A Nagyúr lánya, Sabrina Denem-Dursley a Roxfortba érkezve apja csínyeit próbálja megakadályozni. Voldi sosem tud haragudni egyszem lányára, de egyikük sem adja fel céljait. Sabrina még a Kis Kiválasztottal, Neville Longbottommal is összebarátkozik...
- Tehát velem akarsz tartani ma este? - szegezte Brinának a kérdést Dumbledore.
- Igen - vágta rá a lány elszántan.
- Rendben. Akkor jól figyelj - Dumbledore kihúzta magát, s szokatlan komorság költözött a tekintetébe, ahogy megragadta a lány vállát, s így szólt: - Egy feltétellel viszlek magammal: bármilyen parancsot kapsz tőlem, azonnal és kérdés nélkül teljesíted.
- Rendben - felelte Brina, miután hangosan nyelt egyet. Muszáj volt megnyugtatnia saját magát: Dumbledore soha nem kérne tőle semmi olyat...
- Szeretném, ha pontosan értenéd, mire gondolok. Az olyan utasításokat is végre kell hajtanod, mint: menekülj, rejtőzz el és menj vissza. A szavadat adod, hogy engedelmeskedni fogsz?
- Hát... igen, persze...
- Ha azt mondom, rejtőzz el, elrejtőzöl?
- Igen.
- Ha azt mondom, menekülj, elmenekülsz?
- Igen.
- És ha azt mondom, hagyj ott engem, és mentsd a bőrödet, azt is meg fogod tenni?
- Azt...
- Sabrina...?!
Egy pillanatig egymás szemébe fúrták a tekintetüket.
- Igen, megteszem.
- Jól van. Akkor most menjünk!
Dumbledore fürge léptekkel elindult lefelé a kőlépcsőn. Utazóköpenye szinte meg se lebbent a mozdulatlan nyáresti levegőben.
- Nem baj, ha látják önt velem elmenni? - kérdezt Brina.
- Nem - vágta rá Dumbledore, aztán belekezdett egy monológba, amire mintha már nagyon régóta készült volna: - Jól figyelj, Sabrina: Ha kell valami, meg kell dolgoznod érte. Ha pedig így se jön össze... szard le, és dolgozz tovább érte! De tudnod kell, hol vannak a határaid. Ne becsüld alá önmagadat se, de a másikat se. Kivéve, ha nálad van a bodzapálca. Ugye, érted?
Nem, Brina nem értette. Nem akarta érteni. A parkba kiérve a levegőt meleg fű, tóvíz és füst illata töltötte meg. Ilyen környezetben nehéz volt elhinnie, hogy épp egy horcruxért mennek.
- És magának hol vannak a határok, Dumbledore professzor?
- Hát, hogy az én határaim hol vannak, azt sajnos nem tudom - merengett el az igazgató. - Talán a csillagos ég... fölött.
- Na az jó - jelentette ki Brina megütközve. - Gyakorlatilag az történik a világban, amit maga akar.
- A halál fölött nekem sincs hatalmam, lányom.
Maguk mögött hagyták a kaput, és a Roxmortsba vezető néptelen dőlőúton folytatták útjukat. Most már rohamosan sötétedett, s mire a faluba értek, az ég már éjfekete volt.
- Gyere, fogd meg a karomat! - szólt Dumbledore, ahogy beértek egy elhagyatott sikátorba. - Nem kell olyan erősen, csupán vezetni foglak. Háromra hoppanálunk! Egy... kettő... három.
Brina megfordult a sarkán Dumbeldore-ral együtt, és nyomban elfogta az a már jól ismert, szörnyű érzés, mintha áthúznák egy szűk gumicsövön. Nem kapott levegőt, teste szinte elviselhetetlen mértékben összenyomódott, azután, épp mikor már fuldokolni kezdett, a láthatatlan prés kinyílt, és hűvös, sós levegő hatol a tüdejébe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
