𝐡𝐨𝐩𝐞

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲- 𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐡

𝐇𝐎𝐏𝐄

- Srácok, beszélnünk kell! - lép be a nappaliba Martin, mire mindenki kérdőn pillant rá.

Én az egyik kényelmes fotelben heverészem Lilyvel, és eddig az ölemben heverő laptopon bámultuk az egyik legújabb sorozat részeit. Eközben a fiúk a hatalmas képernyőjű tévén épp életük csatáját vívták, és sebesen nyomkodva a kontrollert igyekeztek legyőzni egymást. Követni sem tudtam, mi történik éppen, így végül feladtam, hogy megértsem a játék lényegét és inkább a sorozatra koncentráltam.

A nappalit megtöltötték a fiúk csatakiáltásai és a hangos nevetés, én pedig azon kaptam magam, hogy a többiekkel együtt röhögök a vicces beszólásokon. Ugyan Dean és én már két napja nem beszéltünk, és most is igyekeztünk a lehető legtávolabb húzódni egymástól, a hangulat nem volt feszült.

Egészen mostanáig. Martinból ugyanis árad a feszültség.

- Mi történt? - kérdezi Jack azonnal, és megállítva a játékot az asztalra dobja a kontrollert.

- Lemondták a következő heti koncerteket - Martin beletúr rövidre vágott hajába, és idegességében fel- alá járkál a nappaliban.

- Mi? - a fiúk elképedve fordulnak a menedzser felé.

- Miért mondták le? - Mike, aki eddig fejjel lefelé nézte a tévét, igyekszik megfordulni, és miközben kinyögi a kérdést, ülő helyzetbe tornázza magát.

- Az ország másik felén hatalmas vihar tombol, és legkorábban a következő hét elején ér véget, vagy talán még tovább tart - kezd bele a menedzser, azonban nem tudja befejezni a mondanivalóját, mivel Logan közbeszól.

- Igen, mindenhol esik, és végig esőt mond, nézzétek - mutatja felénk a telefonját, amin a megnyitott meteorológiai oldal mutatja a térség felett húzódó frontot, majd azonnal behúzza a nyakát, mikor észreveszi Martin dühös tekintetét. - Bocs, folytasd.

- Tehát - nagyot sóhajt, majd körülnézve leül az egyik szabad fotelbe. - Egyrészt nem is tudnánk eljutni a helyszínekre, hiszen kész őrültek háza van a reptereken, a gépek nem tudnak felszállni a nagy szél és az eső miatt. Kocsival sem mehetünk, a viharban képtelenség lenne hosszú órákat vezetni, és ráadásul túl sokáig is tartana. Másrészt ilyen időben a szervezők nem is vállalják a koncertek megtartását, egyszerűen nem biztonságos.

Mindannyian hallgatunk pár másodpercig, emésztgetve az információkat, míg végül Dean megköszörüli a torkát.

- Akkor... kész, ennyi? Egy koncertünk sem lesz a jövő héten? - kérdezi.

- Attól tartok - bólint Martin. - Sajnálom, srácok.

- De bepótoljuk őket valamikor, nem?

- Igen, épp azt próbáljuk kitalálni a szervezőkkel, mikorra tegyük át a koncerteket. Szerintem a turné végén kellene visszajönnünk, addig nem fér bele, csak összecsúsznának a fellépések.

- A fenébe, akkor még tovább leszünk úton - nyugtázza Logan, majd sóhajtva maga mellé ejti a kontrollerét.

- Mi az, csak nem várnak haza? - Jack vigyorogva belebokszol a vállába, de a dobos csak legyint.

- Nem vagy vicces - morogja.

- Igen, néhány nappal tovább leszünk úton, de cserébe most kaptok még egy hét pihenést - vonja meg a vállát Martin.

- Egész jövő héten itt maradunk? - kapja fel a fejét Lily, aki eddig tovább bámulta a sorozatát.

Martin már épp válaszolna, mikor a telefonja hangosan csörögni kezd. Így csak gyorsan bólint, majd a füléhez emelve a készüléket kisétál a nappaliból, hogy nyugodtan tudjon beszélni.