Elegáns gyilkosom

22. F E J E Z E T

Szembe álltam vele egy száll törölközővel a testemen. Egy bizonyos rossz érzés fogott el, de nem a jelenlegi helyzet miatt, hanem valami más miatt. Damonon is láttam, hogy valami nem oké hisz arc izmai össze rándultak, s szemei váratlanul elsötétültek, szorítása szorosabb lett, majd a felső teste kiegyenesedett. Tekintetét már nem rám szegezte, hanem valaki másra.

– Nocsak, nocsak! – kuncogott fel mögülem egy ismerős hang, mely kissé váratlanul ért. – Itt van a váratlan vendég ismét – mondta öntelt hangnembe nekem szánva ezt a mondatát. Damon erős szorításából megfordultam a hang tulajdonosához, hogy meg tudja kibeszél hozzám, bár már előre tudtam ki az.. Sebastian. Ő volt az Sebastian a törött orrú féreg, kivel lent találkoztam nem rég. Tekintetünk azonnal össze találkozott, és mintha a kettőnk közötti hely csatatérré vált volna. A levegőbe erős feszültség jött létre és Sebastian a szemkontaktust megszakítva feljebb nézet Damonra. – Rég találkoztunk – morogta mindkettőnknek szemrebbenés nélkül. Repedt ajkait megnyalva, legeltette végig szemeit egész lényemen, melyet csak egy törölköző takart el. Kellemetlen érzés fogott el, eléggé zavarba ejtő és kellemetlen érzés volt egy ilyen mocskos ember előtt állni. De mivel semmit se tehettem, jobbnak láttam azt hogy szó nélkül állok tovább előtte és a szó párbajt elkerülöm. – Jól sejtettem, napról napra étvágygerjesztőbbé válsz – intézte hozzám ezeket a szavakat lassan kiejtve. Damon meghökkent, és bár nem láttam arcát de tudtam, hogy fogait szorítva próbál fa pofát vágni az egészre. Éreztem hogy szívverése egyre szaporább az adrenalintól és hogy nagy levegő vételekkel próbálja magát csillapítani. Karjai lehullottak derekamról, melytől meglepettség ült ki arcomra. A jobb oldali vastag karja átkarolta nyakamat, mint egy sál és szorosan magához húzott. Ha ezt valami normális állam polgár látná külső szemmel, azt hinné hogy fojtogat engem.

– Sebastian, ő az enyém – felelte erő teljes határozottsággal – csak az enyém! – folytatta  tovább, s ezzel tudatára is adta, hogy az ő tulajdonába vagyok, ami egyébként eléggé szarul hangzik hisz nem vagyok tárgy, de hagyjuk nem számít sokszor volt már így. – Nem szeretnélek a közelébe meglátni, ő neked tiltott, ahogy a telepen elő összes embernek is.

– Ohh, milyen kár – sóhajtotta, majd kissé felemelve állát lassacskán széles vigyorra húzta ajkait. – már pedig én úgy tudom, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb, nem de' ? – folytatta arc élét simogatva aztán szemeit lehunyva a széles vigyor lekonyult fél mosolyra.  – De hát legyen – válaszolta sejtelmesen, s kuncogva hátat fordított mindkettőnknek, még válaszra se méltatott minket. – Még találkozunk – fordította oldalra arcát épp úgy hogy szeme sarkából rám lásson. Szemein valami végig suhant hirtelen, valami különös. Vajon mi célja van? Túl kiszámíthatatlannak tűnik. – Pá! – köszönt el lelkesen és fejét előre fordítva, emelt fővel távozott is.

– Mocsok! – morogta idegesen Damon, tisztán hallottam ahogy csikorognak a fogai. Tudtam, hogy fején az ideg már pattogott és hogy az állkapcsa be van feszülve már.

Vajon miért ideges ennyire? Azért mert be égettem őt vagy tán azért mert Sebastian ki oktatta? Nem azt nem hiszem bár fenn állnak ezek is reális opciónak. Lehetséges hogy tart tőle és félt engem? Igen valószínűbb ezek, mint az előzők. De miért tartana tőle? Lehet hogy kétségei vannak felőle, hogy olyat tesz meg amit nem kéne. Jól éreztem én az előbb, kiszámíthatatlan nem tudni mit fog tenni. De ha nem bízik meg benne eléggé akkor miért dolgoznak együtt, miért lenne itt? Talán muszáj és nincs választása vagy mert egy céljuk van. Sőt lehet hogy mindhárom. Lehetséges, hogy ők.. riválisok akik a cél érdekében vagy a pénz érdekében össze fogtak. Ahh, megint túl sokat agyalok, túl gondolom.
Fel kell öltöznöm mihamarabb!

– Szóval – fogtam meg erős alkarját, mely sálként volt ott a nyakamon. – én felöltöznék, egyre kellemetlenebbül érzem így magam – feleltem kissé elpirulva, hisz eszembe jutott hogy egy száll törölköző van rajtam és hogy Damon előtt állok mint egy szabad préda.

