Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

28. rész

Egy székben ülök, már kb három órája. NamJoon mindannyiunkat elhozott az orvos harverjához aki elsőként HoSeokot látta el, hisz neki voltak a legkomolyabbak a sérülései. Végtére is csak meglőtték.
Fáradt voltam és ideges. A tegnapi este nem úgy sült el ahogy azt terveztem, de végülis lehetett volna rosszabb is. Tudtuk jól, hogy előfordulhatnak sérülések és nem várt események, mégis annyira bíztam a tervünkben, abban, hogy jó félét eszeltem ki, hogy azt hittem mind megússzuk karcolások nélkül. Erre YoonGinak eltört a karja, Hobit meglőtték, Jin meg... a fene se tudja. Tegnap este láttam utoljára mikor az a rohadék trágya kupac "kirúgta" őt a versenyből. Talán az még a jobbik eset ha a zsaruk kapták el, mert ha netalán MinHo emberei akkor... Nos, nem biztos, hogy megússza sima veréssel.

Már megvirradt mire Seo doki kijött a házi műtőjéből és közölte velünk, hogy kiszedte Hobi oldalából a golyót és szerencsére egyetlen belső szervet sem ért a lövés. Így ahhoz képest hamar is fog meggyógyulni. Örültünk a hírnek, hisz tényleg nagyon aggódtunk érte főleg amilyen állapotban volt az ideút alatt, de szerencsére Seo doktor tényleg érti a dolgát így ezt a terhet kihúzhatjuk a gondokkal teli dolgok listájáról. Miután átvette műtős köpenyét megkért menjek vele, ellássa a sérüléseimet. Bólintottam neki, bár bevallom a sok stressz közepette el is felejtkeztem róla.
A szoba ahova vitt ismerős volt, ugyanitt látott el legutóbb is mikor MinHo meglőtte a lábamat. Szerencsére az a seb is szépen behegedt már, csupán halványan látszik annak a szemétnek a műve. Seo úr elsőként lemosta nyakamat a rászáradt vértől és mocsoktól aztán felmérte pontosan mennyire komoly a sérülésem. Bár ciccegett néhányat de végülis úgy tett nem olyan komoly, elég lesz pár öltés a helyre hozásomhoz.

Alig tíz percen belül végzett velem és megkért várjak odakint. De mikor álltam volna fel abban a pillanatban vissza is estem az ágyra. Mintha nem éreztem volna testemet és a lábaimból kiszállt minden erő. Ráadásul még szédülni is kezdtem és erős nyilalás hasított tarkómba. Rászorítottam említett testrészemre és a férfi kérte nézzek rá majd egy szem kivakítós kislámpával kiégette a retináimat. Megkért kövessem a fényt a tekintetemmel majd ugyanezt az ujjával is megcsinálta. Nem értettem most ez mire jó és hamar hangot is adtam tudatlanságomnak.

- Elnézést Seo doktor, de ez miért volt szükséges? A szemem nem sérült meg a balesetben.

- Az nem. Viszont a fejét csúnyán beütötte. Bár biztosabbat tudnék mondani ha átesett volna egy ct vizsgálaton, de az első benyomásom szerint önnek agyrázkódása lett. Mondja tapasztal szédülést, hányingert vagy fejfájást? Esetleg fülzúgás, sípoló hangok?

- Öm, nem. Kicsit megszédültem az előbb de nem, semmi ilyesmit nem érzek.

- Rendben. Azért adnék valamit.

A szoba másik végébe sétált és az ott álló gyógyszeres szekrényből egy fehér műanyag üvegcsét vett ki majd a kezembe nyomta. Értetlenül pislogtam rá.

- Ez micsoda doktor úr?

- Ez egyfajta korrigrációs gyógyszer. Agyrázkódást szenvedett betegeknek szokták felírni, segít a tünetek enyhítésében és csillapítja a fejfájást. Ha a tünetek közül bármelyiket is tapasztalja a napokban vegyen be ebből egyet és hamar rendbe jön.

- Köszönöm Seo doki, de kétlem, hogy szükségem lenne rá. Azért kössz mégegyszer. -indultunk el kifelé- Az anyagiakat pedig elküldöm magának NamJoonnal.

- Ugyan kisasszony, ezzel ráér. A barátjuk úgyis itt vendégeskedik néhány napot, amíg elég erős nem lesz, hogy haza engedhessem.

- De tényleg nem zavarja, hogy HoSeoknak itt kell lennie? Mert ha problémát okoz el tudom vitetni innen.