Elegáns gyilkosom

1. F E J E Z E T

Csönd van. A redőny kis lyukain apró fény golyók díszítik ki a világos zöld szoba falait. Lentről hallom, ahogy kattog az óra és hallom, ahogy a reggeli kávéját készíti apám a földszinten. A hatalmas francia ágyamon fel csimpánzkódva dörzsölni kezdtem nem rég kinyílt szemeimet, majd hosszú végtagjaimat feszesen, ki nyújtva nagyokat kezdtem el ásítozni. Hunyorogva indultam el keresni papucsomat, amit az este során rúgtam le magamról. Körbe nézve láttam, amint az ágy előtt hevertek szerteszét, hanyagul. Bele bújva azokba csoszogva a fürdőszoba felé vettem utamat. A fürdőszobába be érve bele néztem a tükörbe, és egy jól kialudt fiatal lányt láttam vissza. Önkéntelenül is el vigyorodtam a látványtól, majd leöblítettem hideg vízzel elaludt arcomat, ezt követően neki is kezdhettem a fogmosásnak. Tisztálkodás után egy hanyag kontyot kreáltam fejem búbjára, melyből néhány szőke haj tincs ki is szökött, ám de ezzel mit sem törődve vissza mentem a hálószobámba. Tudatosult bennem hogy még mindig sötét van ide bent, és hogy csak az apró be szűrődő fények miatt nincs még korom feketeség. 

Azon nyomban az ablakhoz csoszogtam, s fel húztam a redőnyt. A redőny teljesen feltekeredett annak megfelelő helyére, és az a rengeteg reggeli napfény az arcomra áradt. Abba a pillanatban gyorsan, hunyorogva vissza is húztam a redőnyt a feléig.

A ruha szekrényeimhez csoszogtam és gondolkodás nélkül kihúztam egy lenge egybe ruhát és egy bikinit. Fel rángattam magamra, majd egy napszemüveget szúrtam bele hajgubancomba. Le cseréltem a benti papucsomat egy kintire, és már készen is voltam!

Lementem a hosszú fenyőfából készített csiga lépcsőn és irányomat a konyha felé vettem. Apám már ott ült az átlátszó üveg asztalnál és kényelmesen szürcsölgette reggeli kávéját egy napi újsággal a kezében. Élénk zöld szemeit rám emelte és el mosolyodott. Nos, apám lassan ötvenes éveit éli meg, és ahelyett hogy rokkant lenne eléggé fitt. Éles arc szélei ki emelkedőek, s álla frissen borotvált. Orra alatt megbújik neki a bajusza, amelyet én mindig úgy nevezek Hitler bajusz. Tetszik neked is ez a elnevezés? Na ugye, hogy könnyebb így el képzelni!

– Jó reggelt, lányom! – köszöntött apám reggeli érdes hangjával, majd a pulthoz mentem és én is öntöttem magamnak egy csésze kávét.

– Jó reggelt! – motyogtam kissé rekedt hanggal, majd megfordultam a csészével a kezembe és le ültem vele szembe. – Apa lenne valami, amit kérni szeretnék – tekintetemet csak a csészének szenteltem, nem mertem a szemébe nézni. Egy "hmm" kérdést kaptam válaszként. Nagy levegőt vettem, majd ki fújtam halkan. – El szeretnék menni a partyra – mondtam ki hadarva, de semmi válasz. – Tudod – a csészét szorongattam – már tizennyolc éves lány vagyok, avagy felnőtt és.. – Apám a kezét felemelte, hogy fejezzem be, én pedig engedelmeskedtem és el is némultam.

– Rendben – mondta ki teljes egyszerűséggel, nekem pedig az állam azon nyomban koppant is le a padlóra. – De ennek van ára! – vágta rá egyből, s tekintetemet rá vezettem és felhúzott szemöldökkel vártam, hogy folytassa tovább. – Néhány pincérem elment nyaralni pár napra és arra gondoltam, hogy lenne kedved őket helyettesíteni? – felelte, s én habozás nélkül el kezdtem hevesen bólogatni. Apám ezt látva el mosolyodott, majd fel állt a székről és felém lépkedett. Vállamra rakta kezét és a szemeimbe nézett. – Örülök neki! És igazad van, már egy érett, gyönyörű nő vagy ki már felnőtt, de nekem mindig is az a kicsi kis lányom leszel – meg puszilta homlokomat, majd el lépett. – Akkor ma este nyolcra legyél ott, ja és egyenruhát nem kell fel venned! – jelentette ki, majd el sétált. Bennem pedig fel gyűlt az adrenalin. Ott hagytam a kávémat, felkaptam a telefonomat és gyorsan kiszaladtam a tenger partra. Sikítoztam és ugráltam örömömbe.

