Tudsz titkot tartani?

III./6. Hócsata és ajándéközön

- Még szerencse, hogy Dumbledore ott volt. 

- Lefogadom, hogy nélküle meghalt volna. 

Brina hallotta a suttogó hangokat, de nem tudta mire vélni őket. Fogalma sem volt, hogy hol van, és hogyan került oda, vagy mit csinált, mielőtt odakerült volna. Csak annyit tudott, hogy minden porcikája fájt, mintha agyba-főbe verték volna. És hogy valaki fogja a kezét, másik oldalán pedig szintén valaki más egy hajtincset söpör félre gyengéden az arcából. 

- Én így is azt hittem, hogy meghalt - hallotta ki Fred vagy George hangját a zúgolódásból. Bár volt egy sejtelme, hogy Fredtől származott a mondat. 

- Életemben nem rémültem meg ennyire - sóhajtotta Ron. 

Brina hirtelen kinyitotta a szemét. A gyengélkedőn feküdt, a kezét pedig az ágya szélén ülő Fred Weasley fogta. Ron az ágy másik oldalán ült, s mikor meglátta, hogy a lány ébren van, gyorsan elkapta a kezét a hajától. A többiek - minimum húszan - az ágy körül álltak, olyan külsővel, mintha most másztak volna ki egy úszómedencéből. 

- Brina! - lehelte a falfehér Fred megkönnyebbülten. - Hogy vagy? 

Brina úgy érezte, mintha gyorscsévélésre kapcsolták volna az emlékezetét. A dementorok... a rémfarkas patrónus... a villám... a kutya, ami lehet Sirius Black... aztán a fájdalom...

- Soha jobban - nyögte ki a lány, és fájdalmasan elmosolyodott. Reszketeg nevetés futott végig az egybegyűlteken, de még mindig feszült figyelemmel hallgattak. - Mi történt velem? 

- Eltalált egy gurkó, és leestél a seprűdről - felelte Fred. - Legalább... nem is tudom... legalább húsz métert zuhantál. 

- Azt hittük, szörnyethaltál - szólt remegő hangon Dudley. Mögötte Neville halk, nyöszörgésszerű hangot hallatott, Hermione pedig vérvörös szemmel meredt rá. 

- Annyir sajnálom, Brina - lépett előrébb Adrian Pucey, a másik terelő. A lány ekkor vette csak észre, hogy a mardekár egész kviddics csapata is ott van. - Nem téged céloztalak, hanem Weasley-t mögötted - hebegte bűnbánó arccal. 

- Hát ez sokkal megnyugtatóbb - mosolyodott el Brina. - Nincs gyász, nincs temetés. Viszont ha még egyszer eltalálsz, kísérteni fog a szellemem. 

- Láttam, hogy valami nincs rendben veled, ezért akartam odamenni hozzád. De akkor leestél - ecsetelte Fred, aki még mindig a kezét fogta. 

- És a meccs? - kérdezett rá a lány. 

- Elkaptam a cikeszt - lépett közelebb Draco. - Csak utána vettem észre, hogy leestél. 

- Tiszta győzelem volt, még Wood is elismeri. Még mindig a zuhanyzóban van, bizonyára megpróbálja vízbe fojtani magát - szólt Harry fanyar mosollyal. Bár Brina azért nem vette véresen komolyan a játékot, de szó ami szó, megkönnyebbült, hogy győztek. 

- Elhozta valaki a seprűmet? 

- Tudod, miután leestél... elragadta a szél - szólalt meg George. 

- És? 

- És nekiment... nekiment a fúriafűznek - nyögte ki Hermione. 

- Faszom... - morogta Brina. Ilyen jó versenyseprűje még nem volt. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy az agresszivitásáról híres fúriafűz mit tett vele, de azért rákérdezett: - Eltört, mi? 

- Hát, tudod, milyen a fúriafűz - csóválta a fejét Fred. - Nem nagyon szereti, ha nekimennek. 

- Flitwick professzor hozta be, mielőtt magadhoz tértél - szólt Neville, és felemelt egy szatyrot a földről. A ripityára törött farúd tucatnyi darabja és egy megtépázott vesszőköteg került elő.