Elegáns gyilkosom

16. F E J E Z E T

Elaludtam. Út közben próbáltam a házak sorára figyelni, ahogy mindegyik ház szem elől veszik, majd egy másik ház jelen elő. Unalmas volt és fáradt voltam, megviselt. Hagytam, hogy a gondolatok elvigyenek és kis megnyugvással aludjak el. Az autóban a feszültség nyoma el veszett és helyét a nyugodtság és a biztonság vette át. Tudtam hogy nem vagyok biztonságban, hisz elraboltak és még mindig fogságban voltam. De az autóban sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, mint abba a házban, abban az ismeretlen szobában. Ha a sors így akarta ezt, akkor be kaphatja. Nekem erre nem volt szükségem. Meg volt a saját kis életem, amiben apám és Boni szerepelt, és az új apró kis kölyök. Végre el értem, hogy be jussak a hajóra és mulassak, mint a többi fiatal. Kapcsolatokat építsek másokkal és rám találjon a szerelem. De nem ez lett, Damon talált rám vagy fordítva. Én is hibás vagyok, meg ragadott a tökéletes kisugárzása, a pillantás, az illata, az finom gyengéd érintése és a mély férfias hangja. Miért keresem a bajt? Miért nem lehet vissza fordítani az időt? Vajon mi történt Bonival? Apám biztonságban van? Keresnek engem, vagy halottnak nyilvánítottak?
Kérdések, melyekre a választ nem tudtam. Félek, nagyon is, de nem hagyom hogy így érjen véget az életem. Élni akarok! Ha ölnöm kell, akkor ölni fogok! Damon egy mocskos gaz ember, lehet hogy kurvának akar futtatni, vagy takarítónőnek akar beállítani, vagy a szerveimet akarja el adni, vagy a legrosszabb. Meg akar tartani magának.

Szemeim kinyitottak hirtelen, s levegő után kaptam. Zavartan néztem körbe. Nem a kocsiba voltam. És nem a szobában, ahol elszöktem. Egy sötét, hideg elzárt helyen voltam. A helyiségben egy kanapé volt amin aludtam, s jelenleg ültem. A falak hangszigetelve voltak és a kanapé előtt egy szék helyezkedett el, mögötte egy asztallal. Ablak sehol se volt, így egy pince feleségére tippeltem, ahol ki tudja mik történtek itt és még mik fognak.

Az ajtó csapódott és egy tucat ember jött be, köztük egy véres arcú, lekötözött emberrel. Ismerős volt valahonnan nekem ez a szét vert ember, de nem tudtam honnan.
Testemet a libabőr futotta át és karjaimat össze kulcsolva magam előtt lassan ültem a kanapé szélére.

– Oda – mutatott rá az előttem lévő székre a férfi, kinek láthatóan el volt törve az orra és szeme alatt egy nagy heg pihent. – Kötözzék le oda szorosan! – a többi férfi parancsot el végezve le is kötötték a szét vert férfit, aki velem szembe farkas szemet kezdet el nézni. Arcán hatalmas nagy fájdalom rajzolódott ki és duzzadt sötét zöld szemei gyűlölettel nézett végig rajtam.

– Mi folyik itt? – suttogtam olyan halkan, hogy csak én halljam, s én értsem. De sajnos meghallotta az előttem ülő férfi, aki az előbb nézett végig rajtam. Ajkát láthatóan fájdalmasan fél mosolyra húzta és fejét rázva nézett le a földre.

– Te ott – nézett rá az egyik emberre, aki kihúzta magát és aki ölni képes várta a parancsot. – Szaladj és értesítsd a főnököt, hogy itt van – mondta, szavai nyers volt és ijesztő. Láthatóan a betört orrú férfi nem fejezte be mondatát, mert fejét lassan felém fordította. Repedezett alsó ajkát beharapta és mindenki előtt alaposan végig mért. – Hogy itt van mindkettő – morogta, s végig nyalta kiszáradt ajkát. Tekintetét szemeimbe fúrta, de én zavartan a parancsra készülődő férfira néztem, aki már indult is kifelé az ajtón. – Mondd szépségem – szólalt meg újra a törött orrú férfi, aki felém lépdelt lassan. – Mi rosszat tettél, hogy itt vagy? – guggolt le élem és állam alá nyúlt, ezzel parancsolva hogy szemeibe nézzek. Tekintetemet nehezen szemeibe vezettem és zavartan nézetem az egyik szemébe, majd a másikba. Másik kezét is már emelte fel, amire megrándultam, s ő ezt észre véve elmosolyodott gonoszan. – Nem bántunk – nézett maga mögé a többi férfire, akik helyeslően bólintottak vigyorogva. – Nem tehetjük meg – felelte boldogan és másik kezével meg simította nyakamtól fölfelé a halántékomig, amire görcsbe rándult a gyomrom. – Szóval mondd, miért vagy itt? – kérdezte kíváncsian. Torkomban hatalmas nagy gombóc keletkezett és képtelen voltam meg szólalni. Ezt látva a férfi fel állt és vissza sétált a lekötözött férfihoz. – Nem szégyen, ha szégyellős vagy előttem. Értékelem, hogy hat rád a vonz erőm – mondta magát fényesítve egy hatalmas nagy zsivány vigyorral az arcán. Még hogy a vonz erője miatt? Hagyjuk már, félek te barom nem pedig szégyellős vagyok! Csak rá kell nézni és elhányom magam. – Látom hogy van véleményed erre, nyugodtan meg oszthatód előttünk. Igaz fiúk? – mondta gúnyolódva és a fiúk együtt nevetve bólintottak. A törött orrú újra felém lépdelt, s ismét leguggolt előttem. Fülemhez hajolt.  Enyém leszel – suttogta, majd arcom szélét végig nyalta redős nyelvével, amire elundorodtam.

– De egy mocsadék banda ez! – mordultam fel, amire mindenki meg lepődött és a törött orrú férfi felháborodva lendítette már volna a kezét, hogy fel pofozzon.

– Ne merészeld meg ütni, Sebastian! – morogta a dühtől, az ajtóban álló Damon. Már csak ő hiányzott, meg a drámái.

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy nem volt eddig rész. Mostantól próbálok többet írni. Megértéseteket köszönöm. ❤️ ❤️ ❤️