Elegáns gyilkosom

5. F E J E Z E T

Este van. Az emberek nagy része már alszik, nos én pedig most megyek dolgozni. Nem sokára a helyszínre érkezünk, ahol lesz egy kis üzleti munkám. Hát igen, nem mondanám azt, hogy ez a rengeteg pénz, ami nap mint nap a zsebembe hullik, tiszta pénz lenne.

- Uram! – szólalt meg a sofőr, s én hanyagul rá emeltem tekintetemet és kérdőre vontam, hogy mit akar. – Nem sokára meg érkezünk a helyre – felelte, én pedig egy aprót bólintottam, majd el dörmögtem egy "helyes,, választ.

A kocsi tényleg hamar megállt és a hely közvetlenül mellettünk volt. Az anyós ülésen ülő testőröm, kit úgy neveznek Dániel, gyorsan ki szállt, majd megkerülte az kocsit és ajtót nyitott nekem. Lassú elegánsan léptekkel haladtam előre, érzéstelen arccal. Mögöttem két testőrrel, akik tele voltak fegyverekkel, de nem lehetett látni mert ruha darabokkal fedték le. Megálltam az ajtó előtt és kivettem a zsebemből egy fehér kesztyűt. Azt felvettem és ki nyitottam az ajtót. Csönd volt és egy árva lelket se láttam a látószögembe. 

Ez nem tetszik. Intettem a fiúknak, hogy menjenek előre és kutassák át az épületet. Így is tettek. Lecammogtam a lépcsőn és két poros széket húztam elő középre. Közepén semmi se volt, csak én aki ült az egyik széken, s majd a másik, ki majd előttem fog ülni.

Pár perc múlva már hozták is a férfit. Ordított, kapálózott és pénzel mentegetőzött. Mikor meglátott levegőt se mert venni, rá mosolyodtam és ujjaimmal integettem neki. Ettől még jobban megijedt és könyörögni kezdett a testőreimnek. Elém ültették, majd gyorsan le kötözték. Én felemeltem mellkasomig a karomat és rá néztem az orrára. Tik-tak. Rá emeltem tekintetemet, s a férfi nem mert rám nézni.

- Nézz rám! – parancsoltam rá és a férfi össze rándult, majd lassan végre rám nézett. – Lejárt az időt, Jecike – igazgattam a zakómat, meg a fehér kesztyűmet. – Tudod – folytattam. – Nem szeretem, ha vissza élnek az egyetlen egy eséllyel, amelyet én ajánlok fel. Sőt az még inkább nem, ha nem adják vissza a tartozást! – emelem fel hangom és már majdnem ráugrottam, de gyorsan le higgadtam és ez nem történt meg. – Jecike. Ugye tudod, hogy most mit fogok csinálni? – kérdeztem tőle, majd ő el kezdett bőgni és hevesen bólogatni. – Helyes – feleltem, majd fel álltam és el indultam kifelé. A fiúknak is intettem, hogy jöjjenek kifelé. Ők is elindultak, de kérdően figyeltek. Hallottam, ahogy a férfi meg könnyebbül. Önkéntelenül felhorkantottam. Az ajtó előtt hátra néztem, és rá tekintettem Jec-re, aki még mindig a semmi közepén ül lekötözve. – Jecike! – ordítottam, erre ő hirtelen fel kapta a fejét és riadtan nézett rám. – Szép estét! – húztam ki a zakómból a fegyverem és fejbe lőttem. Vissza helyeztem a fegyvert és kifelé igyekeztem. A fehér kesztyűmet le vettem és vissza raktam a zsebembe, majd be szálltam a kocsiba.

Haza felé tartottam testőreimmel és a sofőrrel, mikor észre vettem egy részeg nőt, kit igen csak megismertem a sötétben. A sofőrre rá parancsoltam, hogy álljon meg mellette. Megálltunk és a lány saját magát nézte és megijedt magától. A kis szeleburdi, megint mosolyt csalt rám. Le húztam az ablakom és a mosolyom még mindig ott volt rajtam. Elizabeth annyira megijedt tőlem is, hogy majdnem elájult. Én ijedtemben ki szálltam és át öleltem, nehogy szét essen. Be szálltam az autóba, s majd kecses derekát meg fogtam és ölembe ültettem. Egész test súlya rajtam volt, feneke pedig nyomta férfiasságomat. Nagyon nehezen tudtam vissza fogni magam, hogy itt helybe nehogy szét csókoljam minden test részét. Be csuktam az ajtót és az autó el indult. A lány még mindig félt, de néhány másodperc múlva el aludt rajtam. Hajával játszottam, hogy el tereljem valahogy a vágyaimat, de nem nagyon ment, ezért fel húztam magamra egy nap szemüveget. Igaz este volt, de legalább nem vonják kérdőre az embereim.

- Uram, bocsásson meg hogy meg zavarom, de úgy vélem a hölgy el tévedt, mert ezt teljesen más utca, ahol lakik – igaza volt. Meg köszöntem az észrevételét, majd meg fordultunk és a háza felé vettük irányunkat. Egész úton őt vizsgáltam, oly apró volt a teste az enyémhez képest, s oly törékeny. Teljesen el mélyültem a látványtól, minden egyes percet ki használtam. És már arra eszméltem fel, hogy az autó meg áll a háza előtt. Megérkeztünk. Nem akartam fel kelteni, ezért én menyasszonyi pózban vittem az ajtó elé. Az ajtót nehezen kinyitottam és a nappaliba vittem, le fektettem. Betakartam egy pokróccal, majd lehajoltam arcához. Még egy darabig néztem, mikor hirtelen motyogni kezdett valamit.

- Hogy hívják.. – motyogta, ebből már tudtam, hogy rólam álmodik a mosolyom fülig ért az egyszer szent.

- Damon vagyok gyönyörűm – suttogtam és egy apró puszit nyomtam homlokára. Már a gondolat is őrületbe kerget, hogy rólam álmodik. Nagy nehezen elhagytam a helyiséget. És már a kocsiba ültem, nem tudtam kiverni a fejemből őt.

~*~

A hatalmas szobámba vagyok és a francia ágyamon próbálok el aludni, de nem megy. A vágy még mindig szorongat, a farkam már több órája merevedik csak miatta. Rám vár, hogy egész test súlyával rám üljön és egy elfelejthetetlen éjszakát élhessünk át együtt. Kínomba már fel akartam hívni egy kurvát, de már arra se volt energiám, hogy a telefonért nyúljak. Ezért inkább hagytam mindent a picsába és próbáltam elengedni magam az álmokba.