Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

18. rész

A változatosság kedvéért ezúttal egy sonkás szenviccsel és egy narancsos üdítővel kezemben léptem be a rendőrkapitányság ajtaján. Néhányan köszöntek nekem, volt aki fejet biccentett. Hátra érve még csupán egyedül voltam ott a csoportom közül. Gondoltam ráérek így hanyag léptekkel közelítettem az iroda felé. Láttam, hogy az ajtó néhány centire nyitva van, s gondoltam talán mégsem én vagyok az első. Nem akartam megzavarni semmit vagy belecsöppenni egy felnőtt film élőszereplős újrajátszásába, így megálltam a folyosón. De mikor még öt perc után sem hallottam nyögdécselő, lihegő, visító hangokat úgy gondoltam megkockáztatom a dolgot, így közelebb mentem. Az ajtó mellől már neszelést hallottam, de nem olyat amire számítottam. Olyan volt mintha ide-oda járkált volna valaki. Kopogtam a falapon és egyidejűleg ki is nyitottam azt. Taehyung volt bent. És igazam volt, tényleg fel-alá járkált. Úgy tűnt rettentően aggasztja valami, borzasztóan riadt fejet vágott. Odaböktem neki egy jó reggelt majd gyorsan lepakoltam asztalomra és közelebb mentem hozzá.

- Baj van Taehyung? -ne ítéljetek el, kíváncsi természet vagyok.

- Mi? Jah... nem semmi.

Közben hajában túrkált kb fél másodpercenként és úgy dadogott mintha legalább is hót' ideg lenne. Méghogy semmi... Jó duma.

- Aha, hát hogyne. Azért kell a beutaló a pszichiátriára mi? -kérdeztem irónikusan- Mi történt?

Itt rám nézett és bár nem vagyok egy kiköpött lélekolvasó rögtön leesett mi a problémája forrása. A tekintete minden elárult.

- EunJi?

- EunJi. -ismételte meg rettentő búskomor hangon.

- Mit művelt?

Előkapta telefonját és pötyögött rajta párat majd a képembe nyomta. A Kakaotalk volt neki megnyitva és az a chat beszélgetés amit Eunnal folytattak. Mivel ő maga mutatta meg nekem a privát dolgát így kérdezés nélkül vettem ki kezéből a készüléket, hogy számomra megfelelő távolságból olvashassam el miről van szó.