Elegáns gyilkosom

28. F E J E Z E T

Észak – Amerika, Július. 5. 2021.
|Szerda, 01:37|

Fiam, hu? Az idegen férfi aki itt van bent, az Damon apja lenne? Ránéztem és nagyapámmal egyidős férfi volt, elemezni kezdtem a közte és a Damon közötti hasonlóságot, de semmi. Egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Damon ismételten rám nézett, miközben én a kettőjük közti hasonlóságot kerestem fel vont szemöldökkel. Damont tekintette ismét el lágyult, s hirtelenjében az idős férfi rávágott egyet az ökölével az asztal egyik szélébe.

– Ne nézz oda! – parancsolt az állítólagos Damon apuka, a fiára. – Miért nézed ennyire azt az oszlopot? – kérdezte és hirtelen arcát felém kezdte elfordítani, mire én ugráló szívvel vissza bújtam az oszlop mögé. – Engem nézz! – parancsolt ismét Damonre és az itt bent lévő levegő egyre és egyre feszültebbé kezdett el válni. Hallottam amint kattan az öngyújtó, és azt is amint egy nagyot bele szív a cigarettába. Vissza kukucskáltam és csupán Damon meredt tekintetét láttam.

– Vedd ki a szájából Ryan! – parancsolt nagyapám az említett személyre, ki már izgatottan szökkent oda Damon elé, hogy lehúzza a rongy darabot a szájáról. Damon szemei Ryan minden egyes mozdulatát végig kísérte. Szemei cikáztak és lassan elsötétültek. Megnyalta szájának ki száradt, sebes sarkait majd felvont szemöldökkel lassan ránézett a három férfira. – Jól tudod miért vagy itt! – kezdett el beszélni ismét nagyapám és lassú léptekkel haladt előre. – Egyetlen egy dolgod volt, egy kibe kúrt dolgod! – emelte fel hangját a végén, s megállt Damon előtt, ki unottan fel nézett rá. – És nem voltál képes meg csinálni. Így lassan mindenki aki a maffia köreiben van megfogják tudni azt a hírt, miszerint még életben van ő! – szavai nyersek és erősek voltak, ám de Damon arcán semmi se rajzolódott ki. Fogalmam se volt miről is lehet szó, csupán arra tudtam következtetni eddig, hogy volt egy feladata amit nem teljesített az elvárasaik szerint. – Át adom a szót Eriknek – lépett vissza Ryan mellé nagyapa, és az Erik nevezetű apuka cigarettáját eloltva fia mögé sétált. Háta mögé állt, s vállait kezdte el simogatni.

– Drága fiam – sóhajtott egyet és fel nézett egy pillanatra a plafonra. – Még mindig nem késő, ugye tudod? – kérdezi normál hangnemben.

– Nem teszem meg! Felejtsétek el – szólalt meg végre hosszas idő után azzal a mély férfias hangjával Damon, akaratlanul is libabőrösek lettek a karjaim. Látszott az arcán hogy halál komolyan elhatározta magát. Damon apja mármint Erik elengedte Damon vállait és elkezdett körülötte sétálgatni. Arany színű szemeivel méregetni kezdte nagyra nőtt fiát, s pár kör után meg állt előtte és bele fésült kezével egy nagyot a korom fekete hajába.

– Egész életedben erre speciálodtál hogy ölj. Nem értelek, akkor miért nem ölsz? – kérdezte Erik Damontol, majd Damon elmosolyodott lassan és ránézett apjára.

– Miféle kérdés ez? – kacagta el magát és fejét kezdte el rázni. – Ha nem ölnék, akkor nem velem lenne tele a híradó, meg a rendőrkapitányságon nem lenne ennyi bűnüldözés – felelete, majd Erik hátra nézett mosolyogva nagyapámra.

– Látszik hogy az én fiam! – mondta öntelten, s vissza fordult. – Akkor őt miért nem vagy képes megölni? Ami a fő célod, ami miatt vagy az aki! – folytatta és Damon arca elkomorodott és nem felelt semmit. – Válaszolj! – parancsolt rá, de mintha falnak beszélne meredten nézett.

– Miattad fognak engem kivégezni a legfőbb tanácsok, ha kiderül hogy ő még életben van. Annak a nyomorult árulónak már rég halottnak kéne lennie! – emelte fel ismét hangját nagyapa, s hirtelen Damon közbe vágott.

– Még egyszer ilyet mersz mondani róla téged foglak megölni, és a fejedet fogom oda vinni a legfőbb buzi tanácsnak! – emelte fel hangját mérgesen és szemei teljesen elsötétültek nem lehetett látni azt a szép azúr kék szemeit, csupán csak az ölés vágyát ami miatt csillogni kezdtek a szemei.

