Tudsz titkot tartani?

V./4. Roni, a Pici Prefi

- Tudtam! - rikkantotta Brina, mikor Neville megérkezett a tárgyalásról. Olyan lelkesen ölelte magához barátját, hogy majdnem felborultak mind a ketten.

- Te mindent megúszol! - bokszolt a levegőbe Ron.

- Nem ítélhettek el - jelentette ki Hermione, aki egy perce még valósággal reszketett az aggodalomtól. - Nem volt tartható a vád ellened.

- Meg Dumbledore se engedett volna kicsapatni - bólogatott Harry.

- Ahhoz képest, hogy előre tudtátok az ítéletet, elég megkönnyebbültnek tűntök - mosolygott Neville. Mrs. Weasley a kötényével törölgette az arcát, Fred, George és Ginny pedig indiántáncot jártak, és kórusban kántálták:

- Megúszta, megúszta, megúszta...

A következő néhány nap folyamán csak egyetlen ember nem volt jókedvű: Sirius egyre mogorvább és szűkszavúbb lett, egyre több időt töltött a szobájába zárkózva, Csikócsőr mellett.

- Nehogy magadat hibáztasd! - szólt Brina vigasztalóan, mikor Neville megvallotta nekik bizonyos rossz érzéseit. - Neked a Roxfortban a helyed, ezt Sirius is nagyon jól tudja.

Ahogy közeledett a vakáció vége, Brina is egyre többször kapta azon magát, hogy a Roxfortról ábrándozik; alig várta, hogy viszontlássa mardekáros barátait, kviddicsezhessen, és minden nap láthassa Pitont...

... Pitont, akivel okklumencia különórái csak szeptembertől fognak elkezdődni, mivel előbb nem tud időt szakítani rá. Pitont, akinek váratlan megjelenései keltette heves szívdobogása egyszerre rémítette meg és villanyozta fel Brinát. Félt, ha felbukkant, félt, ha nem, félt, ha ránézett, és még ennél is jobban félt, ha nem. Leginkább azoktól a napoktól rettegett, amikor hosszabb időre eltűnt a szeme elől. Egész délelőttökre, estékre, anélkül, hogy kiderült volna, merre is jár. Nem tudta, mitől és miért félt annyira, és miképpen lehetséges, hogy ugyanaz, ami olykos jeges rémületbe taszítja, máskor képes egyenesen reményteljesnek tűnni és a legsötétebb pillanatokban felvillanó reményre jellemző módon képes örömöt, már-már valószínűtlen, mégis gúzsba kötött örömöt kelteni benne.

A Főnix Rendjének tagjai, különösen Dumbledore, maradéktalanul elégedettek voltak vele. Hogy magánéletében és szabadidejében mit művel, az egyedül őrá tartozik - mondták a felnőttek, akárhányszor rákérdezett a Rend tagjaitól erre. Mivel mások nem foglalkoztak Piton kimaradásaival, biztonságosabbnak tűnt Brinának sem kimutatnia, mekkora szorongást okoznak számára. Csak akkor szólalt meg a témában, ha a többiek is tűnődni kezdtek, merre jár. Ilyenkor úgy tett, mintha őt is ugyanúgy meglepné a dolog, mint őket. Valóban, jó ideje elment már. Nem, fogalmam sincs.

Végül elérkezett a szünidő utolsó napja is, mikor Neville két levéllel a kezében lépett be a szobájukba:

- Megjött a könyvlista - jelentette ki, és odaadta az egyik levelet Brinának. - Épp ideje volt. Már azt hittem, elfelejtették postázni. Sokkal korábban meg szokott jönni.

Brina kinyitotta a levelet, mire három pergamentekercset talált benne: az egyik a szokásos emlékeztető volt arról, hogy a tanév szeptember elsején kezdődik, egy másik a szükséges tankönyvek listáját tartalmazta, a harmadik pedig arról értesítette, hogy a Mardekár egyik prefektusa lett.

- Csak két új könyv kell - állapította meg Neville. - A Varázslástan alapfokon V. Miranda Dabraktól és A defenzív mágia elmélete Wilbert Fusheltől.

Fred és George nagy pukkanással hoppanáltak a szobában. Brina annyira megszokta már a váratlan felbukkanásaikat, hogy meg se lepődött, csak vigyorogva magára tűzte a zöld-ezüst, prefektusi kitűzőt, amin a Mardekár kígyójára festve egy P betű ékeskedett.