Life With Boys

Fifteen

A kocsiból kiszállva Sam mellém sétált és kezét az enyémre kulcsolta. Kérdőn néztem kezeinkre, majd szemeibe.

- Mivan? Nem foghatom meg a kezed?- méregette a kint lévő embereket.

- De, csak nem szoktad- mosolyodtam el.

- Akkor szokj hozzá. Vagy szeretnéd, ha esetleg mást fognék?

- Nem- motyogtam zavartan, mire felkuncogott. Beértünk a hatalmas házba, ahol már tombolt a buli egy ideje. Ez érezhető volt az alkohol és az izzadság szagból, ami mindenhol érezhető volt. Hát ilyen ez.

Az utunk azonnal Ricsihez vezetett, ahol ott volt már Anna, Emma és Márk is. Köszöntünk nekik és már a kezembe is nyomtak egy piros műanyag poharat, amit kérdés nélkül lehúztam.

- Látom szeretsz veszélyesen élni- nevetett Márk a ruhámra mutatva.

- Egyszer élünk- kacsintottam rá és eközben Sámuel kedves mellé furakodott. Súgott valamit a fülébe, mire mind ketten rám vigyorogtak. Anyátok picsáját. Kezdődjön a bosszú második fázisa. Egy határozott mozdulattal, kikaptam valaki kezéből a poharát és rögtön meghúztam a szomszédom szemébe nézve. Ez eléggé felelőtlen volt, de leszarom.

- Hé- szólalt meg az idegen, mire még a zenén keresztül is hallottam, hogy füttyent egyet- Hellóka- vigyorodott el csábosan- akarsz táncolni?- suttogta a fülembe és kezét nyújtotta.

- Lola- hallottam meg Sam figyelmeztető hangját. Gonoszan elmosolyodtam és elfogadtam a kezét, amivel behúzott a tömegbe. Hagytam, hogy kezei hátamra vándoroljanak, majd együtt mozogjunk a zenére. Nem sokat tökölt a srác. Végig simított csupasz hátamon, majd derekamon és mikor lejjebb ment volna, vissza húztam kezeit.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors?- hajoltam füléhez. Tudtam, hogy figyel Sam, de mégsem akartam, hogy idegenek fogdossanak.

- Lassan szereted?- vigyorodott el, miközben még jobban magához húzott és nyakamhoz hajolt. Oké, its time to say goodbye.

- Mindjárt jövök- toltam el vállánál fogva.

- Hova mész?

- Pisilni.

- Elkísérlek.

- Nem kell. Maradj csak- léptem el mellőle, majd gyorsan kimentem az udvarra, egyenesen a két barna fejkoronához.

- Sziasztok- köszöntem Dominiknak és Botinak, akik csak megláttak és bambán végig mértek, köszönés nélkül. Kezdek hozzá szokni.

- Te káprázik a szemem vagy ez itt tényleg egy angyal?- kérdezte Botond barátjától.

- Tényleg egy angyal.

- Na ez már nem rossz. Ez eddig a legjobb bók, amit kaptam az este folyamán.

- Igyekeztem- vigyorodott el Boti és megölelt- de kár, hogy Evan húga vagy.

- Ahj fejezd már be- forgattam meg a szemem- nem mintha engem érdekelne, hogy a bátyám haverja vagy, vagy sem- vontam vállat.

- Engem se érdekel- mondta Dominik félmosolyával és hosszasan megölelt.

- Szia Hölgyem- suttogta a fülembe.

- Szia Uram- nevettem fel.

- Na na. Tudtam, hogy ez lesz. Haver ne csináld már, megbeszéltük- jött oda Evan felháborodva és gyorsan szétrebbentünk.

- Nem csinálok semmit- vigyorodott el. Szegény bátyáim idegei ma tönkre fognak menni.

- Csak rá mozdulsz a húgomra.