Tudsz titkot tartani?

III./5. Aura-elemzés a köbön

A mardekárosok nem értették, miért kell visszamenniük a nagyterembe, rögtön azután, hogy vége lett a lakomának. Azonban Dumbledore nemsokára magyarázattal is szolgált nekik, miután McGalagony és Flitwick bezárta a terem összes ajtaját. 

- Jómagam és a tanáraitok átkutatjuk a kastélyt. A saját biztonságotok érdekében itt kell töltenetek az éjszakát. A prefektusok őrt állnak az ajtóknál, s a távollétemben az iskolaelsők utasításait kell követnetek... Ha bármi történik, azonnal tudni akarok róla - fordult az igazgató Percyhez, aki láthatóan roppant büszke volt fontos beosztására. - Üzenjetek valamelyik kísértettel. 

Dumbledore indulni készült, de az ajtóban visszafordult. 

- Majd' elfelejtettem... Ezekre szükségetek lesz.

Hanyagul intett a varázspálcájával, mire a hosszú asztalok mind a fal mellé repültek. Egy újabb pálcasuhintásra piros hálózsákok százai tűntek fel a padlón. 

- Aludjatok jól - búcsúzott Dumbledore. 

Amint becsukódott mögötte az ajtó, nyomban izgatott zsivaj tört ki a teremben; a griffendélesek beszámoltak társaiknak a történtekről. Brina felkapott egy hálózsákot, és tekintetével griffendéles barátait kereste. Nemsokára ki is szúrta Neville-t a teremben, egy vörös és egy bozontos barna üstök közt. Átfurakodva a diákseregen, eszeveszett tempóban rohant a fiú felé, mert volt egy megérzése, hogy ő került már megint veszélybe. Neville épp abban a pillanatban nézett fel, mikor Brina nekifutásból a nyakába ugrott. Automatikusan átkarolta a lány hátát, miközben az hadarni kezdett:

- Mondd, hogy nem téged akart megölni valaki már megint!

- Szívesen mondanám - motyogta Neville. Brina elengedte őt, és aggodalmasan megtapogatta a fiú arcát, mintha csak meg akarna győzödni róla, hogy valóban itt áll előtte. 

- Nyögjétek már ki, mi történt! - mordult fel a mardekáros lány, frusztráltan körbefordulva. 

- Sirius Black bejutott a kastélyba, és szétszabdalta a Kövér Dáma portréját, mert az nem engedte be - világosította fel őt Hermione. 

- Még szerencse hogy ma jött, mikor egy lélek se volt a kastélyban - sóhajtott fel Brina.

- Aki szökésben van, nem nézi a naptárat - jegyezte meg szúrósan Ron. - Biztos fogalma sem volt róla, hogy halloween van. Különben vacsora közben rontott volna ránk. 

- Mindenki bújjon bele a hálózsákjába! - harsogta Percy. - Tíz perc múlva takarodó!

- Szerintetek még mindig a kastélyban van Sirius? - firtatta tovább Brina, ügyet sem vetve a prefektusra. 

- Úgy tűnik, Dumbledore nem tartja kizártnak - motyogta Harry. 

Körülöttük mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztatott, miközben belemásztak hálózsákjaikba: Hogyan jutott be Sirius Black az iskolába? Képtelenebbnél képtelenebb teóriák hangzottak el: ide hoppanált, berepült az ablakon, álruhában jött be... Hermione és Brina nem győzték maguk közt megcáfolni mindegyiket, társaik ostobaságán bosszankodva. Egyszercsak Draco Malfoyt szúrták ki, amint átugrálva a fekvő diákokon, egyenesen feléjük tart:

- Harry, végre megvagy! - ugrott a szemüveges fiú nyakába kipirulva. - Én annyira félek! Sirius Black bármikor ránk törhet!

- Nyugi, Draco, őrködnek az ajtóban. Meg amúgy is, ha be is jutna, egymagában mit kezdene több száz diák ellen? - próbálta megnyugtatni őt Harry, a hátát simogatva. 

- Én itt maradok melletted, Harry, te olyan bátor vagy! - zihálta drámaian a szőke, észre sem véve, hogy Ron erre a szemét forgatja. 

Lassan kénytelenek voltak mindannyian belemászni hálózsákjaikba, ugyanis Percynek igencsak fölment a vérnyomása, és pontlevonással fenyegette meg őket. Kis csoportjuk egyik szélén feküdt Draco, olyan szorosan hozzábújva Harryhez, amennyira csak hálózsákja engedte. A Potter fiú mellett Hermione feküdt el, mellette Neville és Ron, aki a lehető legmesszebb telepedett le Malfoytól.