Elegáns gyilkosom

2. F E J E Z E T

Felálltam, majd habozás nélkül haza futottam. 

Már a kerítés szélénél voltam, úgy éreztem most már abba hagyhatom ezt az eszeveszett futást, így hát megálltam és vissza néztem arra a helyre, ahol valami vagy valaki elszaladt. Már a puszta gondolat is megijesztett, hogy egy ember is lehetett. Mi van ha kukkoló. Szerintem a barátságos verziónál maradok hogy ne kapjak szívinfarktust. Bizonyára egy nagy testű állat volt az, ami megijedhetett tőlem és elszaladt. 

Az ijesztően hátborzongató gondolatokat félre téve, egy kis nyugalom kedvéért bementem a lakásba. Csend volt, ahogy mindig, ez kissé bátorított hogy itt semmi fura dolog nincs. Fel szaladtam a hálószobámba, majd onnan be a fürdőbe. Megengedtem a kád vizet, majd abba bele öntöttem tusfürdőt, hogy jó habos legyen a víz. Lehámoztam magamról a vizes bikini ruhát, majd szépen lassan be léptem a meleg, habos kádba.

~*~

19:00 óra van kereken, már csak egy óra és mehetek végre bulizni! Már készen vagyok, de úgy érzem valami még hiányzik. Natúr smink és még hozzá vörös rúzs. Pipa! Egy vörös feszülős koktél ruha. Pipa! Egy fekete kopogós cipő. Pipa! Szőke hajam gyenge hullámokban. Pipa! Mi hiányzik, mi az ami hiányzik.. megvan! Drága egyetlen Bonikám! Oda tipegtem az ágyhoz, ahol a telefon szüntelen nyugalmi állapotban hevert, s megkerestem Boni telefonszámát. Rányomtam a kijelzőre, azon belül pedig a Hívás gombra.

– Már itt vagyok – mondta bele a telefonba Boni, majd váratlanul kinyomott.

A csengő megszólalt, s én leszaladtam hogy ki nyithassam neki az ajtót. Boni egyszerűen gyönyörű volt! Barna rövid haja kicsit hullámos volt, testére pedig rá tapadt a fekete koktél ruha. Gránátalma illata csiklandozta orromat és az étcsokoládé szemei csak úgy fel csillantak, ahogy rám emelte tekintetét.

– Gyönyörű vagy – mondtuk ki egyszerre ugyan azt a szót, majd együttesen fel nevettünk és végre vidáman el is indulhattunk.

~*~

A hátsó bejárat felé haladtunk. Ott volt két közép korú ember öltönyben, akik kinyitották az ajtókat és betessékeltek. Tudták hogy ki vagyok, s kissé meg is ijesztett ez a gondolat. Főleg ami ma történt velem, kicsit nyomasztott legbelül. El kéne legalább Boninak mondanom.

Beléptünk és az állam akkorát koppant a csillogó padlón, hogy tuti el süllyesztettem volna a hajót a lyuk miatt. Köpni nyelni nem tudtam, szerencsére Boni el rángatott a pult mögé, majd leültettet és kezdés előtt megitatott velem egy narancs vodkát. A hajó kívülről is gyönyörű, na de belülről.. csoda szép volt egyszerűen, mintha egy gyémánt kastély volna. A vendégeket már el kezdték beengedni. A zenék elkezdtek bömbölni és az én csípőm életre kelt e következtében. Az alkoholtól még jobban boldogabb és bolondabb lettem. Boni segített kiszolgálni pár embert, majd el ment mosdóba engem hátra hagyva.

A fiatalok hirtelen rengetegen lettek és én kényszert éreztem arra, hogy ki menjek a táncparkettre. Boni mögém osont és meg akart ijeszteni, de én ijesztettem meg őt azzal hogy hátra fordultam. A röhögő görcs ránk tört és megkértünk néhány kiszolgálót, hogy helyettesítsenek egy darabig. Mivel nem volt választásuk, megtették.

