Tudsz titkot tartani?

III./2. A jóslástan rejtelmei

Másnap reggel Brina arra ébredt, hogy Ron viharzik épp be az ajtón, s menet közben rángatja magára a pulóverét. Neville pár perccel ezelőtt kelhetett fel, mert még az ágy szélén ült pizsamában. 

- Minél előbb kiérünk a pályaudvarra, annál jobb - zihálta Ron feldúltan. Brina, aki eddig a fal felé fordulva aludt, és csak egy takaró-gombolyag látszott belőle, pont ekkor tornázta fel magát félig ülő helyzetbe. Spagettipántos trikója kissé félrecsúszott ennek következtében, s ezzel egyenes arányosságban vörösödött el Ron is, aki gyorsan inkább folytatta mondandóját: - Ott végre megszabadulhatok Percytől. Most azt találta ki, hogy én öntöttem le teával Penelope Clearwater fényképét. 

- Az meg ki? - ásította Brina, kikászálódva az ágyból. Nem is vette észre Ron zavarát, amikor a fiú tekintete a lány apró sortjára villant, amit pizsama gyanánt hordott. 

- Tudod, ő a barátnője. A képe most elbújt a keret mögé, mert szégyelli, hogy felázott az orra... 

- Percynek van barátnője? - horkant fel a lány gúnyosan. - Mennyit fizet neki? 

- Szerintem öt galleont naponta, elég zsugori lett, mióta prefi - jelent meg az ajtóban Fred, és a nyomában George is. 

- Gratulálunk, hogy megint sikerült felbosszantanod - vigyorgott George. 

Végül együtt mentek le a bárba, ahol akkor már Mrs. Weasley mesélte Ginnynek és Hermionénak, hogy miként főzött anno a szerelmi bájitalt. Reggeli után elkezdődött a szokásos indulás előtti kapkodás. Sorban lecipelték a ládákat a Foltozott Üst szűk lépcsőjén, feltornyozták őket a bejárat mellett, a halom tetején pedig elhelyezték a három kalitkát, amikben Hedvig, Hermész, és Adolf kuksolt. 

Az utazás a King's Cross pályaudvarra jobbára eseménytelenül zajlott. A minisztérium kocsijai hétköznapi járműveknek tűntek, bár olyan szűk helyen is átfértek, ahol normális autónak esélye se lett volna. Mikor megérkeztek a King's Crossra, még húsz percük volt a vonat indulásáig. A sofőrők kofferkulikat kerítettek, kirakodták a csomagtartóból a poggyászokat, aztán megbökték a kalapjukat Mr. Weasley felé, és elhajtottak. 

A vágányokhoz vezető úton Mr. Weasley végig szorosan Neville mellett maradt, és ők mentek át ketten először a kilenc és háromnegyedik vágányra vezető peronon is. Mikor a többiek is átértek, Dudley már rögvest el is szaladt a hugrabugos barátaihoz, akiket kiszúrt a tömegben. 

- Merlinre, de fura újból itt lenni - sóhajtotta Remus. - Újból iskolásnak érzem magam. 

- Várd ki, míg meglátod azokat a kedves ismerős arcokat - szólt James. - Dumbledore, McGalagony, és persze ne feledkezz el Pipogyuszról sem. Adj át neki a nevemben is egy flakon sampont.

- Sajnálattal közlöm James, de Perselus azóta már rászokott a hajmosásra, szóval ezzel elkéstél - vágta rá Brina nevetve. 

- Remus, szedd a lábad, különben nem találunk szabad fülkét - szólt óda Harry a válla fölött nekik. 

Brina, Neville, Harry, Ron, Hermione és Remus végül az egyik utolsó kocsiban talált még egy üres fülkét, ahol le is pakoltak. Ezután persze még lementek elbúcsúzni a többiektől. Mrs. Weasley épp végigcsókolta a gyermekeit, és az utolsó szendvicseket osztogatta szét, Remus és James pedig nosztalgikus mosollyal diskuráltak. Lily a fia rakoncátlan tincsein próbált segíteni minduntalan, amíg Draco Malfoy visítva Harry nyakába nem ugrott, kis híján feldöntve a fiút. 

Nemsokára viszont mind felszálltak a vonatra, ami lustán elindult a Roxfort felé. Alig telepedtek le a fülkéjükben, mikor valahonnan halk, tompa sípolás hallatszott. Mind körülnéztek a kupéban, mire rájöttek, honnan jön a hang.