Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

2. rész

Egyenesen a ház előtt parkolok le mocimmal, a felhajtón már Hobi barátom áll, hevesen integetve, hogy siessek. Azonnal a hátsó raktárhoz megyünk ahol a mi kis titkos búvóhelyünk van és persze mindenki itt tárolja versenyjárművét. Kivéve én, nekem pontosan remek helyen van otthon a titkos részben, a garázsomban.
Amint belépünk az ajtón YoonGi jön, hogy üdvözöljön szokásos haj összekócolós, arc megcsipkodós ölelésével. Miután nagy nehezen lefejtem magamról drága őrült barátomat odamegyek NamJoonhoz is, hogy ő véletlen se maradjon ki a sorból.

- Szia Nam! Hogy vagy mostanság? Rég láttalak. -ölelem át hátulról nyakát, mert épp a számítógépen dolgozgat valamin.

- Csá SeongMinah! Nem volt az olyan rég cukipofi. Milyen napod volt?

- Hát, reggel YoonGi basztatott aztán be kellett mennem a fősulira ahol halál unalmas órákat kellett végig ülnöm, ja meg EunJit ismételten lerendeztem. Csak a szokásos. -legyintettem- De inkább beszéljünk arról ami fontos. Milyen verseny lesz ez? -nézek végig a társaságon.

- Egy igazán remek gyorsasági hajsza, ahol csakis a legjobbak versenyezhetnek. -vette át a stafétát HoSeok, aki igazi szakértője a dolognak.

- De ha ez ilyen komoly mért csak ma szóltál róla? -huppanok le YoonGi mellé a kanapéra.

- Mert a verseny titkos és csak aznap szólnak a szervezők a résztvevőknek. Sőt hálás lehetnél, mivel én hamarabb tudtam róla mint bárki más. A legtöbb versenyzőnek -pillant órájára- csak ezekben a percekben szólnak róla.

- Jójó nem szóltam. -emelem fel kezem megadóan- Azt tudod merre lesz a futam vagy mekkora a táv?

- Persze. A rajt Nampodongban lesz a főtér melletti sétánynál, a cél pedig Gamcheondongban. Vigyáznod kell mert ezek lakóövezetek és akadnak igazán szűk utcák is.

- Nem lesz gond, mentem már sikátorokban is kétszázzal. Azt tudod kik lesznek ott?

- Hát pontosan nem, de azt tudom, hogy meghívták SeokJint is. -a név hallatán egyszerre nézünk össze és mindannyiunk szemében ott volt a kérdőjel, hogy hogy ott lesz?- De, hogy eljön-e? Passz.

- Tényleg Kim SeokJin is ott lesz? -pattanok fel azonnal- Miért jönne el egy ilyen számára amatőr versenyre? Hisz ő a legprofibb motorversenyző az illegális versenyzés történetében.

- Nem tudom. De még az sem biztos, hogy ott lesz, szóval. Mindegy most ne ezzel foglalkozzunk, inkább menj és vedd fel a rucidat aztán induljunk. Nem vetne túl jó fényt ha Főnix lemaradna a rajtról.

- Igaz, megyek is.

Gyorsan a raktár hátsó szobájába mentem ahol álruhámat tartom. Ami csupán egy fekete motoros szerkó, de pontosan megfelelő arra, hogy elrejtse kilétemet a kíváncsi tekintetek elől. Még akkor döntöttünk úgy a srácokkal, hogy jobb ha elfedem magam mindenki előtt, mikor megnyertem az első komoly versenyemet. Persze akkor még nem voltam profi -na nem mintha most az lennék- de jól motoroztam és hála YoonGi tanításainak napról napra egyre jobb lettem. Így természetes volt, hogy versenyeken is egyre többször érek el remek helyezéseket. Mikor indultam a Gwangju-i futamon úgy gondoltam -és persze a srácok is- jobb ha nem tudják meg ki vagyok, így egy maxira eltakaró, fekete együttest vettem fel, az arcomat is elfedő sisakkal. Ekkor jött az alteregó ötlete és így lettem én a Főnix, aki ha kell saját hamvaiból éled újjá. A név és a fekete szerkó azóta a védjegyemmé vált, és minden versenyen így jelenek meg. Senki sem tudja ki vagyok, sőt azt sem, hogy egyáltalán egy lánnyal állnak ki versenyezni. De jobb is így. Félek ha megtudnák, hogy nőnemű lény vagyok kizárnának ebből és oda lenne minden amit eddig gondosan építgettem. Mert ez az amolyan "férfi sport" nem lányoknak való. De amíg megvan ez az alteregóm bátran résztvehetek az összes versenyen és gond nélkül megnyerhetem, hisz én vagyok a legjobb. Vagyis törekszem rá.