– El se hiszem! Megengedte! Uram atyám – fogtam meg két kezemmel a fejemet. – Ez nem lehet igaz! Sikerült! – motyogtam magamnak, majd el kezdtem futni a tenger felé. Futás közben le vettem a ruhámat és kitéptem a hajamba lévő napszemüveget, majd el hajítottam magam mögé a telefonommal együtt. A papucsot már fél úton el hagytam, tehát ezzel már nem volt nagy gondom. Hajamból ki esett a hajgumi és szanaszét kezdett el lobogni. Arcomon hatalmas nagy vigyor virított és a szívem hevesen kapált. Ez a buli  ilyen hatással lenne rám? Ha igen akkor ez valami fantasztikus érzés..

Beugrottam a vízbe és a hűsítő hideg víz, ellepte mindenhol a testemet. Csönd volt, síri csönd a víz alatt, igazán nyugtató volt. Felugrottam, majd levegőért kapkodtam, vizes hajamat hátra dobtam, ami nagy erővel csattant úgy szint vizes hátamhoz. Kreol bőröm világított az átlátszó vízben, s a lábujjaim között a vizes homok simogatott, s a nap szinte mosolygott rám sugaraival.

Végre! Ez az egy szó volt a fejembe.

Ki másztam a vízből, majd ki feküdtem a homokra. Élveztem, ahogy a nap szinte minden egyes porcikámat végig pirítja és a tenger, ahogy nyaldossa a lábamat. Imádok itt élni, imádom az életem! Teljesen extázisba estem.

Felhívtam az egyetlen barátomat, Bonit. Boniról elég annyit tudni, hogy ő a legjobb barátnőm már kis gyermekkorom óta, és hogy ő neki is csak én vagyok az egyetlen barátja, mert őt elítélik a kinézete miatt. Még három éve egy kutya megharapta az arcát, és be kellet varrni neki a sebeket. Nem nagyon lehet látni, de pont arra elég, hogy meg bántsák őt ezzel. Boni egy imádni való lány és hatalmas nagy humorérzéke van, amit én nagyon imádok benne. Nagyszerű emberismerő és segítőkészségű.

– Szia, na mi a pálya? – kérdezi rutinos szleng dumájával, Boni.

– Semmi extra, csak apám megengedte, hogy ott legyek ma a bulin – mondtam halál lazán, persze vissza fojtott röhögéssel.

– Ácsi! Hogy, micsoda? – ordít bele a telefonba. – Hogyan? – kérdezi én pedig önkéntelenül is elmosolyodok.

– Helyettesíthetem a pincéreket, mert hogy elment egykét embere szabadságra. És! Nem kell egyenruhát viselnem! – visított bele a telefonba, majd én is követtem példáját.

– Akkor. Ma. Ketten. Szép ruci. Pia. Pasik. Tánc. Végül. Káó! – sorolta fel és én hangos bevetésbe kezdtem, majd egyet értettem vele. - Na, de! Én megyek nézzek magamnak egy jó rucit, szerintem te is lassan állj hozzá. Na szia!

– Rendben, szia puszi! – hadartam el, majd le tettem.

Felálltam a homokból. A testemre rá tapadt néhány homok, amit nem söpörtem le, inkább magamon hagytam és elindultam lassan vissza felé. Sétálás közben valami fényes tárgy vakította meg szemeimet. Kíváncsiságomnak köszönhetően, megváltoztattam irányomat és a fényes tárgy felé vetettem utamat. Ahogy közeledtem, úgy éreztem mintha valaki figyelne, ezért gyorsabban haladtam a tárgy felé, de valami arra felé megmozdult és futásnak eredt. Úgy megijedtem, hogy a földre estem és néztem, hogy mi van ott, vagy ki van ott...