Tudsz titkot tartani?

V./12. Most, hogy egy család lettünk

Brina ingerülten felnyögött, mikor valaki kopogtatni kezdett az ajtaján. 

- IGEN? - ordított ki a betolakodónak, azzal nagy nehezen felült az ágyban. Nyöszörögni kezdett, a szemébe tűzött a nap. Azonban mikor meglátta a belépő férfit, rögtön elmosolyodott. 

- Nem túl korai időpont ez egy látogatásra? - kérdezte Brina, miközben megdörzsölte a szemét. 

- Korai? - ült le az ágy szélére Piton, gúnyos félmosollyal az arcán. - Mindjárt délután egy óra van. Bilbó mondta, hogy egész délelőtt úgy aludtál, mint akit agyonvertek. 

Egy óra van! Ilyen sokáig aludt? Na és mi van a többiekkel? Hiszen ekkorra már a Grimmauld téren kellett volna lennie! Ráadásul mikor eszébe jutott, hogy mi minden történt az éjjel, majdnem újból vissza is ájult az ágyába. Piton csókjától még mindig a mennyekben érezte magát, viszont enyhe szomorúság szúrt a szívébe, amikor bűntudatosan arra gondolt, hogy tulajdonképpen megcsalta Ront. Hogy a csudába tehetett ilyet vele?

- Jól aludtál? - kérdezte a férfi, teljesen nyugodt és hétköznapi hangon. Vajon most csak alakoskodik, vagy tényleg nem jelent számára semmit az a csók?

- Igen. Ellentétben veled. Te elég korán felkelhettél. 

 - Figyelj csak! - folytatta Perselus, és Brina úgy érezte, hogy jobban jár, ha rögvest kiveti magát az erkélyen. - Az elmúlt éjszaka... Sajnálom, amit tettem. 

Piton csodálkozva elhallgatott. 

- Sabrina, te most miért vigyorogsz? 

Vigyorgott volna?

- Izé... Bocsánat!

- Szóval akkor ennyire felzaklattalak!

- Már hogy mivel?

- A csókkal!

Brina maró savat érzett a torkában. Köhögni kezdett. 

- Ó, nem tesz semmit! - jelentette ki nagy nehezen, miközben az öklével a mellkasát verte és a torkát köszörülte. - Tényleg semmi baj. Nem haragszom érte, ha esetleg ez zavar.

- Mennünk kéne az Odúba.

- Még ne!

- Nem csinálhatjuk ezt tovább - sóhajtotta Piton. - Ismerem magam. Eddig sikerült rendesen viselkednünk. Egyikünk se tett olyat, amiért szégyellnie kellene magát. Maradjon is így. Szeretnék viselkedni. 

- Ne viselkedj! Engem nem zavar. És ugyan ki tudná meg?

- Bárki. Már így is sokan sejtik. 

- Kit érdekel? - csattant fel Brina. 

- Engem - vágta rá Piton ellentmondást nem tűrő hangon. - Tegnap éjjel csak azt akartam, hogy ne omolj össze teljesen. 

- És a mával mi van? - esett kétségbe a lány, közelebb húzódva Perselushoz. - Ma már nem számít, ha szörnyen érzem magam?

- Nézd - kezdett bele a férfi, Brina térdére téve a kezét. - ,igazán nem volt helyes, amit csináltunk. Én néztelek ki magamnak, én kezdeményeztem az egészet, miattam van minden. Neked egyáltalán nem muszáj ezt csinálnod. 

- Hülyeség! - vágta rá a lány, leplezetlen ingerültséggel. - Kívántalak az első naptól fogva. Mégcsak nem is lepleztem!

Brina felpattant, hogy megcsókolja Pitont, de a férfi megragadta a csuklóját, és erősen rászorított, mint amikor a filmekben ki akarják csavarni valaki kezéből a kést.