Elegáns gyilkosom

11. F E J E Z E T

– Kérem – suttogom már már a könnyeimtől csillogó szememmel. Tekintetemet mind végig a korom fekete cipőjének orrán tartottam, ami a fény segítségével vissza verődött onnan. A háttérben lassú zene játszódott tovább, s a villogó fények eszmétlenül villogtak. Eszem ágában sem volt fel nézni szemeiben, már csak a puszta a tekintésétől rettegtem, attól a borzasztó pszichopata, szociopata gondolatától, hogy milyen mocskos terveket eszelhet elő.

– Elizabeth – emeli fel kezét orcámhoz, s hüvelykujjával finoman megérinti remegő ajkaimat. Száraz és erős bőre csak úgy égeti finom érintése, majd kínzó lassúsággal végig húzza azt remegő már majdnem repedezett ajkaimon. – Ne félj – suttogta, majd homlokát enyémre hajtotta, s olasz szavakkal kezd el dörmögni azzal a férfias hangjával. Kétségbeesetten lehajtott fejjel próbáltam körbe nézni, valami kiút vagy esetleg fegyver reményében keresni, de mind hiába. Damon közelebb lépett, amire én ösztönösen hátrébb próbáltam lépni, de sikertelen volt. A mögöttem lévő ajtóhoz volt préselődve, s ezt Damon egy apró mozdulattal meg is semmisítette. Karja hátam mögé vándorolt pontosítok a fenekem fölé. Érintésétől reflexszerűen előrébb toltam hátamat, azzal a céllal hogy távolabb legyen a keze, de ezzel csak rontottam a helyzetemen, mert a hasam neki érintkezett az övének. Már túlságosan is közel volt, annyira hogy megéreztem mámoros illatát, ami végig járta mindkét orr üregemet, s kellemesen próbáltam magamat vissza fogni, nehogy bele tüsszentsek zakójába az erős parfümje miatt. – Mit kerestél? – morogtam, s kezét finoman elkezdte felfelé húzni, mind végig a gerincem vonalán. A libabőr és a kellemes érzés elő jött néhány percre, s erősen koncentrált nem fel sóhajtani. Nem szabad magamat hagyni, nem szabad el engednem magamat, főképp nem egy tömeg gyilkos társaságában. Tennem kell valamit, valami okosat vagy valami ostobaságot, tök mindegy nekem már.

– Boni – ordítók fel, s erősen kibútam karjai közül. – Segítség – ordítóm, majd eszelősen el kezdtem szaladni a női mosdó felé. Mondhatni ez nem egy okos ötlet volt. Feltéptem a női mosdót, s az egyetlen női fülkében kezdtem be szaladni. Pici, de még ez is elegáns és tiszta volt. Szél sebesen hátra fordultam és bezártam magamat, pont ahogy be zártam épp abban a pillanatban nyitotta ki ő a női mosdó ajtaját. A mosdóban csönd telepedett le, csak Damon súlyos lassú lépteit lehetett hallani. A pánik úrrá lett rajtam, s sírásba törtem ki. – Kérem hagyjon békén – suttogtam kapkodott levegő vétellel. A kilincs lassan meg mozdul lefelé, feszülten néztem, ahogy kínzó lassúsággal nyomta le, de mire le ért a végére nem tudta ki nyitni, ezért erősebben próbálta megrángatni, majd abbahagyta és hátrébb lépdelt.

– Azt hittem hogy ez már meg értetted, azzal a szép kis fejecskéddel, hogy ne magázódj, hanem tegeződj Gyönyörűm – mondja halál nyugodtan, s fel sóhajt. Hirtelen valami hangos zaj csapta meg füleimet és ijedten húztam össze magamat. Csendben törlötem meg könnyes szemeimet. Néhány percre csönd telepedt le, már el is bizonytalanodtam hogy itt van e még vagy sem. Mivel nem lehetett kikukucskálni a fülkéből úgy mint másnál, ezért néhány perc elteltével vettem néhány bátorságot, s elfordítottam a zárat, ami hangosan kattant is a víz hangos mosdóban. Lassan húztam lefelé a kilincset, majd mikor az is hangosan kattant egyet kikukucskáltam. Senki nem volt ott, csak egy szét tört üveg és annak darabjai, amit bizonyára az előbb tört szét amikor megijedtem. Oldalra néztem, de ott sem volt ő. Nem hittem a szemeimnek, ezért még egyszer körbe néztem, majd halkan és óvatosan kiléptem a biztonságot adó fülkéből.

– És most Elizabeth, kiszaladsz a pult mögé és fejbe lövöd azt a gyilkost! – suttogom magamnak, majd a szét tört üvegbe néztem, amiben csak darabjaiban láttam magamat. – De akkor én leszek gyilkos – suttogtam tovább saját magamnak, majd tehetetlenül bele rúgtam véletlenül egy üveg darabba, ami a víz hangos mosdóban eléggé hangosan súrolódott el. Ijedten néztem az ajtó felé, ami a hang hallatán kinyitódott, s a két ajtó előtt álló testőrök termettek előttem.

– Finoman uraim – mondta mögöttük Damon parancsolóan. – , csak finoman! Ha bármi baja is esik neki, akkor a maguk testi épségét veszélyeztető tényezőkkel kell majd szembe nézniük, ebben biztosítani tudlak titeket! – ordítja már oda nekik, s feszülten néz bele szemeibe, nem bírta állni kétségbeesett tekintetemet Damon, ezért el fordította fejét szélsebesen és én mire vissza néztem volna a két testőre, már elájultam egy spray segítségével. Se kép se hang, csak a végtelen csend és sötétség.