Life With Boys

Twenty four

A tervünk Leóval tökéletesen működött egy hónapig. Pontosan máig.

Nagyon jó baráti kapcsolatot alakítottam ki Leóval, ám az ő közeledése átalakult igazivá. Sokáig próbáltam azt hinni csak színészkedik és a dolog kedvéért ilyen, de ez már nem színjáték. Teljesen hidegen hagyja az exe és állandóan velem akar lenni. Mindig ír, minden szünetbe vele vagyok és kicsit már kezd kellemetlen lenni. Most azzal próbálkozik, hogy menjek át hozzá, de nagyon félek. Ez már nem a színjáték része.

Leó: Akkor ma ráérsz?

Jött az üzenet tőle és tudtam, hogy cselekednem kell. Megkerestem Jackkel való beszélgetésem és leírtam neki mi van. A válasza az volt, hogy ez már az én dolgom kioffolni, rá úgy se hallgatna. Kösz bazdmeg.

Én:Tudunk beszélni következő szünetbe?

Leó: Persze drága

Egy akkora sóhajt engedtem ki magamból, hogy a körülöttem lévők fürkésző tekintete rögtön rám tapadt.

- Mi a baj?- kérdezte Anna, mire megráztam a fejem- Leó?

- Átakar hívni magához- temettem az arcom kezeimbe- és tuti nem csak filmet akar nézni.

- Ó baszki.

- Nem mehetsz át hozzá- szólt közbe Adam.

- Ne szólj bele- vágtuk rá egyszerre, mire sértődötten bedugta fülesét hála az égnek.

- És mit fogsz csinálni?

- Nem tudom, most találkozom vele a szünetbe, rá kérdezek mit szeretne-és végszóra Sámuel felpattant és kiviharzott a teremből.

- Nagyon kivan a gyerek- ült le mellém Márk.

- És mit csináljak vele?

- Beszélj vele.

- Minek Márk? Kioffolt én meg tovább léptem. Nincs miről beszélnünk.

- De idióta és nem tudja mit csinál.

- Ja, de egy másik nőt meg tud dugni. Akkor bezzeg tudja mit csinál.

- De te más vagy neki.

- Ez attól még nem változtat a tényen, hogy több hónapja bunkó és nem foglalkozik velem. Elutasított és én ezt elfogadtam, tovább léptem. Ő meg itt játsza most a hattyúk halálát miattam. Akkor tegyen értem valamit. Igyekezzen ő, mert én biztos nem fogok vele még csak beszélni se.

- Megőrülök tőletek- fogta a fejét- Ő csak nem tudja mit szeretne vagy mit csináljon.

- Jó, én meg nem fogok egy felnőtt embert tanítgatni, hogy hogyan bánjon normálisan a másikkal.

- Így van- értett egyet Anna.

- De ha meg tudsz valamit mond el.

- Sajnálom, de nem mondhatok semmit. Csak próbállak rávenni, hogy beszéljetek végre.

- De miről?- kérdeztem kicsit erélyesebben. Választ erre viszont nem kaptam, mivel Sámuel jött vissza pont becsöngőre. Ideg beteg módjára rázta a lábát és szorongatta a kezében a tollat, ami csoda hogy nem pattant el. Miközben néztem, bevallom kicsit megsajnáltam. Aztán gondolkodás nélkül a kezéhez nyúltam. Azonnal lefagyott és még levegőt is elfelejtett venni. Lassan ujjai alányúltam és kivettem a kezéből, miközben próbáltam a tekintetét figyelmen kívül hagyni. Rápillantottam és a hetek óta került szempár, újra enyéimbe mélyedt hosszú másodpercekig.

A ferde tollat letettem mellé és elfordultam tőle. A szívem majd kiugrott a helyéről, szám kiszáradt és azt se tudtam melyik bolygón vagyok. Tiszta vörös a fejem, érzem. Bassza meg. Nyugi nyugi. Mély levegő. Mindjárt ki csöngetnek.