𝐡𝐨𝐩𝐞

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐡𝐢𝐞𝐭𝐡

sziasztok!

először is, nagyon boldog, sikerekben, nevetős pillanatokban és maradandó emlékekben gazdag új évet kívánok mindannyiótoknak! remélem, jól telt a szilveszteretek, és rengeteg motivációval vágtok neki a 2023-as évnek.

és akkor a most feltöltött részről... ugyan továbbra is él, amit a legutóbbi bejegyzésben írtam, miszerint a történet még mindig határozatlan ideig szünetel, nem bírtam ki, hogy ne tegyem ki a következő fejezetet. ez már ténylegesen a vihar előtti csend, emiatt nem akartam eddig feltölteni, de úgy érzem, új év, új esélyek.

szóval nagyon jó olvasást kívánok a negyvenedik részhez, és talán a folytatás is érkezik hamarosan.

addig is, millió puszi nektek! ♡

laura

____________________________________

𝐃𝐄𝐀𝐍

- Hoztam kávét - a tolóajtót elhúzva, mindkét kezemben egy-egy tűzforró kávésbögrét egyensúlyozva lépek ki a terasz kellemesen meleg kövére.

A hangom hallatán Hope azonnal hátrafordul, és szélesen elmosolyodik, miközben az ölébe ejti az eddig kezében tartott vázlatfüzetét. A délelőtti Nap éppen a háta mögött van, így a narancsos napsugarak aranyló fénybe vonják karcsú alakját, ahogy nagyot nyújtózik a párnázott széken, és hátrasimítja az arcába hulló, csillogó tincseket. Nagyot nyelek, és igyekszem magamba szívni a látványt, hogy kis emlékképként örökre elraktározhassam és soha ne felejtsem el, mennyire szerencsésnek mondhatom magam, hogy ez a csodálatos lány mellettem van.

Lassított felvételként teszem le a bögréket a dohányzóasztalra, nehogy kiöntsem a tartalmukat, még mindig a barátnőmet figyelve. Hátradönti a fejét, és a szemét lehunyva élvezi a napsütést, nem is érzékelve, hogy, mint általában, ezúttal is képtelen vagyok levenni róla a tekintetem.

Lehajolva gyors puszit nyomok Hope homlokára, ő pedig halványan elmosolyodik. Felveszem az egyik bögrét, hogy azután belekortyolva a szokásosan keserű kávémba helyet foglaljak a másik széken. A pillantásom az asztalon heverő papírkupacra esik, és már épp kinyújtanám a kezem, hogy megnézzem a vázlatait, Hope sietős mozdulatokkal közelebb húzza magához a lapokat, és igyekszik elrejteni egyet, amin mintha egy logóterv körvonalazódna.

- Megnézhetem? - biccentek a füzet felé, miközben ő is bögréje után nyúl, hogy óvatosan belekortyoljon a tejjel világosbarnára higított italába.

A kávézási szokásaink is annyira különböznek, mint mi.

- Nem - rázza meg a fejét azonnal. - Nem szeretem, ha félkész állapotban látják a rajzaimat - teszi hozzá a csalódott tekintetemet látva, és iszik még egy kortyot.

- Hát jó - sóhajtom és hátradőlök, az arcom elé húzva a napszemüvegemet.

- Nemsokára befejezem, és te leszel az első, aki láthatja - ígéri meg végül, és kissé előrébb hajolva, az ajkát harapdálva várja a reakciómat.

- Megígéred? - nyújtom felé a kisujjamat, mire felnevet, és néhány másodperccel később összekulcsolja a sajátjával.