Life With Boys

Four

A drága szomszédom vigyorogva kocogott át az én oldalamra, kinyitva nekem az ajtót, miközben az én szám tátva maradt. Magyarázatot követelek.

Jobb oldali szomszédunk egy idős gazdag pár volt, míg a bal oldalt egy ikerház volt, ahol egy pár lakott két gyerekével és egy nő egy kisfiúval. Csak nem?

- Hol is laksz pontosan? - álltam meg előtte.

- Abban a házban - mutatott megint az ikerházra - Anyámmal és az öcsémmel - döbbenetem még nagyobb lett, de ő csak pimaszul elvigyorodott és ujjával állam alá nyúlva becsukta a szám. Megszeppenve néztem fel rá, aztán gyorsan megfordultam és elindultam a házunk felé. Ó te jó ég. Komolyan mennyi volt erre az esély?

Bárki nekem jöhetett volna abban a hülye iskolában, bárki más lehetett volna az új osztály társam. Mondjuk egy normális, kedves fiú. De nem, mivel én vonzom az idióta palikat, így persze, hogy egy újabb hormon túltengéses gyökér szakadt a nyakamba. Mert tudom, hogy nem fog békén hagyni. Ráadásképpen még a szomszédom is. Persze sors köszönöm nagyon vicces vagy.

Nem tudom, miért, de felbosszantott a tény, hogy mellettem lévő házban lesz. Tudtam, hogy csak az a célja, mint általában minden fiúnak, akikkel eddig találkoztam. Már az elején leszögeztem, hogy óvatosnak kell lennem vele, mert a szemei mindig úgy csillognak, mint aki rosszban sántikál. Ez nagyon tetszett őszintén, nagyon izgalmasnak tűnt és egyben vonzott is, de féltem tőle.

Találkoztam már több 100 fiúval, akik bunkók vagy éppen nagyon kedvesek voltak, viszont mindegyiket elutasítottam. Nem véletlenül nem volt, még barátom, sem igazi első csókom. Viszont most ahogy Sam az órán nézett, bele egyeztem, hogy haverok legyünk. Pedig ebben a helyzetben, ha más srác lett volna azonnal elküldtem volna melegebb éghajlatra, de őt nem.

A nappalinkba belépve Pihe szaladt oda hozzám nyávogva és követelte, hogy vegyem fel, amit nem kellett kétszer kérnie. Fehér bundája, mint mindig tökéletesen tiszta volt és hófehér. Igazi kis elkényeztetett arisztokrata, de nagyon barátságos és bújós.

- Jaajjj de cuki cicaaaa gyere ide - kezdett el vinnyogni Ricsi és oda jött mellém megsimogatni - Imádom a cicákat - mondta nekem, mire elvigyorodtam. Végre valaki, aki szereti a macskákat nem úgy, mint ez a három idióta.

- Azért hívtál engem is cicának?

- Hát persze, hisz a cicák imádnivalóak, akárcsak te - kacsintott rám, mire felnevettem. Nem rossz, de van még mit csiszolni Ricsikém.

- Gyere már Ricsi ne csajozzál - szólt neki Márk.

- Amúgy is szarul megy - röhögött fel Anna, mire Ricsi csúnya pillantásokkal ajándékozta meg.

- Na oda adom neked - nyújtottam felé, mire arca felélénkült - Cicázzál. Aztán várd meg a másikat. Abba szerelmes leszel - gondoltam a vörös dagadt gombócra.

- Van másik? - kérdezte csillogó szemekkel, mire bólintottam.

- Komolyan jobban rajongsz a faszom macskáidért, mint bármilyen fiúért - kotyogott közbe Jack.

- Jobb mintha minden ellenkező neműért oda lennék.

- Most mi van abban? Nekem legalább voltak kapcsolataim.

- Amik olyan tartósak voltak mintha kínai lenne - szóltam be neki. Köztudott, hogy ő piszkál a legtöbbet, amiért nincs fiúm.

- De legalább volt és olcsón - nevetett fel, mire kedvem lett volna tarkón csapni. Sose élem meg, hogy megkomolyodjon.

- Mit fogunk csinálni? - néztem körbe. Kicsit frusztrált a helyzet. Sokszor volt ilyen baklövésünk, hogy megbíztunk valakibe, aki csak kihasznált és érdekből volt velünk. Az is előfordult, hogy loptak vagy éppen engem zaklattak, ha bátyáim nem figyeltek oda. Szörnyű milyen emberek vannak.