Elegáns gyilkosom

23. F E J E Z E T

Előttem állt egy száll törölközővel a testén. Éreztem frissen mosott testének illatát, mely tusfürdővel volt beáztatva, s éreztem amint a maradék épp eszem is kezd eltűnni annak megfelelő helyéről. Ennyire még sosem kellett magamat vissza fognom nem különösebben egy nő miatt, s most meglepően erősen koncentrálok annak érdekében, hogy ne dobjam el a maradék épp eszemet is az ösztöneimnek. Rettentően zavarba vagyok, ilyen se volt még velem egész életem során, érdekes hisz épp ellenkezőleg volt mindig az a eset hogy a nők jöttek zavarba tőlem, de most nagyon úgy tűnik hogy fordult a kocka. Elképesztő hogy ez a nő miket vált ki belőlem, olyas dolgokat melyekre egész végig azt hittem hogy én ilyet nem tudok. A nő kit szeretek előttem áll egész lényével, a nő ki egész súlyával be teljesíthetne és minden egyes álmomat végre valóra válthatná itt áll előttem. Ennek a nőnek minden képzeletem az övé, nincs olyan pillanat, hogy ne kívánnám meg őt. A karjaimba akarom tartani minden egyes nap! Meg akarom érinteni! Benne akarok lenni! Mozgatni akarom benne! Érezni akarom a nyelvemmel! Én akarok lenni neki az egyetlen..

Vizes hajáról egy-két vízcsepp folyt végig puha bőrére, melyek arra vártak hogy letöröljem azokat ajkaimmal. Csodálatra méltó szemei még mindig varázslatba kergetnek, s telt ajkai folyamatosan hívogatni meri enyéimet. Kezem akaratom szerint csúszik lejjebb a törölközővel együtt. Nehezemre esik lejjebb néznem, mert ha le is néznék azzal csak elrontanák mindent és még nagyobb zavarba esne, mely eredménye az lenne hogy eltaszítana újra magától és vége lenne mindennek. Pedig oly csábító a teste, úgy le néznék, úgy megcsodálnám tökéletes testét. Egyetlen egy törölköző választ el a látványtól, mely álmaim ezreibe jelen meg újra és újra. Látni akarom! Látni ahogy lassan lejjebb és lejjebb csúszik az a törölköző, mely egyre gyengébben tartja Elizabeth testét. Még néhány húzás és le esik róla! Te szent ég, de felcsigázza a fantáziám.. Így is úgy is a pokolra jutnék tetteim miatt, de ha nem lennének olyan tetteim és tiszta lelki ismeretű civil ember lennék akkor is meg tenném ezzel a nővel ugyan így és itt és nem érdekelne akkor se hogy pokolra fogok jutni ez miatt!

Elizabeth arca kivirágzik akár csak mint a pipacs virág, majd zavartan félre néz és kis kezével meg fogva húzza feljebb a rajta levő törölközőt. Kis pimasz, megint húzza az agyam ezt nem hiszem el. Másik szabad kezemmel arcához nyúltam, s azt magam felé fordítottam. Elizabeth arcán meglepettség jelent meg, és értetlenül várta a folytatást azzal a pipacs színű arcával. Lassan közelebb hajoltam, s dús vörös ajkait figyelve közelítettem meg enyéimmel.