Bonival fel szaladtunk a táncparkettre és azon nyomban táncolni kezdtünk. Ekkor olyat éreztem, amit életem során még soha. Egy idegen kéz ölelte át derekamat. Össze rezzentem és Bonira néztem. Sajnos Boni becsukott szemmel táncolt és azt se tudta hogy hol van most, így hát csak magamra számíthattam. Nem hagytam abba a táncolást, hiszen új dolgokat jöttem megélni és nem megriadni tőlük. így hát fenekemet kezdtem el ringatni csípőjéhez, ennek eredménye az lett, hogy erősebben fogta a derekam, majd nyak hajlatomban meg éreztem forró ajkait. Simogatni kezdte nyakamat én pedig még jobban szét tártam nyakamat, hogy elérhesse. Minden érintése, bizsergető érzést keltett bennem. Megfordultam, hogy lássam tánc partnerem. 

Az átlag férfiak magasságánál is jóval magasabb férfivel álltam szemben, kigyúrt tökéletes alkattal lett megáldva. Látszólag húszas éveinek elejét járó férfinek a haja színe olyas volt, akár csak egy búza szál amint a nap égető sugari meg világítottak. Ruházata kifinomultan elegáns volt, s a szemei azúr kéken csillogtak az elsötétülő táncparketten. Szemeibe néhány kósza tincs noha bele hullott, hol ott jobbra és balra aprócskán libegtek az össze vissza kavarodó kissé izzadt levegőtől. Álla frissen borotvált volt, és az illata mámorító. Amint végig elemeztem öt, el tűnődtem azon hogy én éléggé feltűnően végig mértem az előttem álló idegent, bár kellemetlenséget nem sokáig éreztem, hiszen ez kölcsönös volt.

– Hadd mutatkozzak be! – nyújtottam felé kezem, amit azonnal meg is fogott és oly aprónak tűnt hirtelen a kezem az övéhez képest, akár csak egy kisegér az elefánt mellett. Az összefogott kézgubót magához húzta és arcom minden egyes részeit megfigyelte. – Szűcs Elizabeth vagyok – mosolyogtam rá. A még mindig fogott kezemet felemelte, majd lassan megcsókolta nem várt módon. Igazából arra vártam, hogy ő is bemutatkozzon, de nem tette. – Magát hogy hívják? – kérdeztem, udvariasan.

– Kérlek ne magázz, inkább tegezz – hangja mély férfias volt és a libabőr végig futott gerincemen. Bólintottam és lassan elmosolyodott, fogai egyenletes és hó fehéren csillogott. – Nem mondhatom el a nevemet az hadd legyen az én kis titkom egyenlőre – pöckölte meg orrom hegyét én pedig önkéntelenül elmosolyodtam.

– Legyen úgy! – mosolyogtam rá továbbra is. – Mindig itt szoktál lenni? – kérdeztem rá, majd meg fogtam vállát és táncolni kezdtem. Példámat követte ő is. Megfogta derekam, majd a lassú zene ritmusára táncolni kezdtünk együtt.

– Nem, de most kötelező volt számomra ide jönni, hisz ki nem hagynám ezt a fontos napot – mosolyodott el még jobban szélesebben.

– Fontos nap, mégis miért az? – kérdeztem rá kíváncsian, erre ő a fülemhez hajolt.

– Mert itt vagy – suttogta, nekem pedig gyorsabban kezdett el kapálni a szívem. Belenéztem gyönyörű azúr kék szemeibe és beszélni kezdtem.

– Nos.. – kezdtem bele, de két öltönyös férfi jött hozzánk.

– Uram! – csapata vigyázzban magát. – Sajnálom hogy megzavarom az estéjét, de mennünk kell! – mondta, az öltönyös jobb oldali férfi. Az idegen tánc partnerem elengedett és mormogott az orra alatt, nem túl szépeket.

– Tsh – fordította oldalra fejét. – Signori, andate avanti e preparate la vostra macchina! – mondta valamilyen nyelven, s én össze húzott szemöldökkel figyelmet az eseményt.

– Va bene! – válaszolt a két öltönyös férfi, majd el mentek. A tánc partnerem felém fordult és át ölelte derekamat. Csípőnk össze ért és alig volt levegő közöttünk. Azúr kék szemeivel engem figyelt végtelenül csendben.

– Gyönyörűm – tűrt hátra egy kiszökött haj tincset az arcomból. – El kell mennem, örülök hogy beszélhettem végre egy ilyen nővel – nézett végig rajtam és én önkéntelenül elpirultam. – Remélem mihamarabb találkozunk – megcsókolta homlokom, majd gyorsan el viharzott.

Apám. Meg kell tudnom ki ez a pali!