Life With Boys

Two

- Kérünk minden kedves diákot, kollégát, hogy fáradjon ki a hátsó udvarra, hogy elkezdhessük az évnyitót, köszönöm - szólalt meg a hangosbemondóban egy férfi hang, gondolom az igazgató.

Egy csorda módjára indult meg mindenki a hátsó udvarra. Itt volt egy kosárpálya, egy focipálya és egy betonos rész, ahova gyülekeztünk. Adammel mi beálltunk leghátra, mivel fogalmunk se volt melyik osztály a miénk. Az évnyitón énekeltek, ami szörnyű volt szerintem, hangszeren is játszottak és verseket mondtak a legkitűnőbb diákok. Illetve az igazgató beszélt arról, hogy tartsuk meg az átlagot és szeretettel köszönti az elsősöket meg az újakat, de nem is figyeltem igazából.

Adammel unalmunkban kibeszéltünk mindenkit, akit csak láttunk. Hogy néz ki, milyen lehet vagy a tanárok esetében, vajon mit taníthat. Aztán egy röhögés közepette a szemem sarkában megláttam, hogy áll mögöttünk valaki. Hátra néztem és pechemre egy tanár volt. Ősz barna haját egy szoros kontyba fogta. Telt testét egy rusnya fekete szoknya fedte és egy fehér ing, ami nem elég, hogy átlátszott, de még átütött a fekete melltartója is. Biztos mosásban volt a fehér, ha egyáltalán van. Á és az a csúnya tekintet, amivel nézett. Ihh. Gyorsan visszafordultam és Adam tudtára adtam, hogy szerintem maradjuk most már csöndbe, s közben a tömegből kiszúrtam Jacket. Hirtelen elkezdett nekem hevesen mutogatni, jelelni. Először az ég felé tárta a kezét, aztán ringatózott, majd hirtelen a levegőt kezdte el két kézzel markolászni, miközben tátogott és fejeket vágott. Amikor látta, hogy halvány lila fogalmam sincs mit mutogat, felsóhajtott és megrázta a fejét. Én kérek elnézést, hogy nem értek hülyéül. Aztán rá mutatott egy hosszú fekete hajú csajra, majd egyik kezét ökölbe szorította és nyitott tenyerét kezdte el ütögetni. Szám elé kapva a kezem fordultam el a másik irányba, hogy nehogy felvihogjak. Hát ez nem normális. Vissza fordultam és elmutogattam neki, hogy egy idióta. Erre ő csak elvigyorodott és két kezével szívecskét formált. Ezt a palit.

- A tanévet megnyitom! - eszméltem fel az igazgató hangjára. Mindenki elkezdett bevonulni, csak mi ketten nem tudtuk, hogy hova kell menni, de szerencsére kiszúrtam Evant három haverjával. Intettem Adamnek, hogy jöjjön utánam, de az elvolt foglalva a telefonjával. Akko' bazdmeg.

- Sziasztok - köszöntem a haverjainak és megöleltem Zsombort. Ő sokszor volt már nálunk és sokat beszélgettünk, nagyon bírom. Egy szelíd kis kisfiú, aki nem mutatja, de nagyon is érzékeny.

- Szia - simogatta meg a hátam. Zsombi már a kezdetektől gyenge érzelmeket táplált felém, amit őszintén bevallott miszerint tudja, hogy köztünk nem lehet semmi, de úgy érezte elszeretné mondani.

Egyes számú szabály! A bátyáim haverjainak mindig tabu vagyok. Egyikőjük se kezdhet ki velem. Ez a legfőbb szabályuk a fiúknak. Amibe nekem nem volt bele szólásom. De jobb is így.

- Mizu tökmag? - borzolta össze a hajam mosolyogva.

- Na na - mondtam fenyegetően, mire elvigyorodott - Hol van ez a terem? - mutattam meg a kezemre firkált számot. Állandóan oda firkálok fel mindent.

- Egy szinttel feljebb - bökött fel a fejével Evan, miközben telefonálni kezdett.

- Lépcsőtől balra a legutolsó terem - ad pontosabb választ Zsombi.

- Nekünk nem mutatkozol be Kicsi?- néz rám a másik két haverja vigyorogva. Őket névről meg képről már láttam, de soha nem találkoztunk.

- Kezd te - fordultam feléjük karba tett kézzel.

- Én Boti vagyok - mutat magára az egyik. Világos barna haja kócosan állt feje tetején és zöld szemei engem pásztáztak. Szája sarkában, pedig ott virított egy fekete pc. Helyes azt meg kell hagyni, de a mellette lévő jobban érdekelt.