– Ohh – kuncogott fel Erik és össze csapta a tenyereit ingerülten. – Miért szerinted ő nem áruló? Nem is kellett volna megszületnie, te neked kéne lenned a Caponak. Ha akkor az a nőszemély nem kúrt volna félre a bízottjával, én lehetnék a Capo, majd idővel te. De nem így lett, nincs igazam? – hajolt Damon képébe Erik, s elgondolkodtam a szavain. Ő neki kéne lennie a Caponak? De hát az nem a nagyapa, mármint anyám volt az aki bárkit Capová tehetett volna egy házassággal és szülhetett volna új Capot de.. – Talán bele szerettél abba az árulóba? – kérdezte gúnyosan szavait köpdösve, és én szép lassan kezdtem össze tenni magamban a dolgokat. Ha anyám volt a Capo, aki Capová tehetett egy személyt házassággal, és aki új Capot szülhetett, akkor.. Én vagyok az új Capo mármint az utolsó sarja. Te szent ég! Erre nem is gondoltam eddig. Apám volt eddig a Capo, mármint csak addig míg én meg nem születtem. Akkor Damonnek az a feladata, hogy megöljön engem és hogy ne derüljön ki a maffia körben hogy én még élek? Mármint hogy nem is tudják hogy élek? És akkor Damont erre specialitották egész életében, hogy engem öljön meg? Mi a fene? A szívem erősen kalapálni kezdett.

– Ha megölöd te lehetsz a következő Capo, nem ezt szeretnéd? – kérdezte nagyapám Damontol, és akkor esett le hogy nagyapám is a halálomat szeretné, de miért mellesleg miért hív árulónak?

– Nem ölöm meg – válaszolta egy szavúan Damon, majd rám nézett ártatlan szemekkel, hirtelen nyugalmi állapotba kerültem és ráfogtam a szívemre, mire Damon ezt látva aprón megrándult a szája sarka. Tekintete cikázni kezdett hol rám és hol valami másra, úgy éreztem mintha próbálna valamit mutatni nekem, és oda pillantottam ahová ő is. Egy kulcs csomó volt felakasztva a falra és az mellett az egyik asztal min tele voltak kínzó eszközökkel. Gondolom azt szeretné, hogy megszerezzem a kulcsot. Mást nem tehetek mint hogy segítek neki, mert máshogy nem tudok innét kijutni, hisz észre vehetik ha innen ki megyek és akkor esélyem sincs ellenük.

– Tehát nem ölöd meg, de egyet mondj meg nekem, miért nem? – kérdezi nagyapám és ő is közelebb sétált Damonhoz. Megragadom ezt a lehetőséget és guggolva oda megyek az asztal mellé, s lekapom a kulcs csomót. Bal szerencsém miatt csilingelő hangot adtak ki az össze koccanó fém kulcsok, és ijedten hátra néztem hogy meg e hallották.

– Mert egy gyönyörű, isteni madonna! – emelte fel hangját Damon váratlanul, ezzel elterelve a csilingelő hangot. Megkönnyebbülve vettem egy nagy levegőt és Damonra nézve vártam a következő lépést. Várjunk csak mit is mondott az előbb Damon? Damon tekintette Ryanra irányult és azután az asztalra, ami mellettem volt. Ugye nem.. ugye nem azt akarja hogy leszúrjam Ryant. Oldalra pillantottam az asztalra és szememet kiszúrta az egyik kis kés. Azt erősen meg ragadva nagy levegőket vettem, ezzel csillapítva izgatottságomat és félelmemet, hisz életembe először próbálok meg leszúrni egy embert. Hol a leghatásosabb hely a szúrásra? Hát vagy a láb? Ah azok nem jók, mert simán kihúzhatja magából és azzal vissza támadhat rám. Majd improvizálok. Ryan mögé osontam és.. 

Sziasztok! Bocsássatok meg nekem, hogy nem írtam meg előbb ezt a részt úgy ahogy ígértem. Sok minden közbe avatkozott az elmúlt heteimbe, így időm kevés volt írni. Remélem tetszett ez a rész is nektek, igyekszem megfelelő történeteket írni amik remélhetőleg tetszéseteket nyeri majd el! Mindenképp írjátok le véleményeteket, mert izgatottan kíváncsi vagyok mit gondoltok erről a könyvről és magáról erről a történetről. Hamarosan be fog következni a két fő szereplő közötti románc is amire oly rég óta várunk már mindnyájan köztük én is, mint az ki derült ebbe a részben Damon nem is annyira rossz. :)