– Oly rég óta várom már, hogy megízlelhessem ajkaidat – morogtam halkan úgy hogy forró leheletem csiklandozza ajkait, majd meg nyaltam kiéhezett ajkaimat. Elizabeth ezt végig nézve nagyot nyelt, s ismét elfordította fejét ám de én vissza rántottam magam elé. Rosszallóan nézett rám, melytől vérem felpezsdült és a bennem levő vágy felerősödött. A másik kezemmel ráfogtam gömbölyű fenekére, majd arra erősen rá markoltam. Mintha egy hatalmas pille cukorba markoltam volna bele, olyan puha volt és fogható. Istenem de jó érzés fogni őt! Imádom mikor ilyen mérges annyira izgató! Még.. még könyörgöm, többet akarok! – Nagyon nehezen tudom magamat vissza fogni, remélem tisztába vagy ezzel Gyönyörűm – mondtam ki össze szorított fogakkal, majd Elizabeth smaragdzöld szemeivel rám nézett és figyelni kezdett engem. Minden áldott pillanatban mikor rám nézett végig mérte arcom összes négyzet centiméterét, mely megerősíti benne azt a tudatott hogy tetszem neki. Ajkai szét váltak úgy mint aki csókot akar kezdeményezni, ám de csak motyogni kezdett halkan. Érzem legbelül, hogy nehezen veszem már a levegőt, s azt is hogy már nagyon a határomon vagyok. Elizabeth szemei váratlan módon könnybe lábadtak. Mi baja van, talán túl erőszakos vagyok neki? Pedig most próbáltam a lehető legvisszafogottabb lenni, nem értem. Lehetséges hogy tán megijesztettem őt valamivel, bár azt kétlem hisz még romantikusnak is próbáltam lenni. Nem tudok rajta kiigazodni, az is lehet hogy ő nem tud rajtam kiigazodni, de még az is meglehet hogy egyikünk sem tud a másikon ki igazodni. Ahh, ez egyre bonyolultabb. Most ezen lényegtelen gondolkozni, most azonnal vissza kell fognom magam, hisz úgy tűnik még nem jött el az az idő, bármennyire is szeretném nem lehet. Ha ő nem akarja, nem kényszeríthetem rá mert fontos nekem, ha az ő érzelmeiről van szó akkor azt fogom elsődlegesnek nézni, hogy ő mit érez és hogy mit is szeretne. És most jelenleg azt veszem észre, hogy nem szeretne tőlem semmit és hogy fél. Picsába! Fejemet oldalra vetem, majd elengedtem mindkét kezemmel őt, s teszek hátra egy lépés távolságot. – Ne.. sírj – motyogtam el halkan félre nézve, majd meggondolatlanul jobb oldalamon lévő kezemmel fejét megfogva magamhoz húztam. Éreztem amint apró kezeivel megérinti testemet, majd fejét mellkasomba bújtatva elkezd jobban sírni. Egész teste reszketésbe kezdett és lélegzete egyenetlenül ugrált. Nem tudom eldönteni, hogy most megkönnyebbült vagy sem, kész rejtély őt megfejteni. Másik kezemmel tarkómat vakargatom, s próbálom magamat lecsillapítani. – Hé, nézz ide – simítottam meg vizes fejét, mely már kezdett meg száradni. Elizabeth felemelte fejét és kisírt arccal figyelt engem halkan szipogva. – Öltözz fel és menjünk ebédelni, mert már elmúlt egy óra és úgy hiszem hogy már nagyon éhes lehetsz – mondtam neki az ablakra bámulva, majd lenéztem rá és találkozott tekintetünk. Egy kellemes bizsergés ment át egész testemen, amint tekintetünk össze találkozott. – Rendben? – kérdeztem le se véve róla szememet és kíváncsian vártam válaszát. Bólintott egyet, s ajkai halvány mosolyra húzódtak, melytől szívem meglágyult. Ezt az oldalát még sosem láttam és nem is akarom hogy ezt más lássa. Azt akarom hogy ezt az énjét csak nekem mutassa meg, senki másnak ne. Arcához hajoltam és egy csókot leheltem homlokára, majd elengedtem és hátat fordítva neki nagy nehezemre kimentem az ajtón.

– Istenem – sóhajtottam fel halkan neki dőlve az ajtó melletti falnak. Lecsuktam szemeimet és homlokomat dörzsölve próbáltam a bennem fortyogó bűntudatot elűzni.

– Ő más mint a többi, nem de? – kérdezte tőlem valaki, melyre szemeim kiugrottak és oldalra kaptam szélsebesen fejemet. Nagyjából három méterrel arrébb állt tőlem Kevin. Kevin a megbízottam, ő az egyetlen kire rá merem bízni Elizabethet, ő neki még a magán életemhez fűződő dolgokat is meg osztom.

– Hm – helyeseltem neki fej bólintással és az előttem levő falra néztem bágyadtan. Jól mondja, Elizabeth más mint azok a nők akikkel találkoztam életem során, sokkal másabb.

– Készítettem önnek forró teát, amely kint gőzölög az ebédlőben – terelte a témát, ami érthető. Ismét helyeslően bólintottam és el löktem magamat a faltól, majd elindultam az ebédlő felé. – Bájos egy teremtmény, egy igazi mennyei madonna – felelte mögöttem sétáló Kevin, s meg álltam majd fejemet oldalra biccentettem.

– Bizony az – mondtam ki, majd el vigyorodtam – végre megtaláltam! – folytattam és fejemet vissza kapva előre ismét elindultam, de most már sokkal jobb kedvel, hisz eszembe juttatta azt hogy nálam van az aduász.. A mennyei aduászom mely a legjobb, a legnagyszerűbb, az überelhetetlen, azaz a felülmúlhatatlan lap az adott kártyajátékomban, amibe csak én nyerhetek mától.