𝐡𝐨𝐩𝐞

𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐞𝐞𝐧𝐭𝐡

𝐇𝐎𝐏𝐄

Mikor reggel felébredek és álmosan hunyorogva a másik oldalamra fordulok, Dean már nincs mellettem. A déjà vu hatalmas erővel vág mellbe, én pedig meglepetten ülök fel az ágyban, remélve, hogy Dean csak a fürdőbe ment ki. Fülelek néhány másodpercig, de nem hallatszik vízcsobogás. Nagy nehezen kimászom az ágyból és elbotorkálok a szobához tartozó apró nappaliig, azonban a helyiség üres, rajtam kívül nincs itt senki.

Sóhajtva megyek vissza az ágyhoz és dőlök vissza a puha párnák közé, melyeken még érzem Dean illatát, hiába nincs itt mellettem. A szívem összefacsarodik, ahogy eszembe jut, milyen jó érzés, ha erős karjaival magához ölel, és azonnal hiányolni kezdem őt.

Itt hagyott. A tegnapi éjszaka után. Miután végignézett egy pánikrohamba torkollott rémálmot, ami, gondolom, nem lehetett kellemes élmény egyikünknek sem. Látott a legrosszabb pillanataimban, látott összetörni apró darabokra, amiket utána hiába ragasztok össze újra, már soha nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Látott ennyire sebezhető állapotban, végignézte az egészet. És reggelre elment.

Mondjuk, ki tudja, lehet, hogy én is menekülnék attól a lánytól, aki az éjszaka közepén sírva és remegve, esetleg sikítozva ébred fel abból a borzalomból, amit képtelen maga mögött hagyni. Lehunyom a szemem, és élesen beszívom a levegőt, ahogy eszembe jutnak az éjszaka történései.

Az emlékek újult erővel törnek rám, a fájdalom szétárad bennem, ahogy a képek leperegnek előttem. Csak Dean hangját és a saját zokogásomat hallom, míg néhány pillanat múlva nem bírom tovább és felugorva az ablakhoz megyek.

Kinyitom, így a meleg levegő beáramlik a szobába, az enyhe szél pedig belekap az ezúttal kibontott tincseimbe. Élvezem, ahogy a napsugarak kellemesen melegítik a bőrömet, majd mikor megfordulok, hogy elmenjek fürdeni, meglepetten veszek észre egy félbehajtott papírlapot az éjjeliszekrényen.

Közelebb lépve érte nyúlok, és elkezdem olvasni a rajta lévő néhány sort.

Lementem reggelizni. Aludj tovább nyugodtan, majd hozok fel neked is.

D.

Halványan elmosolyodom, újra és újra elolvasva a szavakat. Ezek szerint nem menekült el mellőlem.

✧

Épp kilépek a zuhanyfülkéből, és magam köré tekerek egy törölközőt, mikor meghallom odabentről a telefonom csengőhangját. Sietve megigazítom magam körül a fehér anyagot, majd elfordítva a kulcsot kinyitom a fürdő ajtaját.

Besietek a hálóba, és az ágy közepére ugorva pont elérem az éjjeliszekrényen heverő készüléket. A kijelzőn Sophie neve villog, azonban mire felvenném, ő pont leteszi. Rányomok a hívásra, és a fülemhez emelve a telefont hallgatom, ahogy kicseng.

Azonban Soph nem veszi fel.

Újra felhívom, és kissé idegesen dobolok ujjaimmal a combomon, míg arra várok, hogy a legjobb barátnőm végre felvegye a telefont. Csalódottan dobom magam mellé a készüléket, miután az ismét hangpostára kapcsol.

Az elsötétült képernyőt figyelve feltápászkodom és idegesen sóhajtva beletúrok a hajamba. Hátralépek, hogy visszamenjek a fürdőbe, és ahogy a gondolataimba merülve, oda sem figyelve a külvilágra megpördülök a tengelyem körül, beleütközöm valamibe. Pontosabban valakibe.

Dean a lendülettől meglepetten hátratántorodik, majd a következő pillanatban megbotlik a saját lábában. Halk sikoly hagyja el a számat, ahogy hirtelen eltűnik a lábam alól a talaj. Dean ugyanis engem is magával rántva esik hanyatt.