Life With Boys

Three

Kíváncsian néztem föl az erős mellkas tulajdonosára. Már készültem volna beszólni neki, ám ez elmaradt, amikor megláttam ki áll velem szemben. Egy magas srác nézett le rám kék, nem inkább zöld, vagy nem is tudom milyen színű szemeivel és tekintetét belefúrta enyémbe. Ajkai meglepetten elnyíltak, majd széles mosolyra húzódtak. Teljesen le voltam fagyva.

- Van rajtam valami? - kérdezte mély hangján, miután kitudja mennyi ideig bámultuk egymást.

- És rajtam? - kérdeztem vissza, mire elvigyorodott. Persze, hogy tökéletes a fogsora. Oldalra léptem, hogy kikerüljem, mire ő elém lépett. Megpróbáltam másik irányba lépni, mire megint elém állt. Most táncolunk? Fujtattam egyet és felnéztem rá. Vigyora olyan széles volt, hogy kedvem lett volna felpofozni.

- Elengednél? - vontam fel szemöldököm.

- Persze menj csak - vont vállat szórakozottan. Mire kiakartam kerülni persze, hogy megint utamat állta.

- Na jólvan, anyukáddal szórakozzál - mondtam ingerülten, majd kicsit félre lökve végre kikerültem. A srác jóízűen felnevetett és éreztem magamon az égető tekintetét. Ezt az idióta parasztot. Kissé idegesen estem be órára ismét késve.

- Elnézést tanárnő, feltartottak - szabadkoztam, de a tanár csak elintézett egy fejrázással. Leültem a helyemre, mire Adam kérdőn fordult felém. 

- Ki tartott föl? - kérdezte. Egy pár másodpercig agyaltam mit kamuzzak be és amikor nyitottam volna a szám, kinyílt az ajtó.

- Áh és megjött az osztály elveszett báránykája - oda kaptam a fejem, mire elkerekedett a szemem. Na ne! Hát ki más lehetett volna, mint az a srác - Késésed oka?

- Feltartottak - válaszolta, mire éreztem, ahogy elönti fejemet a forróság. Ez most komoly? Láttam a kíváncsi tekinteteket, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Jaj de kínos, valaki mentsen meg.

- Foglalj helyet és mutatkozz be kérlek - mondta az ofő egy fáradt sóhajtás kíséretében. Végig vezette tekintetét az osztályon, majd megakadt a szeme rajtam és elvigyorodott. Ó hogy az a...

Elindult felém, mire nem zavartatva magam gyorsan szemügyre vettem.

Sportos, izmos testén feszült a póló. Fekete haja két oldalt rövidebbre volt vágva, míg elől néhány kósza tincs homlokára lógott. Szeme még mindig nem tudom milyen színű volt, de ah. Honnan jött ez a srác? Tuti nem magyar vagy nem tudom, de annyira felnőttes és férfias. Olyan mint a bátyáim.

- Lola - suttogta valaki.

- He? - eszméltem föl a bámulásból. Anna szólt.

- Folyik a nyálad - tátogta, szájára mutatva, mire ijedten fordultam előre. Basszus. Kicsit sokáig bámultam. Még jó, hogy Adam nem látta.

Közben a kedves "feltartottak" uraság megállt mellettem magabiztosan és megköszörülte a torkát.

- Szabó Sámuel vagyok, 17 éves és most költöztem ide - mondta, majd leült.

- Ez aztán a bemutatkozás - jegyeztem meg nevetésem vissza fojtva.

- Más is érdekelt volna? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Lehet.

- Egy eldugottabb helyen megbeszélhetjük Kedves.

- A ruhát megszabtad Szabó? - kérdeztem figyelmen kívűl hagyva perverz megjegyzését.

- Még nem - rázta meg a fejét szórakozottan. 

- Kár már hetek óta várok rá - mondtam a körmöm nézegetve - Nem illik a hölgyeket megvárattatni.