– Tsh – vette el karját, amint az imént fogtam meg. – Menj be ebbe a szobába ott találsz magadnak ruhát – mutatott a mellettünk velő ajtóra. – Tizenöt perced van fel öltözni, igyekezzél mert dolgunk van utána! – parancsolta nekem mint egy túsznak, hisz az is vagyok jó hogy emlékeztet még erre is. Nem tudok rajta kiigazodni néha oly gyengéden és finoman bánik velem és van ez mit nem kell szóba kifejtenem. Miért lett hirtelen ilyen? Ilyen távolságtartó, bár ez nekem nem számít semmit, nem is értem magam minek töröm magam ezen. Elkell innen menekülnöm ez a fő célom, nem pedig az hogy meg értsem ezt a hangulatingadozó gyilkost. Lehet hogy ezé.. – Értetted? – vágott közbe Damon az elmélkedéseim közepette.

– Uhum – válaszoltam, majd az ajtó elé álltam, kezemet a kilincsre tettem és a kilincset lenyomva húztam magam felé az ajtót. Ámde Damon hirtelen rá vágott az ajtóra így vissza csukódott. Össze rándultak izmaim az ijedtségtől, aztán ránéztem a hatalmas kezére, szét volt térülve az ajtón, s jó lehetett látni az erek vonalait a kézfején. – Huh?

– Ne hümmögj, hanem válaszolj! – emelte fel hangját, melytől szorosabban szorongattam a kilincset. Ha ezt ki tudnám tépni a helyéről fix, hogy agyon verném! – Tudod mikor hümmögj nekem, mikor feletted vagyok te pedig alattam – folytatta ugyan olyan hangnemben, nekem pedig már felforrt az agy vizem. – Bármikor megtehetném, bármikor – suttogta de szavaiban érezhető volt az idegesség, melyet Sebastian váltott ki belőle.

– Úgy beszélek ahogy akarok és amikor akarok, te szemét! – emeltem fel én is a hangom, majd kezemet le véve a kilincsről megfordultam és közvetlen szembe álltam vele. Face to face~be. – Elegem van! Ha bármikor megteheted akkor ölj meg most azonnal! – ordítottam a képébe könnyes szemekkel, reméltem hogy mindenki hallja. Reméltem hogy Kevin meghallja, a srác ki fel kísért. – Ölj meg! – suttogtam szemébe nézve, majd egy könnycsepp csordult le arcomról. Damon arcán meglepettség ült ki. Szemei csillogni kezdtek és ajkai fel felé gördültek. Kuncogni kezdett, mely kissé megrémisztett, majd abba is hagyta.

– Imádom! – jelentette ki lelkesen. – Imádom, imádom egyszerűen! – ismételte meg egyre lelkesebben, majd fel emelte másik kezét arcomhoz, s fülem előtti vizes hajtincset el tűrte mögé. – Ez az arckifejezés.. – hajolt még közelebb felém. – a magabiztosságod.. – csókolta meg kulcs csontomat, melytől meglepődtem és zavartan próbáltam felfogni mi történik. Ő nem a gyilkosságra célzott az előbb teljesen félre értettem. – a bátorságod.. – mormolta, s eggyel feljebb csókolta meg bőrömet. – a makacsságod.. imádo..

– Főnök! – kiáltott lentről valaki, s azon nyomba le nyomódott a kilincs, Damon arrébb húzott és kinyitotta mögöttem az ajtót. – Főnök mi történt fent? Minden ren.. – csukta be az ajtót maga mögött, majd folytatta.

– Szeretem mikor egy nő nem fogad nekem szót, felcsigázza a fantáziám – suttogta a fülembe, majd csókot lehelt oda. Gyomrom össze rándult és a hideg kirázott. – Bárcsak.. – mormolta mély hangján csókokkal elhalmozva nyakamat. – bárcsak.. – hagyta abba a csókokat, majd szemeimbe nézett, de nem mozdult és nem beszélt, hezitált.

– Bárcsak mi? Folytasd v suttogtam olyan halkan hogy azt csak ő hallhassa, Damon ajkai mosolyra húzódtak. Kezével megfogta csípőm oldalát, majd azt meg szorítva erősen oda húzott magához az ő csípőjéhez. Éreztem oda lent őt. Tudtam már a választ. A pír azonnal akaratlanul is elöntötte egész arcomat és tenyerem izzadni kezdett és erősen melegem lett. Damon ezt látva el vigyorodott úgy hogy a szép tökéletes fogsora is ki látszódott, szemei elé egy-két hajtincs előre hullott és aztán csak nézett. Éreztem hogy Damon keze ami a csípőmön van egyre lejjebb megy, de vele együtt a rajtam levő törölköző is. Nem, ez nem lehet!