Elegáns gyilkosom

18. F E J E Z E T

– Tessék? – feleltem megszeppenve kérdésétől, majd egyre kellemetlenebbül kezdtem el magamat érezni.
Annyira gyengének éreztem magam, s erőtlennek, hogy testtartásom enyhén megrogyott, s félig rá nehezedtem az ablak alatti radiátorra, ami a fenekemet melegítette. Ezt a cselekvésemet látva, Damon végig mért eléggé undorodó nézéssel. Mocsok!

– Válaszolj, ne pedig vissza kérdezz! – vágta rá feszülten, majd észrevehetően elkezdte birizgálni az öltönyének ujját. Valószínűleg ő is kellemetlenül kezdte el magát érezni, mert ez után a síri csönd telepedett le közénk. – Jól van Elizabeth. Én ezt befejeztem! – csattant fel mérgesen mély férfias hangjával, majd megfordulva a szekrényhez haladt. Elizabeth, milyen furcsa az ő szájából ezt hallani.. Kinyitotta a szekrényt, melyben rengetek ruha volt. De ő, még is csak egy egyszerű fehér pólót vett ki és egy fekete bokszer alsót, melyhez párosult egy zokni is.
Be csukta a szekrényt, majd a ruhadarabokat az ágyra dobta. – Vetkőzz! – parancsolta rám ingerülten, s igazat megvallva ez a kijelentés nem jutott el az agyamig. Nem akartam fel fogni, hogy most mit is akar, amit észrevehetően észre is vett, s el indult felém. – Több napja rajtad van ez a mocsok ruha, jobban festenél ki egy tisztább ruhába – felelte szemembe nézve, s lassan el vigyorodott zsiványul. – egy olyan ruhába, ami az enyém! – csillantak fel szemei, majd látva engem, mint valami hulla aki nem ért semmit, elkezdte le venni rólam a ruha darabokat. Érintése csak úgy égette bőrömet, mintha csak egy széndarab lennék, mely csiklandozná egy kis öngyújtó szikrája. Szívem erősen kapálni kezdett, s lábaim kissé reszketésbe kezdtek. Mi a fene? Nem láthat meg engem egy száll fehérneműbe, főleg pont ő nem aki embereket gyilkol meg és rabol el!

– Állj! – jelentettem ki nagy határozottsággal, majd nagyot nyelve azúr kék szemeibe néztem. Damon a kijelentésem hallatára meg is állt, ám de kezeit mozdulatlanul ugyan ott hagyta testemen. – Tudok én magamtól is vetkőzni, de nem fog menni.. ha nézel is közbe.. – feleltem, viszont nagy bátorságom elszaladt azon nyomban, amint ő is szemeimbe nézett, s a végét már szinte suttogva motyogtam el. Damon hatalmas nagy tenyereit csípőm két oldalára helyezte el, s határozottan magához húzott, hüvelykujjaival körkörösen simogatásba kezdtek. Csípőnk szorosan egymásnak voltak nyomva, viszont felső testemet minél távolabbra próbáltam tartani tőle.

– Tessék? Nem értettem, – mosolyodott el lassan, majd újra komoly tekintettel figyelt – tetszett ahogy fel forrósodott lehelettel suttogtad a végét, de Gyönyörűm – hajolt közelebb, s a szemkontaktust tartotta tovább – nem értettem teljesen. Mondd el újra – suttogta, hangja dörmögőssé vált, s zsivány kis mosoly rajzolódott fel tökéletes arcára. Újra és újra értelmeztem imént elmondott szavait és eszembe jutott egy nagyon pimasz ötlet.
Félre néztem, ezzel megszakítva erős szemkontaktusunkat, s meggondolatlanul vissza néztem rá majd ezt feleltem :

– Cseszd meg – ejtettem ki lassan e szavakat, majd őt utánozva lassan gonoszan el mosolyodtam. Damon ezt hallva elengedte csípőmet, majd el távolodott tőlem fejét ingatva, fél mosolyra húzva dús ajkait.

