Tudsz titkot tartani?

V./1. Pitont megrontják

Sabrina már négy, azaz NÉGY végtelenre nyújtott hete volt a Malfoy-kúriában. Beletörődve a sorsába, sorra hárította el barátai meghívásait, akik tudni akarták, miért nem csatlakozik hozzájuk a Grimmauld-téri házba. Nyaralásra hivatkozott, az új "mostohaapjával". Csekély vigasz volt, hogy Neville is otthon ragadt, ráadásul egyedül a nagyanyjával. Nem mintha Brinának annyival jobb társasága lett volna: itt volt ugye a Voldemort és Petunia alkotta gerlepár, a Malfoy família, egy Lucien névre hallgató démoni szerzet, és egy szakajtóra való random vadidegen halálfaló, például Avery, Nott, Crak, Monstro... persze csak az idősebbek! 

Egyetlen mentsvára Piton volt. Igyekezett mindig szemmel tartani őt. Csak akkor tévesztette szem elől, ha épp nem volt jelen. Ilyenkor nem is nagyon érdekelte, mit művelhet, feltéve, hogy mások társaságában is ugyanaz az ember marad, aki vele szokott lenni. Csak meg ne változzon, amíg nincs vele! Csak ne váljon sosem látott idegenné! 

Délután levél érkezett Neville-től, amiben kétségbeejtően rövidke üzenet állt:

Dementorok támadtak rám, és lehet, kicsapnak a Roxfortból. Tudni akarom, mi ez az egész, és mikor mehetek végre el innen.

Sabrina legszívesebben rögvest barátjához sietett volna, de nem mert elmenni anélkül, hogy ne engedélyezte volna az apja. Viszont nem mehetett közvetlenül hozzá, ugyanis észbekapott, hogy a gyűlés percek múlva kezdődik. 

Sabrina kissé késve esett be a terembe. Elhaladva a hosszú asztal mellett, minden szem rászegeződött, de a várt ujjongás elmaradt. A kínos csend közepette battyogott el az üres helyig a Nagyúr balján. Vele szemben ülő anyja mosolyogva biccentett neki egyet: gratulálok Sabrina, hasraesés nélkül eljutottál az asztalig, anya is büszke rád. Helyet foglalva apja és Perselus melletti széken - eredetileg Lucien mellett ült volna, de kierőszakolta Volditól, hogy Pitont ültesse mellé - aprót biccentett a többieknek köszönés gyanánt. Egy-két ember viszonozta a mozdulatot, a legtöbben viszont csak pofátlanul bámulták, jó hogy nem esett le az álluk. Brina még nem szokott hozzá az elrévült, vörösödő, megszállott arcokhoz, akik már-már rajongva figyelték minden mozdulatát. 

- Nos, most, hogy mindenki megérkezett - vetett Voldemort egy kissé feddő pillantást lánya felé. - Bele is kezdenék mai témánkba. Ami nem más, mint Neville Longbottom. Mint Perselustól megtudtam, a fiút ma dementorok támadták meg. A sors ezen kedvező fordulata okán holnap éjjel elhagyja a házát, és a Grimmauld térre utazik egy gárda aurorral. Hogy ne fogjanak gyanút Sabrina terén, így ő még ma éjjel megérkezik a főhadiszállásra, hogy elkezdje feladatát. Mi is a feladatod kincsem? - fordult a  lánya felé, mintha csak a tanulnivalót kérdezné ki tőle.

- Hogy továbbra is a bizalmában maradjak, és rávezessem, hogy menjen el a jóslatért - felelte készségesen Brina, bár esze ágában sem volt valójában megtenni az utóbbit. 

- Úgy van - bólintott elégedetten a Nagyúr. - Perselus fog elkísérni, és hoppanálva fogtok menni. Hajnali egykor indultok. 

- Miért pont hajnali egykor? Nem gyanús az egy kicsit? - értetlenkedett a lány. 

- Nem, mivel Piton professzor segít neked elmélyülni a bájitaltan művészetében, és te nála aludtál, mikor megérkezett a hír Longbottomtól - adta elő Voldi az előre megírt alibit. 

- Ezt bevezethetnénk a gyakorlatban is - vigyorgott rá Brina a mellette ülő Pitonra, akinek a szeme se rebbent. Épphogy csak a lányra pillantott, és biccentése sem annyira neki szólt, mint inkább az apjának, akinek történetesen a lánya. 

- Nos, ez lesz az alibid, mikor visszalátogatsz ide, egy-egy napra. Következő projektünk: hű szolgáim, többek közt Bellatrix és Rodolphus Lestrange kiszabadítása a mennyegző előtt még.