A Nagyúr lánya, Sabrina Denem-Dursley a Roxfortba érkezve apja csínyeit próbálja megakadályozni. Voldi sosem tud haragudni egyszem lányára, de egyikük sem adja fel céljait. Sabrina még a Kis Kiválasztottal, Neville Longbottommal is összebarátkozik...
- Ha ennyire kíváncsi rá, Denem, akkor először is álljon hátrébb, mert így csak a maga illatát érzem...
Brina hiába próbált felülemelkedni az elhangzott mondaton, nem lehetett menekülni előle. Újra és újra elhangzott, akármerre ment aznap. Mindenki arról suttogott, hogy ezek ketten most már bizonyos, hogy viszonyt folytatnak. Először a tanórákon, aztán vacsoránál, s később még a klubhelyiségben is erről beszélt mindenki. Perselus dühe az arcára volt írva.
Mikor este elzarándokolt a férfi szobájába, már ő is nyüszíteni lett volna képes a helyzettől. Azonban amíg Perselusnak volt terve, addig nem vesztette el a lelki békéjét. Ha Perselus nem aggódik, akkor ő sem.
Azonban mint kiderült, Perselus aggódott. Nem is kicsit. Ugyanis csak a legvégső kétségbeesés vezethette arra a pontra, hogy kiejtse a száján a következőt.
- Szerezned kell egy pasit.
- Hogy mit?! - prüszkölte Brina, és majdnem dobott egy hátast. Pislogott egyet. Kettőt. Nem, határozottan nem álmodott, Perselus még mindig ott állt előtte, ugyanolyan halálosan komoly arckifejezéssel, mint az előbb.
- Jól hallottad - bólintott a férfi. - Az egészen más fényt vetne a történtekre. Ha látnák, hogy egy diáktársaddal folytatsz egészséges kapcsolatot, akkor nem beszélnének többet ,,viszonyról".
- Ja, csupáncsak arról, hogy te ettől függetlenül mág belezúgtál az egyik diákodba - fonta össze maga előtt a karjait Brina, mikor látta, hogy tényleg nem vicc az egész.
- Az tudtommal még nem büntethető. Keringenek rólam rosszabb pletykák is, kibírom - erősködött Perselus.
- De hogyan képzeled, hogy összejönnék mással?! - fortyant fel a lány. - Teljességgel nevetséges... Komolyan ennyit ér neked ez az egész? Végignéznéd, ahogy egy másik sráccal enyelgek, azért cserébe, hogy ne essen csorba az amúgyis siralmas hírnevemen?
- Pontosan - vágta rá Perselus.
- Oh, és jelölteket esetleg nem akarsz még mondani? - szavalta a lány gúnyosan. - Kire gondoltál? Lucien Lestrange-hez mit szólt, ő már úgyis a jegyesem volt?! Vagy esetleg jöjjek össze Ronnal ismét? De lehet olyanra gondoltál, aki még nem volt soron, mondjuk Marcus Flint...
- Befejezted? - vetett rá egy bosszús pillantást a férfi.
- Nem, nem fejeztem be! - tombolt Brina. - Mégis hogy gondolod? Én nem akarok mással együtt lenni! Én csak téged akarlak, Perselus! - szinte már sírni tudott volna a gondolattól is. Hogy ő mással? Még mit nem?!
- Annyira rád vall, hogy még itt sem akarod feladni az egészet. Pedig még lehetne normális életed... - kezdett bele Perselus sóhajtva.
- Normális?! - horkant fel a lány. - Ezzel már elkéstél, drága barátom. Voldemort lánya vagyok, ha elfelejtkeztél volna erről az apró és jelentéktelen tényezőről. A normális életről már rég lemondtam. Egyébként meg otthon vár rám jóuram, Gilderoy Lockhart, akivel jegyben járok még mindig, akármennyire is figyelmen kívül hagytuk ezt a tényt az utóbbi néhány hónapban...
- Talán tőle is megszabadulnál, ha beszerznél valakit. Elvégre előbb-utóbb úgyis lapátra akarod tenni - érvelt a férfi.
- Úgy bizony, de az nem olyan könnyű feladat ám! Holmi jöttment roxforti szépfiú nem elég hozzá! Valaki olyan kell, akitől jóapám falnak megy... Mint például Neville! Na, attól dobna egy hátast... mindigis ettől félt.
Jelentőségteljesen összenéztek.
Megszületett a terv.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