– Mit ne mondjak, még ez a stílus is eléggé vonzóvá tesz, Gyönyörűm.. – lépdelt hátra, ruhájáról le söpörve egykét rá tapadt szöszt, majd hirtelen felkapta fejét, s ki húzta magát. – És ez nagyon bejön! – kacsintott, majd kimenet a szobából.

– Most komolyan azt szeretné, hogy egy száll bokszerben és egy pólóban legyek – mérgelődtem az ágyra dobott ruha darabokra. Leültem az ágyra, majd szép lassan el kezdtem le hámozni magamról a koszos, részben büdös egyenruhát. Szemeim fáradtak voltak és már már maguktól csukódtak le. Elbambulva nézte egy pontot, s el gondolkodtam az elmúlt szörnyű napjaimról. Kezdek bele fáradni. Fel vettem az ő ruháját, tisztán éreztem az illatát magamon, de magamat nem érzem egyáltalán tisztának. Fürödni se mehetek el, kész szánalom. – Talán jobb lenne egy kicsit pihenni ezen az ágyon – motyogtam el, s lefeküdtem az ágyra. Össze kuporodtam, akár csak egy hernyó, s be csuktam szemeimet. – Oh, igen de jó ez a kis nyugalom..

~*~

– Eli – szólal meg egy hang, s egy kéz fogja meg vállamat, majd azt rángatni kezdi – Eli kelj fel! Elizabeth! – emeli fel hangját, majd össze szorított szemmel emelem fel fejemet, s próbálom felismerni a hang tulajdonosát – Mehetünk haza Eli, vége a munkának! Jól ki ütötted magad – nevetett fel, majd ezt hallva szemeim kipattannak és zavarodottan nézek körbe a privát helyiségbe, ahol Boni segítségével szolgáltuk ki Damont. A színes villogós led fények, szemeimet erősen bántják és a hangos, dübörgő zene erősen hallatszik a mellettem lévő ajtón át. Fejembe hirtelen éles fájdalom nyíllal, majd szédülni kezd velem az egész világ. Émelyűlten nézzek fel Bonira, aki széles vigyorral néz rám.

– Mi folyik itt? – motyogom érthetetlenül, ám de Boni csak kacagott rajtam. Zavarodott voltam, minden olyan zavarosnak tűnt.

– Az történt csajszi, hogy te és Damon jól ki rúgtatok a hámból – mutatott rá az előttem lévő üres piás üvegekre – Damonnak dolga akadt és elkellett menni te meg benyomtad a szunyát az asztalon – hadarta el Boni.

– De hát Damon egy gyilkos, nem rémlik? Ez nem lehet igaz, el rabolt! – törtem ki magamból, majd felálltam a székről és körbe néztem. Boni ijedten nézett rám.

– El rabolt? Mikor? Végig velem voltál Elizabeth – nézett rám értetlenül, majd egyszer csak el mosolyodott – Rosszat álmodtál mi? – kérdezte, majd fel ült az asztalra. Bennem volt valami kétely, furcsa érzés. Nem lehet igaz hogy csak álmodtam volna ezt az egészet! De nem törtem sokáig a fejem ezen, éltem a pillanatnak és oda rohantam Bonihoz, majd átölelem szorosan. Bennem elő tört, mind az a fájdalom amit az elmúlt napokban történtek velem és nagy könny cseppek folytak le arcomon.

– Olyan jó érzés újra látni és hallani téged, hiányoztál nagyon de tényleg nagyon szeretlek Boni – szipogtam, és kapkodtam a levegőt. Boni viszont vissza ölelt és finoman simogatni kezdte hátamat, nyugtatás kép.

– Cshh, gyere menjünk haza és nézzünk valami jó filmet – suttogta, majd önkéntelenül is elnevettem magamat, majd el engedtük egymást.

– Okés, menjünk haza.. – törölte le könnyeimet Boni, majd kezemet megfogva együtt ki mentünk az ajtón..

~*~

– Gyönyörűm, kelj fel – suttogta fülembe, majd fülem mögé csókot lehelt. Hatalmas keze pólóm alá kerül, s forró tenyere hozzá ért oldalamhoz, majd tovább ment a gyomrom felé..