Prologue

11.1K 287 11
                                    

Nos hol is kezdjem. Lola King vagyok 16 éves. Budapesten élek egy kertes házban, valamely gazdag negyedben. Hatalmas ház, tökéletes kert, melyben három bátyámmal és anyukámmal élek. A négy testvér, a négy idióta.

Sosem voltam az az átlag, csöndes, jó kislány, aki megretten egy felemelt hangtól vagy egy esetleges ellenségtől. Nem szeretem, ha valaki meg mondja mit kéne csinálnom vagy épp beszól. Bárki vagy bármi felé a nem tetszésemet őszintén, olykor nyersen, a magam módján kiszoktam fejezni. Emiatt sok konfliktusba keveredtem már, amit nem éppen nyugodt módon oldottam meg. Hogyan is tettem volna, amikor konkrétan három fiú nevelt fel, akikkel szintén nem foglalkoztak eleget. Viselkedésünk révén rengeteg téveszme terjeng, arról, hogyan is állunk az ellenkező nemmel. Nyilván rajtam végig ment a fél város és pár szép szó után kapható vagyok. Persze. Aki ismert pontosan tudta, egyáltalán nem vagyok ilyen és ez volt a lényeg. Hiszen az emberek úgy változnak körülöttünk, mint az évszakok, de mindig akad egy-egy makacs falevél, aki marad. Na ezek a levelek a legfontosabbak az életemben és pontosan tudták, hogy még csak egy kosza csókom se volt.

Most iratkoztam át egy új gimibe, ahol a 2. évemet fogom kezdeni. Őszintén szólva nagyon rettegek, hogy mi lesz velem, de ez természetes. Az egész nyaramat arra fordítottam, hogy a lehető legjobb formámban legyek külsőleg és belsőleg egyaránt. Edzettem, futottam és minden negatív tényezőt megpróbáltam kizárni az életemből. 170 cm-es magasságommal, hátközépig érő sötét barna hajammal és kék szemeimmel nem voltam egy ijesztő jelenség, ellenben testvéreimnek.

A tesóimban minden megvan, amiért a legtöbb lány oda van. Karakteres arc, tökéletes bőr, íves állkapocs, izmos test, dús haj, szemtelen, pimasz vigyor, amitől zavarodba nem tudod hova bújj. Egyáltalán nem úgy néznek ki, mint a velük egy idős fiúk, hanem egy húszas éveiben járó magabiztos férfihoz tudnám őket hasonlítani, aki komolytalansága révén fénykorát éli. Szerintem pont ezért is, van az hogy, nincs olyan lány akinek legalább az egyikük ne tetszene. Szóval rohadt helyesek és híresek a lányok körében, amit ki is használnak. Ó, de még mennyire.

Adam King az ikertestvérem. Mondanom sem kell, hogy nagyon hasonlítunk. Ő az én másik felem, tényleg megérezzük, ha a másikkal valami történik és ez elég ijesztő néha még nekem is. Személyiségét nézve viszont nem hasonlítunk. Nagyon gondoskodó és védelmező, de elég mogorva és bunkó tud lenni, akárcsak egy vénember. Bármikor, ha meglátja, hogy egy fiú másképp néz rám, már harcra kész és figyeli minden lépését. Emiatt össze is szoktunk veszni, de nem nagyon változtat ezen tulajdonságán.

Jack King a legperverzebb és leghülyébb 17 éves akit ismerek. Mit is értek legperverzebb alatt? Még a saját szeretett húgának is szokott megjegyzéseket tenni. Szegénynek van egy kis hormon túltengése, de majd kinövi. Legalábbis remélem, mert nem igazán viselem jól, ahogy befűzi a lányokat és amint eléri a célját, össze töri szívüket. Minden ilyen alkalommal összeveszek vele, hogy hogy lehet ilyen szívtelen, de azt mondja ne szóljak bele, ő dolga.

Evan King 18 éves, ezért valamennyivel érettebb, de ne hogy azt hidd, hogy egy komoly ember. Csak a többiekhez képest normálisabb, de ő is kiveri néha a biztosítékot. Amolyan védelmező típus, persze nem annyira, mint Adam, de neki is vannak húzásai. Bezzeg Jack, konkrétan kínálgatja és mutogatja nekem a fiúkat, hogy szerezzen nekem valakit.

Szerencsére nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással és csak néha vitatkoznak, de mindig kibékítem őket. Természetesen nem hagyhatják ki, hogy az egyetlen kis húgukat ne szívassák meg néha napján vagy égessék be mások előtt. Ezt mindig visszakapják persze. Összességében imádom őket és nem tudnám elképzelni az életem bármelyikük nélkül is. Ők a legjobb barátaim is egyben és bármikor számíthatunk egymásra. Ha valamelyiküknek bármi baja esne én azt nem bírnám elviselni, az biztos.

A család további tagja két házőrző meg az én két cicám. Na meg a szüleim.

Anyukám alig van otthon mivel híres modell, színész és műsorvezető. Az egész ország ismeri a nevét és külföldön is ismert. Szerepeltünk már tv-ben nem is egyszer, sőt már számolni se tudjuk hányszor és ezáltal mi is ismertek lettünk. Meg hát három ilyen adoniszra ki ne figyelne fel. Közösségi oldalakon több százezer követőnk van és minden nap több százan írnak. Felismernek az utcán, képet kérnek, sugdolóznak és bámulnak. Szóval nem igazán szeretjük ezt az életmódot.

Apukám anyai ágon magyar, apai ágon angol. Kint éltek 20 évig Angliába aztán a szülei elváltak és így költöztek ide Magyarországra. Anyummal egy étteremben ismerkedett össze és azonnal dúlt a love. Aztán születésünk után anyáék úgy gondolták angol vezetéknévhez, angol kereszt név dukál.

Tökéletes volt a családunk, aztán valami megváltozott, valami történt. Hatalmas veszekedések és pár hét múlva már apa el is költözött. Pár hónap múlva az országot is elhagyta. Pontosabban bevonult katonának, vagyis hát ezt mondták nekünk, aztán kitudja, én nem hiszek ebben. Ma már csak a látszat maradt. Közösségi médiában boldog családnak tűnünk, pedig nem teljesen így van. Anyám egy elviselhetetlen, utálatos nő személy. Legfőképp velem, de nem tudom mivel érdemeltem ki.

Nekem apa volt a példaképem, de nem láttam több mint 6 éve. Nagyon ritkán ír, legfőképp ünnepekkor és ennyi. Legmélyebb pontomra kerültem amikor apa elment. Depis tini lettem és rossz társaságokba keveredtem. Szörnyű volt és azt gondoltam ennél fájdalmasabb érzés nincs is.

Én butus.

Life With BoysWhere stories live. Discover now