Elegáns gyilkosom

7. F E J E Z E T

– Tudtam.. – dünnyögöm magamnak, s még közelebbről is el olvasom, nehogy netalán rosszul olvastam e el valamit. De nem olvastam el semmit se félre! Még egyszer el olvastam csak most nem magamban hanem hangosan. – Kedves Elizabeth! Ne sanyargasd a fejed a tegnap estéről, mert értelmetlen. Jól érezted magad és épségben haza értél! Viszont bizonyára furdal a kíváncsiság a fejedben egy név, avagy Damon  – elkezdtem bólogatni, majd tovább olvastam az eamilt izgatottan. – hogy ki lehet ő vagy hogy mit akarhat. Ezekről nem írhatók magának, de kettőt tudnia kell! – suttogva olvasom és nyelek egy nagyot. – Nem kell aggódnia hölgyem semmitől, mert az a bizonyos Damon mindig vigyázni fog magára. – mi a fasz? Szólal meg a belső hangom. – Reméljük legközelebb is el jön a hajó partyra. További szép napot! Üdvözlettel: A személy nem adható meg – rá nézek a rajzomra és össze ráncolt szemöldökkel vizsgálóm meg a megrajzolt férfit, azaz a tegnap esti táncpartneremet. Elfordítóm oldalra a fejem és az egyik szememet becsukom a vakító fény miatt. – Ah – pattanok fel és már értesítem is Bonit, hogy át megyek hozzá.

~*~

– Tehát ha jól értelmeztem, akkor a tegnap esti tánc parteredet úgy hívják, hogy Damon – bólintottam és megigazítottam a mögöttem lévő párnát. – És szerinted ez a Damon vitt tegnap este haza. De mi az hogy megvéd mindentől és mindenkitől vagy micsoda? Vagy hogy meg szerez mindent és mindenkit? - kérdezte én pedig hanyagul megrántottam a vállam. Mi van akkor ha ő az új testőröd, akit apád bízott rád? - kérdezte és bele szürcsölt a kávéjába.

– Nem – motyogtam, majd megvakartam az orrom hegyét, ami piszkosul viszketett. – De nem hinném, hogy a testőröm lenne. Egy testőr nem viselkedne úgy, mint ahogy ő tegnap este a – magyaráztam és Boni letette a bögre kávéját.

– Aha, szóval nem testőr, akkor meg mi? – kérdezte és én ijedten figyeltem Bonit, hogy mi járhat a fejében. – Az is lehet hogy egy gazdag üzletember, aki pont téged nézet ki magának! – mondta és be kapcsolta a tv-t. A híradó jött ki, amin épp egy újabb gyilkos tettről számoltak be. Boni rám nézett. – És mi van akkor ha ő volt az a gyilkos, – nézet rá a tv-re, majd vissza rám. – aki mindig valakit megöl és senki nem tudja ki tette ezeket – mondta és én felnevettem.

– Képtelenség - vigyorodtam el. – Nem hiszem, hogy a táncparterem, azaz Damon egy sorozat gyilkos. Mellesleg ha az is lenne, akkor már rég megölt volna. Nem? – kérdeztem, s Boni össze húzta szemöldökét.

– És ha ő az, csak éppenséggel téged akar vagy a pénzeteket? – kérdezte és hirtelen borsódzni kezdett a hátam.

– Fejezd be! – mondtam rémülten. – Ez hülyeség!

– Jó, jó – motyogta elszégyellve magát. – De azért megyünk holnap is bulizni? – kérdezte és én lassan bólintottam, amire Boni elmosolyodott. A távirányító után nyúltam, mert már idegesített ez a szar híradó, és elkapcsoltam a comedy centralhoz. – El – szólított a becenevemen Boni. Kérdően rá néztem. – Nagyon kíváncsivá tettél, ezzel a Damonos üggyel. És most nagyon is féltelek, ezért amikor megyünk bulizni vigyünk kést vagy pisztolyt. Rendben? – kérdezte és én vigyorogva bólintottam.

– De nem tudjuk használni egyiket sem, mellesleg én kést biztos nem viszek magammal. Még a végén magamat fogom meg sérteni – nevettem el magam, majd Boni is egyet értett velem.

– De pisztolyt azért viszünk! Apám dolgozó szobájában vannak pisztolyok. Láttam mikor még kicsi voltam, érted pont arra kószáltam és kutattam valamiért és az egyik fiókjában meg láttam. Sose kérdeztem rá, hogy ezek miért vannak ott – mondta én pedig semleges fejjel az ajtó felé néztem.

