Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

11. rész

SeongMin szemszöge

Elképesztő élmény volt újra az én drága Ford Mustangomat vezetni, ami oly régen porosodott már abban a titkos garázsban. Mikor felbőgött a motor... óh te jó ég...! Kishíján elélveztem a gyönyörtől. Csak úgy szeltük a köröket a versenypályán, ami bevallom jelen esetben jobban esett mintha motorral tettem volna ugyanezt. De persze attól még a moci marad a fő járgányom!

Egy dupla habos, agyon cukrozott kávéval és egy csokis fánkkal a kezemben lépek be a rendőrőrs ajtaján, ahol már néhány dolgozó előre köszön nekem. Nem várok senkire, egyenesen a hátsó iroda felé veszem az irányt. Meglepve látom mikor odaérek, hogy még nincs ott senki de viszont az ajtó nyitva van. Kíváncsian lépkedek tovább és legnagyobb meglepetésemre a terem üres, csupán a beképzelt Park főnyomozó úr rendezgeti a papírokat amik az asztalon hevernek. Mivel amúgy sem szokott izgatni mások jelenléte gondolkozás nélkül tárom szélesebbre az ajtót, méghozzá a lábammal. A kezeim ugyanis foglaltak. Egy gyors jó reggelt után a helyemre sietek és lepakolom cuccaim. Felnyitom a laptopot de nem kapcsolom be, nehogy uraságának ez is baja legyen. Mivel semmi kedvem beszélgetésbe elegyedni vele inkább a fánkom megevése mellett döntök, ami után a fél pohár kávémat is leküldöm. Eltelik tíz perc semmi, tizenöt még mindig semmi aztán a huszadiknál már rendesen bassza a csőrömet, hogy a többiek hol a francban vannak már ezért úgy gondoltam megdöntöm elhatározásom és mégis csak hozzá szólok a férfihoz.

- Elnézést főnyomozó úr. De a többieknek nem kéne már itt lenniük? Lassan fél kilenc van.

- Maga nem kapta meg az emailt?

Néz rám kérdőn én meg úgy pislogok rá, hogy halványlila gőzöm sincs arról miről vakerál nekem.

- Milyen email?

- Küldtünk mindenkinek egy köremailt, hogy ma kilenckor kezdünk. Nem kapta meg?

- Maga szerint ha megkaptam volna most itt lennék? -kérdezem gúnyosan, ami talán kicsit gúnyosabbra sikerült mint gondoltam. Na de leszarom, mérges vagyok!

- Elnézést, majd utána nézek mi történt. Viszont... -túrt bele hajába, ami te jó ég de jól állt neki. Jesszus SeongMin! Állj le!- Ha már itt van szeretnék kérdezni valamit.

- Igen szingli vagyok és nem nem vagyok kapható semmire. -villantom rá legcukibb mosolyom és, hogy meglegyen a kellő hatás még egy pár másodpercre nyelvemet is kidugom.

- Ö... -szuper, a kellő hatás meglett- Hát oké, de nem ezt akartam kérdezni.

- Akkor? -láttam, hogy előszedi azt a mappát amit minap adtam neki és kinyitva azt keresni kezd benne valamit.

- Elolvastam a vádiratot, és... meglepően remekül sikerült. Elmondja, hogy csinálta?

- Úgy, hogy nem vagyok egy komplett idióta és ellentétben azzal amit hisz van eszem nyomozó úr. Nem volt nehéz összerakni a képet az adócsalásról. Csak egy hülye nem látja az összefüggéseket. -tettem karba kezeim, némi diadalittas mámorban úszva.

- Igen... Nos, elnézést amiért alaptalan feltételezéseim voltak. De egyébként honnan tudta, hogy a két kis vállalkozás is bűnrészes a dologban?

- Könnyű. Miután kiderült a Brendline security-ről, hogy sáros az adócsalásban csak utánna kellett nézni minden olyan vállalkozásnak, cégnek amivel valaha is kapcsolatban állt. És mint általában szokott mindenki a nagyobb cégeket szúrja ki azonnal és gyanúsítja meg, ami persze alap dolog de mégis elég amatőr. Mert erre az is gondol aki ezt az egészet elkezdi, így az elkövető sejthette, hogy utánna néznek a kapcsolatainak és inkább a nagyobb melókat a kis vállalkozásokra bízta. Mint a tisztítós iroda és a fánkozó. Mert ugye ki az az idióta aki egy fánkozóra gyanakodna mint potenciális pénzmosoda? Még a tisztító csak-csak, na de egy fánkozó? De én szeretem meglátni azokat a bizonyos dolgokat amiket néha még az apróbetűs részek sem tartalmaznak.