Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

9. rész

Két nap telt el és egész jól haladok. Mármint az üggyel. Persze gondoltam, hogy elsőre nem egy atomfizikusi feladatot fognak ránk bízni de, hogy ilyen könnyű aktával kiszúrják a szemünket... Vagy csak én húztam bénán? Na nem baj, legalább jut időm másra is. Jut eszembe a motoromra ráférne egy kis fényezés. És mért is ne csináljam meg most? Hisz még csak szerda van és péntek a határidő, ez kb pár órás számítógép előtt ülést igényel. Így dobtam egy sms kört a srácoknak, hogy ha akarnak akkor jöjjenek át lazulgatni vagy átbeszélni az elmúlt napok történéseit.

Már kb az egész polírspray kifogyott mikor YoonGi és NamJoon megérkeztek. Egyenesen a garázsba jöttek, tudják jól, hogy az esetek 98%-ban itt találnak meg. Már a kanapéra ki volt készítve két zacsi csokis keksz és egy tál szőlő Nam számára, na és persze néhány doboz üdcsi. Szeretnék jó házigazda lenni nehogy az én drága vendégeim azt mondják, hogy éheztetem őket. YoonGi azonnal le is csapott kedvenc édességére.

- Hobi nem jött veletek? -dobtam az üres flakont a szemetesbe.

- Jön ő is nemsoká' valami dolga akadt. Na milyen a gyakorlat, gyanítanak már valamit?

- YoonGi! -néztem rá mérgesen- Ne kezd el megint! Ezt már egyszer letárgyaltuk.

- Jó na csak szívom a véred.

- Óóó Istenkém majdnem mondtam mit szívjál. -tettem tenyerem szám elé.

- Hát ha Namot nem zavarja akkor tőlem ledobhatod a cuki kis térdnacidat. Tudod jól, hogy az ilyenbe bármikor benne vagyok édesem. -kacsintott közben összedörzsölte tenyerét.

- Perverz vagy. -léptem a csaphoz, hogy kezet mossak.

- Én? Basszus te hoztad fel a dolgot, nekem eszembe se jutott.

- Jó inkább hagyjuk. NamJoon sikerült már kideríteni mi zavarta a jelet a versenyen?

- Igen. Azok a rohadt cb rádiók a zsaruknál. Túl sokan voltak a helyszínen és kb mindenki egyszerre használta azokat, így a mi frekvenciánk meggyengült ezért nem tudtuk elérni egymást.

- Fasza... -huppantam le közéjük- Ugye tudod, hogy ki kell találni valami más fajta megoldást erre? Nem jó ha nem tudjuk elérni egymást a versenyekkor.

- Már dolgozom az ügyön. Egy haverom Seoulban műholdas adóvevőkön dolgozik amik szinte bárhol képesek venni a megadott készülékek jeleit, legyen az bárhol a világon.

- Ó, de hisz ez nagyszerű! Tudni mikor lesz kész ez a szerkentyű?

- Pár nap. Kissé lassan megy a munka, mivel ott is eléggé magukhoz tértek a helyi rendőrök és razziákat tartanak. De amint megvan értesít róla.

- Rendben. Kössz és roppant hálás vagyok érte. -paskoltam meg térdét- Majd mondj egy árat mennyibe fájt ez és kicsengetem neked a lóvét.

- Na de Minah.

- Semmi de! Nekem nagyobb szükségem van arra a szerkezetre mint neked, ezért az a minimum, hogy én fizetem. Erről nem nyitok vitát!

Mielőtt bármit mondhattunk volna egy autó parkolt le a ház előtt és egy roppant ideges HoSeok szállt ki belőle. Tudtam történt valami, hiszen Hobi sosem szokott ideges lenni csak akkor ha valami igazán komoly dolog történik. Azonnal felpattantam és odasiettem a már a felhajtómon is szentségelő fiúhoz.

- Hogy rohadnál meg te kibaszott biztonsági öv! -szopogatta be mutatóujját, biztos beüthette.

- Mivan Hobi miért vagy ennyire zabos, mi történt?