– Te is arra gondolsz amire én? – kérdeztem és Boni bólintott. Mind ketten apja dolgozó szobája felé osontunk. Boni lassan kinyitotta résnyire a tölgy fából készült ajtót, s bekukucskált. – Van ott valaki? – kérdeztem és Boni nemmel bólintott. Ki nyitotta az ajtót tágasabbra, majd be osontunk. A szoba tele volt papír lapokkal és szét tört tollakkal. A két szoba oldalon voltak a szekrények amik hozzá simultak a bordó színű falakhoz. Az író asztal közepén volt mögötte pedig két tágas ablak, amiken csüngtek a fekete függönyök. Boni már a fiókban turkált, de semmit sem talált. – Na? – kérdeztem és Boni ijedten nézett rám, majd a hátam mögé. Lassan megfordult és egy nagyot sóhajtottam. Az ajtót nézte, azaz ami az ajtón volt. Az ajtón volt egy ruha akasztó, amin fel volt akasztva egy kabát. Boni felállt és oda sétált a kabáthoz. Boni a kabátból ki húzott egy darab pisztoly.

– Ebbe csak egy van.. – motyogta és lassan felém fordult kezében a pisztollyal. Felém nyújtotta. – Tessék, neked nagyobb hasznod lesz rá - elvettem és megöleltem. – Vigyázz magadra, mindig! – suttogta, majd gyorsan elköszöntünk egymástól, mert nem sokára haza jönnek a szülei.

~*~

El sem hiszem, hogy pisztollyal járkálok az utcákon. Szerencsére kaptam Bonitól kölcsön egy táskát és abba raktam el a tőle kapott pisztolyt. A nap erősen fénylett, felhők nélkül égen. Az emberek pedig mosolyogva sétáltak a keskeny utcákon. Út közben elhaladtam egy csomó kajálda mellett és minden egyes alkalommal a hasam egy nagyot felkorgott. Semmi pénzem nem volt, csak egy táska és egy pisztoly. Mire megyek ezekkel? Majd besétálok pisztollyal a kezemben, majd ki raboltatom őket, vagy mi? Dehogy is, inkább sietek haza békésen. Ez a legegyszerűbb, amit egy ember tehet. 

A keskeny utcák véget értek és jöttek a parkok, amiken túl én lakok. A parkon keresztül lehet látni a tenger parti csodát. Ahogy a víz ki áramlik a száraz és meleg, puha homokra. Ah, most úgy ott napoznák, de nincs fürdő ruhám és nincs nap tejem se. Le égni pedig nem akarok, már így is úgy nézek ki mint egy barna bőrű római. Bár a barna bőr szépen néz ki, főleg a szőke hajamhoz és a most hordott fehér trikómhoz illően. Annyit beszéltem magamban, hogy észre se vettem, hogy már itthon vagyok. A konyhába iparkodtam, hogy végre megtömhessem magamat étellel, de gyorsan meg is torpantam út közben. Ő volt ott apámmal. Ő a gyönyörű szőke hajával a gyönyörű magatartásával, s az arrogáns arcával. Damon.

Köszönöm szépen, hogy el olvastad. Bocsássatok meg, hogy nem írtam már több mint egy hónapja. Túlságosan le voltam terhelve a tanulással. Viszont, nem sokára itt a Valentin nap. A legromantikusabb nap az évben! ❤️ Tehát, köszönöm szépen, hogy el olvastad, ha tetszett feltétlenül nyomd meg a kis csillagocskát azaz a vote-t! Sziasztok!

Na
Na
Na

Még nincs vége!

– Gyere beljebb, lányom! – mondta apám én pedig el indultam az étkező asztal felé. Szememet le se tudtam venni Damonrol. Nem értettem semmit. – Elizabeth, be mutatlak az új.. – kérlek ne legyen a testőröm, kérlek ne legyen az új bébi csőszöm. Vagy bármi más faszság! Az annyira megalázó lenne. – hajó partynk, extrém VIP legelső vendégünket – te jó ég, mennyit fizethetett ezért? Ez őrült! – Arra szeretnélek megkérni, hogy holnap te légy a pincére. Csak is őt szolgálhatod ki – mondta én nekem pedig el állt a lélegzetem.

– Tessék? – kérdeztem és apám mérges nézett rám. – Bocsáss meg nekem, de beszélnem kell most azonnal – emeltem fel a hangom egy fokkal. – az édes apámmal – mondta és apám jött is utánam. – Nem leszek a pincére! Bulizni akarok, nem pedig dolgozni!

– Abban egyeztünk meg, hogy pincérkedni fogsz addig, ameddig nem jönnek vissza a nyaralásból a többi pincéreim. És rengeteg pénzt fizetne csak is érted, hogy pincérkedj neki – mondta és én nyitott szájjal bámultam rá. – Nem nyúlhat hozzád, nyugodj meg. Megbeszéltem vele minden olyan dolgot, amit nem tehet meg – fasza és ezek közül szerinted melyiket fogja, majd betartani? Egyiket sem!