Tudsz titkot tartani?

III./8. A mardekár kupája

A húsvéti szünet mindenre jó volt, csak arra nem, hogy kipihenjék magukat. A harmadikosok elképesztő mennyiségű házi feladatot kaptak tanáraiktól. Neville egy idegösszeroppanás szélén állt, és ezzel nem volt egyedül. Pettigrew ügyében még mindig nem tudtak meg semmi újat Lupintól, aki elmondása szerint már dolgozott az ügyön. Ráadásul Csikócsőr újabb tárgyalását is elő kellett készíteniük. Ha épp nem házi feladatot írtak, akkor a hippogriffek lélektanát, a Jómadár-e a lómadár? - Adalékok a hippogriffek agresszivitásának vizsgálatához című könyvet vagy valamely másik ezeroldalas tanulmánykötetet böngészték nagy szorgalommal.

Brina a leckeíráson kívül részt vett heti öt kviddicsedzésen és a taktikai megbeszéléseken. A Griffendél - Mardekár meccset a szünet utáni első szombatra írták ki. A Mardekár összesítésben kétszáz ponttal vezetett. A legöregebb roxfortosok sem emlékeztek olyan kviddicsmeccsre, ami annyira felborzolta volna a kedélyeket, mint a küszöbön álló találkozó. A mérkőzés előestéjén senki nem nyúlt a tankönyveihez, akkorára hágott a tombolás.

Bár a Griffendél csapatát nagyobb lelkesedés fogadta a mérkőzés reggelén, de a Mardekárt ez se keserítette el. Az egész kviddicscsapat teljes lelki nyugalommal reggelizett meg, miközben a háztársaik biztatását hallgatták. Az összes mardekáros tapsviharral kísérte, mikor a csapat felszegett fejjel kivonult a nagyteremből.

Átöltözés közben a fiúk szokásosan baromkodtak, nem idegeskedve a meccs miatt. Brina fejcsóválva nézte, ahogy Montague és Bole félmeztelenül, levett pólójukkal egymás fenekét csapkodva rohangál.

- Nem vagy ideges? - szólította meg a lányt Adrian, aki épp a felsőjét dobta le.

- Kicsit sem - vágta rá Brina. - Megnyerjük most is.

- Simán. Wood egy idegroncs, így nem tud olyan jól védeni - fejtegette Adrian.

- Na gyerünk, öltözzetek, tempó! - tapsolt kettőt Marcus, körbejárva az öltözőben. - Pucey, a kezed járjon ne a szád, meccs után is tudod fűzni Dursley-t! - szólt rájuk vigyorogva, alaposan végigmérve Brinát.

Mikor mindannyian felöltöztek, magukhoz véve Nimbusz Kétezeregyeseiket - időközben Mr. Malfoy Sabrinának is vett egy újat a törött helyett - kivonultak a pályára. Odakint mint az orkán tombolt a közönség. Bár háromnegyed részük piros kokárdát viselt, a Mardekár póznái mögött összegyűlt sereg egyöntetűen zöldbe öltözött, s zászlóikat ezüstkígyó díszítette. Brina szívét megmelengette, hogy kiszúrta Piton professzort a legelső sorban. Diákjaihoz hasonlóan zöld talárban feszített, arcán büszke mosollyal, és Brina meg mert volna esküdni, hogy még ekkora távolságból is, de egy pillanatra találkozott a pillantásuk.

- Kik vagyunk mi? - fordult szembe csapatával Marcus Flint, szinte kiabálva feltéve a buzdító kérdést.

- A MARDEKÁR! - üvöltötte válaszul mind a hét játékos.

- És mit fogunk tenni? - folytatta Marcus, kezét benyújtva az általuk alkotott kör közepére. Mind követték a példáját.

- GYŐZNI! - harsogták egyszerre, és magasba lendítették karjaikat. A lelkesítéstől felajzva vonultak tovább a Griffendél csapata felé, akik ellenségesen méregették őket. A kommentátor, Lee Jordan pont befejezte a Griffendél felkonferálását, és áttért a Mardekárra:

- És itt jön a Mardekár csapata, Marcus Flint vezetésével! Dursley, Malfoy, Pucey, Montague, Bole és Warrington!

- Csapatkapitányok, fogjatok kezet! - szólt Madam Hooch.

Marcus és Oliver engedelmeskedtek. Olyan erővel szorították meg egymás kezét, mintha az lett volna a feladatuk, hogy morzsolják össze a másik ujjait.