Life With Boys

Thirteen

Hetek csak úgy pikk pakk elteltek és már itt is volt a November. Azaz November 12-e, a szomszédom születésnapja. Most már felnőttnek mondhatja magát, mégha agyilag még mindig pár évvel vissza volt maradva. Jó nem, nem bántjuk. Ebben a pár hétben konkrétan 0-24 együtt voltunk. Talán az a 8 óra volt kivétel, amikor aludtunk. Őt éreztem a legközelebb magamhoz, mint barát. A bátyáim is ott voltak, de tényleg többet voltam Sammel, mint velük. Talán pont, ezért, mert ha velük is voltam, akkor én meg Sam voltunk a téma. És ezt kicsit untam már.

Ricsi, Emma, Anna és drága bátyja is ezzel csesztetnek. Annyira shippelnek kettőnket, hogy már kezd kellemetlen lenni. Persze csak akkor mondják, ha ketté válunk, utána rögtön mennek a kacsintások, szemöldök vonogatások és kérdések. A suliból meg mindenki rólunk beszél a buli óta. Lola King és az új srác. Hallottunk már, olyat, hogy járunk, kavarunk, összejárunk khm...Szóval most ez a téma. Bámulnak és sugdolóznak. Sam miatt egyre kevesebbet udvarolnak személyesen. De, amint azt látják, hogy egyedül vagyok, azonnal lecsapnak. Nagyon jókat szoktam szórakozni, amikor megjelenik Sam a távolba és hirtelen mindegyiknek valami sürgős dolga akad. Valaki interneten keresztül próbálkozik, de kaptam már szerelmes levelet is valami legtitkosabb hódolómtól. Egyébként irtó cuki és nagyon jól esnek ezek a próbálkozások. De ugyan ez van a Sam részéről is. Jönnek a lányok köszöngetnek neki, letámadják a folyóson vagy megvárják a terem előtt. Amikor jövök akkor a legtöbbjük elmegy, de akadnak bátrabbak, akik ott maradnak és úgy néznek rám, mint a véres rongyra. Igazából majdnem mindegyik lány, így néz rám, de mindegy. Csak velem ellentétben Sam vissza is flörtölget, hogy idegesítsen. Kis aranyos. Emma és Jack kavarnak. Adam és Anna megálltak a kapcsolatban. Vagyis Anna kihátrált az egészből és fogalmam sincs miért, de Adam nagyon csalódott és látom rajta, hogy bántja. Próbáltam már Márktól megtudni Emmától, Ricsitől, de senkinek nem mondja el, de én akkor is kiszedem belőle ha beledöglök is.

Ma is szokásosan Sammel jöttem suliba. Ha elalszom, ha nem akkor is megvár és késik miattam.

- Min gondolkozol?- kérdezte, miközben egymás mellett lépkedve mentünk be a suliba.

- Hmm semmi érdekes. Az elmúlt napokon meg Annán, hogy mit titkol.

- Életemben nem láttam még ilyen erőszakos, akaratos na meg ennyire makacs lányt. Minden nap ezzel basztatod.

- Ugyan ilyen vagy te is- forgattam meg a szemem, amikkel a minket bámuló diákokat néztem. Hogy nem unják meg? Ránk van írva, hogy a suli látványosságai vagy mi?

Szekrényekhez mentünk és éppen vettem volna ki a könyveim, amikor egy kis cetli kihullott. Nagyot sóhajtva felvettem és kinyitottam. "Alig várom, hogy ma is lássalak".

- Én is alig várom, hogy végre kiderüljön ki ez a nyomorék- szólalt meg Sam mellettem, mire mellkason csaptam.

- Inkább lennél te is ilyen romantikus.

- Tudok romantikus lenni csak máshol- nézett le rám sunyi félmosolyával- egyébként meg neked amúgy sem az ilyenek tetszenek.

- Azt te honnan tudod?- néztem rá össze húzott szemekkel.

- Neked inkább ilyenek tetszenek- nyúlt a derekamhoz és nagyon közel húzott magához. A szívem azonnal dübörögni kezdett a mellkasomban és arcomba szökött a vér. Zavartan néztem rá, mert nyilvánosan még sosem csinált ilyet- látod?- nézett mélyen a szemembe- neked ez tetszik- mosolyodott el- Jól áll a vörös- kacsintott, majd elengedett idegesítő, beképzelt vigyorával. Elképedve néztem rá, majd megráztam a fejem.

- Most akkor én is megmutassam neked mi tetszik? - suttogtam a fülébe, miközben pakolt.

- Hát- kezdte, majd nyelt egyet- De csak akkor ha annak lesz egy félórás folytatása.