosztási ceremóniára kísérje őket.
