Life With Boys

Twenty two

Az idő, olyan gyorsan repült a fejünk felett, hogy már lassan március következett. Mindenki elvolt a maga kis világában és problémáival. Újonnan én lettem mindenkinek a lelki szemetese. Pedig az én lelkem bizony maga volt a szemét domb már magába is.

Kezdjük ott, hogy Anna valamilyen oknál fogva kissé depis lett, azt mondja téli depressziója van, aminek utána néztem és létezik csak nem nagyon tudok segíteni rajta. Ebből kifolyólag állandóan szomorú és semmihez sincs kedve, ez pedig sokszor rám ragad. Aztán Adam ezt a kis férfi logikájával nem érti és azt hiszi Anna valamit titkol vagy valami baja van és nekem siránkozik állandóan. Akkor ott van Evan, aki magányos és szeretet hiányos. Az eddigi szeretetet tőlem kapta, de mostmár szerelmetes leányzó kéne neki, csak nem talál, olyan lányt, aki az "ő szintjén van". Jelentsen ez akármit is, én kitartóan mutogatom neki a jobbnál jobb jelölteteket, de egyenlőre semmi. Aztán Jack meg hetente más lánnyal fekszik le, úgy hogy állítólag együtt van Emmával és mindig arra várok, vajon mikor robban a bomba. Mikor derül ki és jön rá erre Emma, aztán jön a balhé és az átkozódás, amiből én is kapok majd és megint elvesztettem egy barátot drága bátyámnak köszönhetően. Én meg persze nem mondhatok semmit sem Emmának, mert még nagyon régen kötöttünk egy egyességet négyen, hogy akármi van fedezzük egymást és nem köpjük be a másikat, még ha az életünk is múlik rajta. Ezt csak ők veszik ilyen vér komolyan, mert ők hajlamosak arra, hogy megcsalják a párjukat, ez rám nem vonatkozik. Én maga vagyok a tisztesség. Ha már a tisztességről beszélünk, beszéljünk Sámuelről.

Nos, a szilveszteri kis romantikus csókolózásunk után, ő vigyorogva odébb állt és az este folyamán úgy tett mintha mi sem történt volna. Arról nem is beszélve, hogy Márknak azt mondta nem emlékszik semmire és velem se beszél túl sűrűn. Igazából leszar csak néha, ha átjön a fiúkhoz, akkor váltunk néhány szót, vagy beszól és akkor én inkább felmegyek a szobámba. Az okát nem tudom, de már minden szituáció és gondolat megfordult a fejembe, de gőzöm sincs mi a baja. Nyilván az lenne a logikus lépés, ha beszélnék vele, de ez nem fog megtörténni. Ha neki nem kell a társaságom, akkor nem fogok én erősködni. Nem futok én senki után. Főleg, hogy össze vissza csajozik, meg össze fekszik fűvel fával. Igazából szerintem ez az igazi Sámuel. Kibújt a szög a zsákból. Én voltam a nagyobb projekt, de nem jöttem össze, így hát folytatja a hódítást más fele. Ennyi. Olyan mintha az a pár hónap, amit sülve főve együtt töltöttünk volna, meg se történt volna. Mintha csak egy álom lett volna és az a baj, hogy nem álom és ez fáj a legjobban, hogy így elengedtük egymást. A fiúk külön külön rákérdeztek csak úgy felszínesen, de nem nagyon akart beszélni róla. Kicsit beleuntam már, úgyhogy úgy voltam vele megpróbálom én is leszarni. Csak egy fejezet volt az életembe és ennyi.

Szóval a napjaimat igazából a barátaimmal töltöttem illetve, otthon tanultam és hétvégente két nagyobbik bátyámmal és néhány régi baráttal járkáltunk bulikba, titokban. Vagyis hát nyilván Adam tudott róla, csak nem meséltünk neki semmit.

Most, hogy közeledünk az év végéhez, jön a jó idő, drága édesanyám egyre több munkát intéz nekem. Értem ez alatt a modell munkákat. Megmondom őszintén tökre élvezem, bár lényegesebben kevesebb a szabadidőm év eleje óta. Illetve nyáron kaptam külföldi melót, ami olyan egy két hónapos projekt lesz. Aminek egyben nagyon örülök, mert kell a pénz, hogy elköltözhessek és remek lehetőség. Viszont soha nem voltam még ennyi időre távol a bátyáimtól szóval, félek.

Visszatérve a jelenbe utolsó órán ücsörögtünk, Sámuel mellettem a füzetébe firkálgatott, miközben én az asztal alatt telefonoztam, amikor egyszer csak kaptam egy üzenetet.

Anna: Hallod

Én: Mond

Anna: Nem csinálunk valamit suli után? Valami kis iszi vagy buli?